A pavlovi vagy klasszikus kondicionálás egy asszociatív tanulási paradigma. Jellemzője, hogy az eredmény nem függ a végrehajtó ágens cselekedeteitől. Ez lehetővé teszi a kísérletező számára, hogy teljes kontrollt gyakoroljon az eredménykontingenciák felett, így ez a feladat ideális a valószínűségi eredmények feldolgozásának hátterében álló neurális mechanizmusok vizsgálatára (Pearce és Hall, 1980; Schultz et al., 1997). Egy probabilisztikus Pavlovi kondicionálási protokollt fejlesztettünk ki egerekben egy nyílt forráskódú, fejhez rögzített elrendezéssel, ahol két hallási jelzést használunk, amelyek különböző kontingenciájú valószínűségi kimeneteleket jósolnak. Egy tréning/nap protokollt alkalmazunk, azaz minden egyes tréninglépést egymást követő napokon kell végrehajtani. A valószínűségi képzési protokoll két jelzőből és a hozzá tartozó megerősítésből áll; az egyik jelző valószínű jutalmat (80% jutalom, 10% büntetés, 10% kihagyás), a másik jelző pedig valószínű büntetést (25% jutalom, 65% büntetés, 10% kihagyás) jelez előre (1. ábra).

Ez a pavlovi tréningprotokoll lehetővé teszi számunkra, hogy tanulmányozzuk a várt és a meglepő eredmények eltérő viselkedési és neuronális korrelációit. Ezt krónikus in vivo elektrofiziológiai felvételekkel és optogenetikai manipulációkkal kombinálva teszteltük ChAT-Cre és PV-Cre egérvonalakon.

1.      Ábra A megerősítési kontingenciák sematikus ábrája a különböző képzési fázisok során.

1.