A virális konstrukciók egy  rekombináns hordozó DNS molekulából (vektor) valamint a kifejezni kívánt DNS-ből, azaz inszertből álló „hibrid” molekulák, amelyek a kísérletekhez szükséges mennyiségben molekuláris klónozással állíthatók elő. A specifikus inszertet tartalmazó rekombináns DNS felszaporítása után a gazdasejtbe juttatva a vírus vektorok képesek hatékonyan megfertőzni a gazdasejteket és a DNS-t átadják a gazdaszervezetnek anélkül, hogy immunválaszt okoznának.  Habár a gének könnyen „átültethetők” más organizmusokba is, hiszen a genetikai kód univerzális az egész élővilágban, ugyanakkor a rekombináció miatt a vírusvektorok a gazdaszervezetben nem képesek replikációra.