A Nobel-díjról jut eszembe

A Nobel-bizottság a bejelentéskor azt is elmondta, hogy „az oltóanyagokat több mint 13 milliárd alkalommal adták be, több millió életet mentettek meg és több millió súlyos COVID-19-es esetet előztek meg”.

Természetesen a Nature is hosszú cikkben méltatja a díjazottakat, és Karikó Katalin neve mindenütt elsőként említi. Ennek több magyarázata is lehet, de amiatt is jogos, mert a témát mindenképpen ő kezdte, mi több, végig is vitte. Megvan tehát ez a díj is, ami már régen nem a pénzről szól, hiszen mindketten annyi díjat nyertek már, köztük az adott év legnagyobb felfedezésért járó 3 millió dolláros „Breakthrough Prize”-t, hogy valóban nem a Nobel-díj összesen 1 millió dollárja (pontosabban a kétharmada, a többit elviszi az adó), hanem a nimbusza, az arany Nobel-medál jelent többet.

Az is figyelemre méltó, hogy a cikk Karikót a magyarországi Szegedi Tudományegyetem munkatársaként említi, így ennek az egyetemünknek már két Nobel-díjasa is van, ami nálunk párosan is páratlan, és ha már számokat említünk, a 13 sem szerencsétlen szám, Katalinnak legalábbis nem, mert ő a 13. női tudós, aki orvosi/ fiziológiai Nobel-díjat kapott. 

Természetesen a nyerteseket számtalan helyről keresik, hogy nyilatkozzanak a díjjal kapcsolatban, terveikről, és így tovább, és ennél is természetesebb, hogy Karikó a díjak díjának elnyerése kapcsán is azt emelte ki a Nature-nek adott válaszában, ami nem csak és kizárólag a kutatók számára igen fontos: „Remélhetőleg ez a díj arra inspirálja a nőket, a bevándorlókat és minden fiatalt, hogy kitartás és rugalmasság jellemezze őket. Ezt remélem."

Őszintén gratulálunk mindkettőjüknek, és köszönjük Karikó Katalinnak a példaadást, és persze a díjat. Mert nem is kérdés, hogy a „mi” díjunk, hiszen a Nobel-díj ugyanúgy közös érdemnek tekintendő, mint az olimpiai aranyak. A mi első Nobel-díjunk, amit nő nyert el. Ez az adat legalább mindenütt ugyanaz.

Mert hogy összesen hány Nobel-díjunk is van, az nem egyértelmű. A lelkendező cikkek leginkább 16-ot vagy 11-et emlegettek – Karikó Katalin díjával együtt – de ez semmiképp nem pontos.

Az interneten -ahol szinte minden és szinte mindennek az ellenkezője is olvasható – a magyar Nobel-díjasok névsora Lénárd Fülöp fizikai Nobel-díjával kezdődik, amit 1905-ben vehetett át. (Bár ő már 1901-ben is számított rá, csak Röntgen egyedül kapta meg, pedig együtt dolgoztak.) Lénárd tudott magyarul, Budapesten is született, MTA tag is volt 1946-ig, élete végéig fenntartotta kapcsolatát a magyar tudományos élettel, DE magát mégsem tartotta magyarnak, hanem osztráknak. Illenék ezt tiszteletben tartanunk, akkor is, ha így eggyel kevesebb Nobel-díjjal büszkélkedhetünk. 

Kétségeim vannak azzal kapcsolatban is, hogy az egyensúlyszervvel-érzékeléssel kapcsolatos munkásságáért Nobel-díjat érdemelt, 1876-ban Bécsben született Bárány Róbert mennyire magyar. Kétségtelen, Várpalota, ahonnan édesapja származott, magyar város, anyja viszont egy prágai tudós lánya, és nem nagyon olvastam arról, büszkélkedett volna magyar származásával. Arról sem olvastam, hogy beszélt volna magyarul. Mielőtt azonban végleg kizárnám saját listámról, legalább e-mailben megkérdezném erről unokáját, aki fizikus, jó tollú író is, és Svédországban él, nevét viszont Baranynak írja - ékezet nélkül- pedig a svéd nyelvben is vannak ékezetes betűk szép számmal.

Az ultramikroszkópot feltaláló és a kolloidoldatok heterogén természetét leíró Zsigmondy Richárdot viszont annak ellenére magyarnak érzem, hogy Bécsben született (1865) és Göttingenben halt meg (1929), mert „családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, erről nyilatkozataiban is többször megemlékezett”. Ez az ő választása, aminek örülhetünk. Bár másutt meg azt olvasni, „a magyar kultúrával nem volt kapcsolata”. Ennyit az internetes anyaggyűjtés biztonságáról.

Szent-Györgyi Albert magyarságáról kétely fel nem merülhet, ahogy az orvosi vizsgálatok egyik leghatékonyabb módját lehetővé tevő, az izotópok indikátorként való használatát felismerő Hevesy György is magyar, akkor is, ha Freiburgban élt hosszú évekig és ott is halt meg. Az orvosi-élettani Nobel-díjat a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért elnyerő Békésy György pedig nem csak hogy magyar, de azok közé a kivételes Nobel-díjasaink közé tartozik, akik díjat érő kutatásaikat jelentős részben itthon végezték. Engedték volna ki egy kicsit a Harvardra a Karolinskáról, ahova engedéllyel utazhatott, talán nem is emigrált volna 1949-ben, hiszen rövid 16 év után már nem is érezte magát jól a Harvardon és elment Honoluluba.

A Szilárd Leó szerint magukat magyarnak mondó „marslakók” közé tartozik Wigner Jenő, második fizikai Nobel-díjasunk is, és nem kétséges, hogy szintén magyar Gábor Dénes, harmadik fizikai Nobel-díjunk nyertese is, aki a díjat érő holografikus módszert azonban már Angliában találta fel.

A listán szereplő, közgazdasági Nobel-díjat elnyerő Milton Friedman (1912–2006) életrajzában megemlítik ugyan, hogy „a Magyar Királyságból, a kárpátaljai Beregszászból (ma Ukrajna) származó zsidó bevándorlók gyermekeként született”, ahogy az 1976-os orvosi Nobel-díjas Carleton Daniel Gajdusek (1923–2008) életrajza is tartalmazza, hogy anyagi nagyanyja kálvinista debreceni családból származott, de ennél semmi többet nem írnak magyar vonatkozásokról, kapcsolatokról, és nemigen lehetett arról olvasni, hogy magyar felmenőik számukra legalább annyira fontosak lettek volna, mint nekünk, mikor Nobel-díjasainkat számolgatjuk, mint Moliere fösvénye az aranyait.

Milyen más eset az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért megosztott kémiai Nobel-díjat nyerő Polányi János Károlyé, aki ugyan Berlinben született, de olyan családba, mely magyarnak tartotta magát, akkor is, ha állampolgárságuk volt több is. (Az övé magyar, német, kanadai.)

A Nobel-békedíjas Elie Wiesel (1928–2016) tiszteletreméltó életművéről azonban akkor sem mondható, hogy jobban a miénk, mint általában az emberiségé, ha tudjuk, 1928-ban Máramarosszigeten született. Anyanyelve nem a magyar, hanem a jiddis volt, és igaz, hogy magyarul IS tudott (a német és román mellett), de ezen a nyelven sosem írt. Nem leszünk attól gazdagabbak, ha magunkénak számítjuk az ő Nobel-díját is.

1994 egészen kivételes év volt számunkra. Két „amerikás magyar” is kapott Nobel-díjat. Játékelméleti eredményeiért közgazdasági Nobel-díjat nyert Harsányi János, aki Neumann Jánoshoz és Wigner Jenőhöz hasonlóan az akkor kitűnő hírnévnek méltán örvendő Fasori Gimnázium diákja volt, csak 1948-ra sajnos nem is egy oka lett Magyarország elhagyására, és kémiai Nobel-díjat nyert Oláh György (1927–2017), „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. Ő 1956-ban ment el Budapestről. Ez a tény szintén nem szorul magyarázatra, Beverly Hillsben élt, de saját kívánságának megfelelően Budapesten temették el.

Az a Karikóval együtt 16-os vagy 11-es lista Kertész Imre (1929–2016) 2002-ben kapott irodalmi Nobel-díjával zárul. Sorstalanság című könyvéért kapott díja kapcsán azt írták, nem csak az első magyar író, aki megkapta ezt az elismerést, de Szent-Györgyi Albert mellett a második, aki a díjat itthon végzett munkájával érdemelte ki. Mint láthattuk, a második Békésy György volt. Ez azonban a díj értékét nem befolyásolja. A lista pedig nem emiatt pontatlan.

Ha azt vesszük, kinek voltak magyar felmenői, született magyar területen, még beszél is magyarul, bizony kimaradt egy kiváló tudása mellett igen kedves személyiség, a 2004-es Nobel-díjas, Izraelben élő Avrám Hersko. 1937-ben Herskó Ferenc néven született Karcagon, és megosztott kémiai Nobel-díjat kapott az ubiquitin rendszer sejten belüli fehérje lebontásban játszott szerepének leírásáért.

Örült, mikor hazajött, örült, mikor Karcagon iskolát neveztek el róla, és örül, ha magyarokkal találkozik Izraelben is.

Ezen a mi „szigorított listánkon” Karikó Katalin a 12., ezen belül az első női Nobel-díjasunk.

Akárhogy is, 1,2 Nobel-díj jut a Magyarországon élők minden milliójára! Ez ugyan biztosan rosszabb arány, mint Izrael esetében, akik kicsit kevesebben vannak, mint mi, Nobel-díjaik száma „egyértelműen” 13 volt 2021-ig, de mi egy manapság fontosnak szempont szerint mégis csak előnyben vagyunk. Nálunk 11:1 a férfiak: nők által elnyert díjak aránya, míg nálunk 12:1*.

UI. Sic transit gloria mundi. (Így múlik el a világ dicsősége.)

Egy napig voltunk csak jobbak ebben a tekintetben. Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjával az állás döntetlen.

De azt hiszem, emiatt senki nem bánkódik.

* Izrael női Nobel-díjasa Ada Jonat (2009).