Homo Ludens avagy Játék a KOKI-ban

A dolog mellett nem mehetünk el szó nélkül! A HUN-REN KOKI az agykutatás egyik vezető intézete, amit a néhány hete nálunk lévő nemzetközi bizottság tagjai is elismertek. Hogyan jön ide egy társasjátékklub? Mert hogy évek óta itt tartja kóruspróbáit az Ars Sacra Nova, az több indokkal is magyarázható, a karácsonyi ünnepség hivatalos része utáni zenés-táncos évzárás is érthető, de hogy különféle társasjátékokkal megpakolva érkezzenek az intézetbe főképp fiatal munkatársaink, aztán délután 5-től vagy este 10-ig játszanak és nem csak fiatalokkal együtt az előadóban mindenféle társasjátékot? Bizony, pontosan ez történt, és ennek a tevékenységnek legalább annyi értelme és haszna van, mint az előzőkének.
De ne játsszunk itt a szavakkal, ismerjünk meg néhány tényt! A játékot Johan Huizinga, holland kultúrtörténész és indológus - nem mellesleg az MTA tiszteleti tagja (1936) - a játéktudomány alapját adó Homo Ludens című könyvében úgy határozza meg mint szabad tevékenységet, „amely egészen tudatosan a "hétköznapi" életen kívül áll, mint "nem komoly", ugyanakkor intenzíven és teljes mértékben magába szívja a játékost.” Később, a 21. században is alakultak újabb formulák, meghatározások, de ezek, köztük a számítógépes játékokra vonatkozók is, az előbbieket inkább kiegészítik, mint felülírják. Abba most ne is menjünk bele, hogy a játéknak mekkora szerepe van a fejlődésben-túlélésben az állatvilágban is, maradjunk annál, hogy fontossága nem csak egy gyermek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, de egy egészséges felnőttben is kell maradjon hajlam, érzék a játékra. A közös játék segít egymás megismerésében, a csapatépítésben, rejtett energiákat szabadít fel, ötleteket adhat, ami akár a kutatásban is kamatoztatható. Aki pedig kutatónak készül, nem is lehet más, mint Homo ludens, azaz játékos ember. Legalábbis Bruckner Győző professzor, bár ő a szerves kémiában alkotott maradandót, legelső előadásán erre mindig felhívta hallgatói figyelmét. Neumann János is minden bizonnyal igazolta volna állítását, nem csak a matematikai játékelmélet megalapozójaként, de talán azért is, mert a pesti tudományegyetemen matematikából kapott bölcsészdoktori diplomája mellé Zürichben, az ottani műegyetemen  vegyészmérnöki diplomát is szerzett  1926-ban - bizonyára merő játékból.
Visszatérve a jelenbe, megemlítendő, hogy gyerekek és igazi játékosok a játékot mindig komolyan veszik, így a meghívó mellé Orosz Áron, Balog Boldizsár és Sebők Hunor, a társasjátékest szervezői, nem csak szép plakátot, de komoly kérdőívet is csatoltak, hogy mind a szervezők, mind a résztvevők felkészültek lehessenek. Játékoshoz illő kockázatvállalást mutatva, vezetőségünk is beszállt a játékba. Nem csak engedélyezte, de némi munícióval is ellátta a megjelenteket, hivatalból is tudva, hogy szerveink közül az agynak van szüksége a legtöbb energiára.
És bár nem gondolom, hogy az engedély megadásakor felidézték volna József Attila nevezetes, Levegőt című versét, zárósora ide is jó lesz: „játszani is engedd/szép, komoly fiadat!”