Csoportunkról

2022. június 8. szerda
Címkék: Kutatás

Az Idegi Jelátvitel Kutatócsoport 2011-ben alakult. Kutatásunk célja a tanulás és memóriafolyamatok alapját adó sejtszintű információfeldolgozó mechanizmusok megértése.

Kísérleteinkben azt vizsgáljuk, hogy az agy hippokampusz nevű területén (amely központi szerepet játszik az epizodikus memóriafolyamatokban) az egyedi idegsejtek és az általuk alkotott hálózat aktivitási dinamikája és plaszticitása hogyan segítheti elő a térbeli navigációt, tanulást, és emléknyomok tárolását és előhívását. Ennek érdekében rágcsálók hippokampuszában vizsgáljuk az idegsejtek működését élvonalbeli in vivo és in vitro imaging és elektrofiziológiai kísérletekkel.

· Kutatásunk egyik iránya a neuronok szubcelluláris információfogadó- és feldolgozó elemeinek, a dendritnyúlványok és dendrittüskék működésének megismerése. Az emlős idegsejtek nagy része sok ezer szinaptikus bemenetet (inputot) kap, melyek a kiterjedt dendrifán helyezkednek el, jelentős részük pedig specializált nyúlványokra, dendrittüskékre érkeznek. A dendritek passzív és aktív elektromos tulajdonságai jelentősen befolyásolják a szinaptikus inputok feszültségválaszainak összegzését. A dendritműködés molekuláris elemeinek megismerése ezért elengedhetetlen a kognitív funkciókkal és viselkedéssel kapcsolatos hálózati komputációk megértéséhez.

A dendritek és dendrittüskék nemlineáris tulajdonságai részben a membránjukban kifejeződő feszültségfüggő ioncsatornáknak köszönhetők. Ezek az ioncsatornák bizonyos korrelált inputmintázatok beérkezése esetén aktiválódhatnak, és megváltoztathatják a dendrit – és ezáltal esetleg a sejttest – feszültségválaszát. Ez lehetővé teszi a sejt számára, hogy bizonyos tér- és időbeli inputkombinációkat specifikusan felismerjen, feldolgozzon, illetve válaszoljon ezekre. A sejt ioncsatornák aktivitásfüggő szabályozása pedig az egész rendszert dinamikusan változtathatóvá teszi.

Kísérleteinkben rágcsáló agyszeletben, in vitro multifoton képalkotó és input stimuláló módszerek valamint elektrofiziológiai mérések kombinálásával igyekszünk pontosabban megérteni a hippokampusz különböző principális sejtjeinek általános és specifikus dendritikus jelfeldolgozó mechanizmusait és az általuk kiváltott hatásokat.

 

·  Kutatásunk másik irányában az idegsejtek működését éber, tanulási feladatokat végző egerekben figyeljük meg in vivo multifoton imaging technikával. Régóta ismert, hogy térbeli navigáció során a hippokampális piramissejtek egy része a tér meghatározott pontjain mutat nagy aktivitást (“helykódoló” sejtekként viselkednek), és ezen sejtek aktivitásának összessége egyfajta belső térképet alkot a környezetről. Még keveset tudunk azonban arról, hogy milyen rövid-és hosszútávú sejtszintű mechanizmusok segítik elő a térbeli tanulás során a sejt kódolási tulajdonságainak kialakulását a hippokampusz különböző területein, továbbá hogy a neuronok által alkotott hálózat aktivitási dinamikája hogyan képezi le a a környezet térbeli és egyéb olyan tulajdonságait, amelyek egy feladat megoldásában fontosak lehetnek. 

Kísérleteinkben a fejrögzített állatok virtuális valóság környezetekben hajtanak végre olyan tájékozódási feladatokat, amelyekben meg kell tanulniuk, hol és milyen szabályok szerint juthatnak jutalomhoz. A tanulás különböző fázisaiban a neuronok aktivitását genetikailag kifejezett Ca2+ szenzorok segítségével monitorozzuk, amelyek az expresszió módjától függően lehetővé teszik akár nagyszámú sejtpopuláció, akár pedig szubcelluláris elemek (dendritek, axonok) aktivitásának mérését. 

 

Célunk, hogy a különböző szinteken megfigyelhető jelenségeket egy koherens képbe foglaljuk, az egyedi idegsejtek és szubcelluláris alkotóelemeik működésétől az általuk alkotott hálózat információkódolási dinamikájáig. 

 

Kutatásunkat jelenleg a következő pályázatok támogatják:

 

ERC Consolidator Grant

NAP3.0 program

<< Vissza