Időszerű kérdést járunk körbe. Testünknek energiára van szüksége, ezt elsősorban cukrok égetéséből fedezzük. Eközben hulladék hő szabadul fel amitől meg kell szabaduljunk. Az ember által megszokott hőmérséklet tartományban (10-23 fok) testünk hőleadásának legnagyobb részét – nagyjából kétharmadát – hősugárzással oldja meg.
Komoly infravörös sugárzók vagyunk, világítunk az infravörösben (a csörgőkígyók így találják meg prédájukat a sötétben). Ezért életmentő a hővisszaverő mentős fólia kihűlt emberek esetében (de meglepő módon erős napsütésben is védi a sérülteket a nap heve ellen). Azonban ha a környezet hőmérséklete közelít testünk hőmérsékletéhez, akkor a környezetből ugyanannyi hőt veszünk fel az infravörös sugarakból, mint amennyit leadunk, azaz nem tudunk sugárzással hatékonyan hűlni. Ezt a trükköt alkalmazzák néha akció filmekben, ahol a betörők felcsavarják a kincset őrző szobákban a fűtést 38 fokra, mert akkor jelentősen csökken a hőkontraszt, ezért az infravörös kamerák számára sokkal nehezebb a meleg háttér előtt mozgó „hőforrások”, a tolvajok elkülönítése. 
Ha nem tudunk sugárzással hűlni, szervezetünk a hőleadás másik formáját a párologtatást, az izzadást választja. Azonban ha a levegő páratartalma magas –mert nedves a levegő, vagy nem mozog és az elpárolgott izzadtság testünk körül marad– nem tudunk izzadással sem hűteni, felmegy a testhőmérsékletünk és szervezetünk károsodik. Ilyenkor jól jön egy ventilátor, ami szárazabb levegőt juttat a közelünkben, fokozva ezzel párologtatásunkat és hűti testünket. Bár ez extrém hőségben inkább árt mint használ, mert forró levegőt juttat bőrünkre. Ha ez sem működik hűlhetünk még hőáramlással is. Azaz beülhetünk egy kád hűvös vízbe vagy egy vizes törülközőt tekerhetünk magunkra. De ezek már elkeseredett próbálkozásnak számítanak.
Úgy tűnik erős összefüggés van az alvás és a testhőmérséklet között. Az alvás és a testhőmérséklet szabályozását ugyanazok a hypothalamikus hálózatok (preoptikus terület) szabályozzak. Az agy tehát nem elviseli az alvás alatti lehűlést, hanem aktívan előidézi. Testünk belső hőmérsékletének (maghőmérséklet) 0.5-1 fokos csökkenése szükséges az elalváshoz. 
Emiatt van az, hogy az éjszakai hőség nem simán zavaró, hanem aktívan akadályozza az alvás egyik alapvető élettani feltételét.
Ez egy megfigyelt összefüggés, az okát még nem értjük. Három elképzelést lehet találni a szakirodalomban:
- Az első magyarázat az idegsejtek működéséből indul ki. Az idegsejtek elektromos aktivitása és a szinaptikus átvitel hőmérsékletfüggő. Már 1 °C-os lehűlés is mérhetően csökkenti az idegsejtek ingerlékenységét és lassítja az anyagcserét. Ez kedvez annak, hogy az éber állapotot fenntartó hálózatok – például az agytörzsiébresztő rendszerek – könnyebben "lekapcsoljanak", miközben az alvást elősegítő neuronok átveszik az irányítást. A lehűlés tehát nem pusztán következménye az alvásnak, hanem aktívan segíti annak kialakulását.
- A második magyarázat energetikai. Az agy a testtömegnek csak körülbelül 2%-át teszi ki, mégis a nyugalmi energiafelhasználás mintegy 20%-áért felelős. Alvás közben számos regenerációs folyamat zajlik, de összességében csökken az energiaigény. Az alacsonyabb hőmérséklet tovább mérsékli a sejtek anyagcseréjét (ezt a biokémiában Q10-hatásnak nevezik: sok enzimreakció sebessége 10 °C emelkedésre nagyjából kétszeresére-háromszorosára nő és fordítva). Bár az éjszakai 0,5–1 °C-os lehűlés önmagában csak néhány százalékos energiamegtakarítást jelent, evolúciós időskálán ez is előnyt jelenthetett.
- Van egy harmadik, különösen érdekes elképzelés is, amely az alvás funkciójához kapcsolódik. A mélyalvás során az agy extracelluláris tere kitágul, és felerősödik az úgynevezett glimfatikus rendszer működése, amely eltávolítja az anyagcsere során felhalmozódó fehérjéket és egyéb bomlástermékeket (például béta-amiloidot). De ilyenkor távolítják el a gliasejtek pl. a nap során felgyülemlő, a szinaptikus hatékonyságot csökkentő, adenozint. Elképzelhető, hogy a kissé alacsonyabb hőmérséklet kedvez ezeknek a regenerációs folyamatoknak, illetve csökkenti az oxidatív károsodást. Erre vannak közvetett bizonyítékok, de még nem tekinthető bizonyítottnak.
A magam részéről úgy gondolom, hogy ezt a kérdést evolúciós szemmel érdemes megközelíteni, hiszen testünket és agyunkat az evolúció megszorításai faragták. Mindhárom lehetőségben van igazság és összekapcsolódnak. Mint azt már korábban is írtam, alvás alatt sok dolog megváltozik és számos folyamat zajlik. A nappal és éjszaka váltakozása 3.8 milliárd éve megtörténik. Igaz a Föld-Hold rendszer kialakulása után a napok még 4 órások voltak, azóta lassul a Föld forgása. Azaz az élet hajnala óta része a túlélésnek a nappalok és éjszakák, az aktív és pihenő időszakok váltakozása.
Egy működő szervezetet fenntartani energetikailag igen költséges, főleg ha emlős (vagy madár) az illető. Egy melegvérű, állandó testhőmérsékletű állat 5-10-szer annyi energiát termel és emiatt 5-10 annyival aktívabb, mint egy hüllő. Ennek finanszírozására táplálékot szerezni komoly feladat. Ezért valószínűleg már az evolúciós fejlődés nagyon korai szakaszában kialakult, hogy a nyugalmi periódusban az élőlények megváltoztatják anyagcseréjüket, ami a nagyobb méretű állatoknál testhőmérséklet csökkenéssel is jár. Már egysejtűekben és idegrendszer nélküli szervezetekben is léteznek cirkadián aktivitásváltozások, de ezeket még nem szokás alvásnak nevezni. A csalánozók (medúzák, hidrák) esetében már kimutattak alvás-szerű állapotot, pedig ők 500 millió évvel ezelőtt alakultak ki és csak nagyon egyszerű idegrendszerrel rendelkeznek. Azóta mindenki alszik 😊. Persze ki-ki, hogy. Mi este, az egerek éjszaka, a deflfinek fél aggyal, a madarak csak percekre. A férgeknél már megjelennek olyan idegsejtek amelyek befolyásolják mikor kerüljön az állat nyugalmi állapotba, mikor aludjon. A hüllőkben megjelenik a kétfázisú alvás, a REM-nek és a nem-REM-nek (lassú hullámú alvás) a szétválása, feltehetően a bonyolódó agy (pl. az agykéreg megjelenése) miatt. Ami meglepő, hogy az összetett aggyal rendelkező fejlábúakban (polipok, tintahalak) is megfigyelhető a kétfázisos alvás. Pedig közös ősünk még egy egyszerű alvásmintával rendelkező egyszerű kétoldali szimmetriájú állat volt. Szemmel láthatólag egy bonyolult agyhoz, bonyolult alvás dukál, ezért az evolúció azt kétszer is felfedezte egymástól függetlenül.
Az evolúció során tehát számos megoldandó feladat az alvás időszakára szorult, Ilyenek a növekedési és regenerációs folyamatok, illetve az agy belső egyensúlyának visszaállítása és a memória tárolása, melyet álmok kísérnek (bővebben). Az evolúció egy barkácsolás, minden valami korábbira épül, így feltételezhető, hogy az evolúció az alváshoz, az azt kísérő idegrendszeri állapotokhoz szükséges rendszerek beállításait a már korábban meglevő hőszabályozási és anyagcsere mechanizmusokra építette rá. Ha nem sikerül lehűlnünk, az ébresztő rendszerek aktivitása kevésbé csökken, emiatt nehezebben alszunk el és alvásunk felszínesebbé válik. Agyunkban nem tudnak elindulni az annak regenerációjához szükséges folyamatok és a hosszútávú memóriába sem kerülnek át olyan hatékonyan a tanult dolgok. Ezért vagyunk kialvatlanul ingerültek és használhatatlanok.
Mit lehet tehát tenni mindezek ellen?
Sok folyadékot kell inni, de mivel izzadáskor nem csak vizet hanem ásványi sókat is vesztünk ezeket is pótolni kell. Elősorban a konyhasóban levő nátriummal és kloriddal (kovászos uborka leve kellemes módja ennek), de extrém erőfeszítés esetén, magnézium, kalcium és kálium tabletták formájában. Vagy igyunk izotónás italokat.
- Hűtsük magunkat ventillátorral, vizes törülközővel.
- Az alváshoz szükséges maghőmérséklet csökkentésében segít ha a vér a végtagokba áramlik. Ezért javasolják azt, hogy paradox módon a lefekvés előtti melegvizes kéz és lábmosás és az esti zokni használata a hideg végtagúaknál elősegíti az elalvást.
Mindenkinek hűvös éjszakákat kívánok!
Szerző: Gulyás Attila