Bár a WSF-nek most nem volt előadója a KOKI-ból, az ott elhangzottakból néhány gondolatot mindenképpen érdemes felidézni. 

"A tudományba vetett bizalom" (Trust in Science) elnevezésű első plenáris szekció különböző országokból érkező, eltérő tudományos háttérrel és tudásbázissal rendelkező előadói teljes összhangban szóltak nemcsak a tudomány, benne kiemelten az alapkutatás fontosságáról, de arról is, hogy a kutatók és a társadalom tagjai egyaránt felelősséggel tartoznak a jövőért, és mindenkinek tennie kell valamit. Lidia Brito (UNESCO) szavait: „A tudomány közös felelősségünk. A tudományt mindenki számára hozzáférhetővé kell tennünk a nyílt tudományon keresztül”, vagy a bevezető előadást tartó libanoni Tamara Elzein sürgető óhaját “Nemcsak bíznunk kell a tudományban, hanem hinnünk is kell benne, hogy békét építhetünk és alkalmazásokat fejleszthetünk ki az emberiség számára” bárki megérthette.” 

És hadd tegyem ehhez hozzá Dr. Elzin előadásának még két gondolatát: mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a tudomány egy folyamat, melyben a változás csak az állandó; egy kutatót az intsen béketűrésre, hogy tudásra sokkal könnyebb szert tenni, mint bölcsességre, különösen abban az esetben, ha a társadalomról beszélünk.

Hamarjában nem tudok megnevezni olyan konferenciát, ahol már az első szekció után azt gondoltam, az addig elhangzottak miatt is érdemes volt elmennem.

Minden nap és többször is előkerült téma volt a kutatók és a társadalom közötti párbeszédben a tudományos újságírók szerepe és felelőssége. Kevés a jól képzett, hiteles, a tudományos eredményeket a nem szakértők számára érthetően tolmácsolni tudó szakember, állapították meg. Maria Leptin, az ERC elnöke, maga is kiváló ismeretterjesztő, előadásában arról is szólt, hogy bár jó lenne, ha minden kutató részt venne az ismeretterjesztésben is, a legkiválóbbak között is vannak olyanok, akik erre a feladatra nem alkalmasak, ezért őket hagyni kell, hogy azt csinálják, amit a legjobban tudnak. Bölcs gondolat. . . 

Elhagyva a Vigadó díszes termeit, lépjünk be a Szépművészeti Múzeum egészen másképpen szép Román Csarnokába, ahol mi is tevékeny szerplők, kiállítók voltunk! Többszöri változtatások, egyeztetések után és emiatt bizonytalan érzésekkel érkezve, november 21 és 23 között intézetünk három kutatócsoportjának képviselői jelentek meg, hogy a három egymást követő napon, egymást felváltva mutassanak be kutatásaikból valami olyat, melynek jelentőségét is, a széles közönség számára való bemutathatóságát is, a legalkalmasabbnak gondolták.

Mikics Éva csoportja vállalta bátran az első napot. Hatalmas bőrönddel érkeztek, mely az IntelliCage nevű készüléket rejtette, amit Demeter Kornél és az Animalab cég hathatós közreműködése eredményeképpen a TSE Systems bocsátott rendelkezésünkre. Ez egy olyan berendezés, melyben egerek tanulással és memóriával kapcsolatos képességeit és érzelmi működésük egyes aspektusait lehet megmérni. Tapasztalataikról, Éva javaslatára, Maróthy Róbert Dániel PhD hallgatót kérdeztem.

Robi: 

A Science Expón a HUN-REN KOKI mellett a kutatási hálózat számos tagja, de egyéb intézmények, intézetek is megjelentek kiállítóként vagy előadóként. 

Az “Innovatív gyógyszerkutatás” elnevezésű standot a HUN-REN TTK-val osztottuk meg. Bemutattuk az IntelliCage nevű automatizált tanítórendszert, és videófelvételeket is az általunk alkalmazott egyéb módszerekről és viselkedéstesztekről. A TTK-tól az őssejtek felhasználásával történő gyógyszerfejlesztést, kutatást lehetett megismerni. Eszmecseréink mellett közösen próbáltuk bemutatni a lehetséges gyógyszerfejlesztésben alkalmazott technológiákat, folyamatokat, hogyan is történhet egy potenciális gyógyszer kiválasztása, tesztelése. Mivel a két területet ügyesen összekötöttük, gördülékenyen tudtunk átvenni egymástól érdeklődőket, remélhetőleg még nagyobb élményt nyújtva, több tudást átadva nekik. A hozzánk látogatókkal nem csak az IntelliCage-ről, de arról is beszélgettünk, hogyan zajlik a kutatás. Sok kérdést kaptunk a háttérben futó videónkkal kapcsolatban is, mely a pszichiátriai zavarok, betegségek preklinikai modellezésének különböző fázisait mutatta be változatos technikákon keresztül, a viselkedési tesztelésektől a mikroszkópos analízisekig. Meglepő volt, hogy pár diák nem csak az idegrendszerkutatás iránt, hanem   kifejezetten a KOKI-ban zajló munkákról is érdeklődött. Így kedvcsinálónak az intézetünk honlapjáról is elérhető, Gulyás Attila kollégánk által írt Szürkeállomány blogot ajánlottam, a komolyabban érdeklődő magyar és külföldi diákoknak  pedig a honlapon szereplő témákat is.

Összességében meg voltam elégedve a kiállítással. Az érdeklődök többsége nyitott volt, tudtunk vitázni is egyes témákról (pl. állatkísérletek, állatvédelem, alternatív lehetőségek a kutatásban). A kiállítás szinte minden standjánál valamilyen érdekes téma került bemutatásra. Szerencsénk volt a sajtósokkal is, és munkatársammal együtt a HUN-REN-nek is nyilatkozhattunk a KOKI-ban folyó kutatói utánpótlásról.

Az Expo második napján “Transzgenikus egértől a humán diagnosztikáig” címmel, Fekete Csaba és Gereben Balázs csoportjának a pajzsmirigyhormon háztartással kacsolatos kutatásaiból Sinkó Richárd posztdoktor tartott nagysikerű bemutatót. A gálavacsora előtti-alatti időre Gereben Balázs vette át tőle a stafétabotot, akit a standnál Hankó Balázs miniszter úr is meglátogatott.

Mivel beszélgetésükről felvétel nem készült, így maradjunk annál, amit az egész napos szereplésével nem mindennapi teljesítményt nyújtó Sinkó Richárd osztott meg velünk: “Az Expón olyan anyagot akartunk bemutatni, ami nem szűkebb szakterületünkre korlátozódik, hanem elhelyezhető egy általánosabb, a rendezvény innovatív szellemiségéhez igazodó keretbe is. Erre a szöveti pajzsmirigyhormon háztartás mérésére szolgáló, a Humán Hajhagyma Projektből született, szabadalmi eljárás alatt álló módszer és az ennek a validálására is felhasznált, már szabadalmaztatott THAI egerünk tűnt alkalmasnak. 

 “Innovatív gyógyszerkutatás” nevű standunkat a HUN-REN TTK-val osztottuk meg. A színpadtól sem voltunk messze, lopva rá-rá tudtam kukkantani az előadásokra. De tényleg csak lopva, ugyanis sokkal több látogatónk volt, mint amennyire pénteken napközben számítottunk. Bár kezdés után kaptunk HUN-REN csecsebecséket Illyés Ágnestől (köszönjük szépen), és még maradt a KOKI-ból hozott szaloncukorból is, nem volt szükség rájuk ahhoz, hogy standunkhoz csábítgassuk vele az éppen arra tévelygőket, mert jöttek ők maguktól is! Folyamatosan rohamoztak kisebb csapatokban. Zömük csillogó szemű, tudásra szomjazó középiskolás volt, néha valamely tanáruk kíséretében. Többen közülük a Nemzeti Tudósképző Akadémia jelzésével ellátott pólót viseltek. Ők maguk is mutattak be kísérleteket a színpadon, elektroforáltak, pipettázgattak, igazán jók voltak. Figyelmesen hallgattak, jókat kérdeztek, nagyon érdeklődőek voltak. A nap második felében aztán szép számmal érkeztek családosok kisebb gyerekkel, idősebb érdeklődők, de még külföldi turisták is, akik múzeum-látogatásuk közepette hozzánk is benéztek.

Amit a rendezvényből láttam, azok alapján úgy gondolom, jól sikerült. Volt rengeteg látogató, akik tényleg érdeklődtek, és számomra úgy tűnt, hogy jól érezték magukat. Sajnos az esti gálán már nem tudtam részt venni, csoportvezetőnk, Gereben Balázs váltott fel a standnál.”

A záró szombati napon Hangya Balázs csoportjából Szabó Írisz posztdoktor és Kispál Réka TDK hallgató, egy automata tanítórendszert mutattak be. Ebben a rendszerben az egerek folyamatosan, emberi beavatkozás nélkül, így alacsonyabb stresszszint mellett és gyorsabban tudnak tanulni. A látogatók ugyanazt a szekvenciális tanulási feladatot próbálhatták ki -egy LED felvillanási sorrendet kellett követni -, amit az állatok is elsajátítanak. 

Kispál Réka beszámolója:

- A Science Expo izgalmas esemény volt, tele kíváncsi emberekkel, akik az innovációk iránt érdeklődtek. Automata egértanító rendszerünk hatalmas sikert aratott, szinte nem is volt üresjárat a standunknál. Szinte mindig gyülekezett egy kisebb tömeg standunknál, néha már alig tudtuk kezelni a sok érdeklődőt. Különösen sok lelkes fiatal látogatott meg minket, akik nagyon élvezték a feladatot, és közben számtalan kérdést tettek fel a kutatásról. Sok gimnazista arról is kérdezett minket, hogy milyen továbbtanulási lehetőségeik vannak, ha kutatók szeretnének lenni. Volt egy szülő, aki először a gyermekével próbálta ki a rendszert, majd később egyedül tért vissza, hogy kipróbálhassa a nehezebb, felnőtt verziót, annyira tetszett neki ez a lehetőség. 

Az egész esemény megerősítette bennem azt, hogy érdemes ilyen projekteket készíteni és bemutatni, mert nem csak szórakoztatnak, hanem valódi tudásvágyat is ébresztenek az emberekben.