Kutatók Éjszakája
A programon már 2020-tól részt veszünk, mégis, ez volt az első „igazi” rendezvényünk, nagyobb látogatottságú előadásokkal és laborlátogatásokkal. A Kutatók Éjszakája hivatalos honlapján minden látogatónknak regisztrálnia kellett magát.
Meghirdetett előadásainkra és a laborlátogatásokra szinte minden hely elkelt, aminek azért is örülünk, mert ez azt is jelenti, igenis van még az érdeklődés a tudomány eredményei, a kutatás iránt.
Azt, hogy a jelentkezőknek úgy 60 százaléka jelent csak meg, igyekeztünk nem a szívünkre venni. Számítottunk is rá, akik eljöttek, elegen voltak, és ami ennél is fontosabb, elégedetten mentek el. Nem könnyű egy ilyen hatalmas rendezvény sok csábítóan izgalmas című programjából kiválasztani a számunkra legjobbakat. Ráadásul a mi programjaink az elsők között jelentek meg, és akik azt rögtön elfoglalták, mikor később egy még vonzóbb címet találtak, nagy lendületükben előző jelentkezésük lemondását többen el is felejtették, hiába vártak a felszabaduló helyekre a várólistán levők. Erre többen panaszkodtak is azok közül, akik regisztrálás nélkül is eljöttek, hátha szerencséjük lesz. Lett is. Bátraké a szerencse.
A jelen gyakorlaton azonban valahogy mégis változtatni kellene, ahogy azon is, hogy ha valaki mást is regisztrál, annak nevét is beírhassa. De ne fanyalogjunk, hiszen az idei program meghirdetése sokkal könnyebb volt, mint előzőleg, és ha a most felmerülő kisebb hiányosságokat is kijavítják, egészen kiváló lesz. Egy program szervezése akár élőben, akár az interneten történik, mindig ezer buktatót rejt, és néhányba óhatatlanul belebotlik az ember, de sosem ez a lényeg.
A lényeg, hogy Király Bálint szerény, de igen elégedett mosollyal indulhatott láthatóan jó hangulatú előadása után arra az osztálytalálkozóra, ami miatt nem hatkor, de ötkor kezdtük a programot, hogy Nyiri Gábor hiába aggódott, nem lesz elég érdeklődő, annyi volt, hogy alig tudott hazaindulni, mert előadása után először a tárgyalóban kellett még kiselőadást tartania néhányuknak, aztán a lift előtt álltak nála sorban, hogy választ kaphassanak ki tudja mi óta hordozott igen fontos kérdéseikre.
Arra is jó emlékezni, hogy Maglóczky Zsófi, aki úgy izgult előadása előtt, mintha nem lenne az egyetemen is a hallgatók egyik kedvenc előadója, mielőtt elkezdődtek volna náluk a laborlátogatások, a hallban várakozóknak tartott lelkesen külön kis előadásokat. Elmagyarázta azt is, mik láthatók azokon a kis posztereken, melyeket épp a várakozók számára hoztak le Tóth Katával és Török Bibiánával, hogy egy percig se kelljen senkinek unatkoznia. Megemlítendő, hogy Bibiána és Kata egyáltalán nem kis feladatot vállalt, hiszen esetenként akár 10-nél is több ember volt két kis laborjukban, ahol szöveti festéseket végeztek és az eredményt mikroszkópok alatt mutatták be és magyarázták el, az este folyamán bizonyára több tucatszor is. Lelkesedésük azonban határtalannak tűnik, megszerzett tapasztalatukat pedig kamatoztathatják novemberi, a Magyar tudomány ünnepe rendezvényünkkor is, mikor ötször 8-10 érdeklődő középiskolás számtalan kérdéseire válaszolhatnak majd.
Szabadics Jánosra és csoportja szintén feledhetetlen. Az eredetileg 3, egyenként maximálisan 10 résztvevő számára kiírt látogatási lehetőség hivatalosan 9:20 -kor ért volna véget. Jelentkezőik több mint a fele el is jött el, de ők úgy érezték, mind a harmincan ott voltak. És ez teljesen érthető. Nem tudom hogyan csinálták, mivel bűvölték el látogatóikat, de mikor utolsó látogatójuk is elment, már majdnem tíz óra volt.
Távozó vendégeink közül sokan nem csak udvariasan megköszönték, de kifelé menet folyamatosan köszöngették, hogy itt lehettek, és annyi mindent láttak, tanultak.
Igaz, volt néhány kissé csalódott látogatóink is a legifjabbak között, köztük Zsófi egyik unokaöccse. Ő sem értette a maga 10 évével, mibe fáradt el családja többi tagja, mikor ő még máshova is menne, mert ez mind olyan érdekes.
Saját "legnagyobb élményemet' pedig Jelitai Mártinak köszönhetem. Mártit régóta ismerem. Kedves, udvarias, barátságos, és mosolyogni is szokott. De olyan boldog mosolyát idejét nem tudom mikor láttam, mint pénteken este. Egyedül vállalta a kísérletek bemutatását, és nagyon meg volt azzal a csoportonként 2-3 látogatóval elégedve, akik eljöttek. (4 volt a maximum.) Figyeltek, jókat kérdeztek, és Mártival visszafelé jövet már úgy beszélgettek, mint akik régóta ismerik egymást.
Neki is, nekik is nagy élményt jelentett, hogy itt voltak.
UI. A rendezvény sikeres lebonyolításában nagy érdeme van még Zsoltnak, aznapi portásunknak is. Nem csak szemmel tartotta az előadásokra csoportosan érkezőket, ügyelt rá, hogy mindenki jelentkezzenek nálam, előadások után hagyják el az épületet, de számtalan kérdésre is válaszolt, és igen jó érzékkel döntötte el, kit kell beengedni, és kit inkább tovább küldeni.