Tudományünnep a KOKI-ban 2023-ban

Különleges egy hónap a november. Bizonyára vannak, akiknek kedvenc hónapja, de leginkább hideg esői, a köd, dér, fagy, jut róla az ember eszébe. Mégis, május elsejét beleszámítva is, csak három hónapunk kezdődik ünnepnappal, január mellett épp ez a sokszor szürke, nedves, didergő november. Mindenszentek napjával kezdődik, ezzel az igen régi és költői nevű, keresztény, de elsősorban katolikus ünneppel. III. Gergely pápa (731–741) az eredetileg üdvözült lelkek emléknapját kiterjesztette „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává, IV. Gergely pápa (827–844) pedig úgy döntött, hogy az ünnepnapja épp november elsején legyen. Ennél jóval ismertebb az ezt követő, legalább kétszáz évvel későbbi eredetű halottak napja, bár ez nem volt és lett munkaszüneti nap. A később szentté avatott Odilo clunyi apát ugyan már 998-ban emléknapként vezette be az apátság alá tartozó bencésházakba, a katolikus egyház mindenütt elfogadott emléknapjának azonban csak a XIV. század elejétől mondható. Egyetlen év híján ezer év múlva pedig lett egy új ünnepe novembernek- és nekünk, magyaroknak. Egy egészen kivételes ünnep, ami egy szempontból biztosan beleillik a novembert nyitó ünnepek sorába: sokak ünnepe, ami túlmutat az egyes emberek még oly kivételes életén is. Igaz, úgy nevezzük, a magyar tudomány ünnepe, de erre okunk is, jogunk is van. Mint köztudott, 1825-ben épp november 3-án tette Széchenyi István  nevezetes felajánlását, mely annyira lelkesítő volt, hogy többen is azonnal csatlakoztak hozzá. (Széchenyi felajánlott 60 ezer forintjához Vay Ábrahám 20, gróf Andrássy György és Ferenc király öccse, József nádor 10 -10 ezer forintot, gróf Károlyi György birtokainak fél évi jövedelmét, Teleki József pedig családi könyvtárát ajánlotta fel.) 

A magyar tudomány ünnepéről 1997 óta emlékezik meg az MTA, és idén kerek évfordulónk is van, mert épp 20 éve annak, hogy az Országgyűlés ezt a napot a 2003. évi XCIII. törvénnyel a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította, mivel „a tudomány társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és kiemelkedő támogatásra méltónak tartja".

Húsz év már elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberek megszokjanak, természetesnek vegyenek valamit. Meghívott diákjaink mind fiatalabbak voltak ennél az ünnepnél, így magától értetődőnek vették, ráadásul, ha annyiféle ünnep nincs is a naptárban, mint égen a csillag, de sokkal több van, mint az év napjai.
Az előadóban helyet foglaló veszprémi Lovassy László gimnázium és a budapesti Baár-Madas, Fazekas, Piarista és Városmajori Gimnáziumok meghívott diákjai mellett valószínű tanáraik is meglepődtek, mikor bevezető beszédét Acsády László akadémikusunk azzal kezdte, hogy itt most egy olyan esemény résztvevői vagyunk, amilyenre Magyarországon kívül sehol másutt nem kerül sor, mert a tudománynak csak nálunk van ünnepe. Az, hogy egy Nobel-díjas magyar nemzetiségűnek számíható-e, lehet felesleges viták tárgya, ezt az ünnepet azonban senki nem vitatja, gondolom nem is irigyli tőlünk. Pedig arra, hogy itt valakiknek eszébe jutott, hogy a tudományt, és hogy lett magyar tudomány, módjával ugyan, mert a túlságos büszkeség sose visz jóra, még büszkék is lehetnénk. 

Intézetünk 2023. november 20-án tartott rendezvénye tehát „emelkedett hangulatban” kezdődött, és ez egy ünnep esetében rendjén is van.

Lássuk, mi volt a véleménye a Fazekas Gimnáziumból Nagy Péter tanár úr vezetésével érkezett diákoknak itteni látogatásukról! 

„A KOKI által 20 éve megrendezésre kerülő előadássorozat és laborlátogatás idén az idegrendszer, és elsősorban az agy világába kalauzolt el minket a magyar tudomány ünnepén. Az előadóknak köszönhetően négy teljesen különböző, és mégis ugyanúgy az aggyal foglalkozó terület talányaiba nyerhettünk betekintést, s választ kaptunk több izgalmas kérdésre is.

 Horváth-Magyar Aletta előadásában arra kaptunk választ, hogy pontosan hogyan működik az alvás és hogyan szabályozza ébredésünket az ezért felelős agyterület. Ezt az érdekes témát egérkísérleteken keresztül szemléltette. A kísérlet alanyait később a laborlátogatás során magunk is láthattuk. Mikics Éva megdöbbentő adatokat osztott meg arról, hogy hogyan befolyásolják a gyermekkori traumák az időskori megbetegedéseket, és betekintést engedett már lezárult és folyamatban lévő kutatásaikba is. Maglóczky Zsófia arról mutatott árnyaltabb képet, hogy az időskori kóros idegsejtpusztulásnak milyen betegségek vagy egyéb tényezők állhatnak a hátterében. Nagyon hasznosnak találtuk életviteli tanácsait. Hangya Balázs az egyik legaktuálisabb - és számunkra is a legérdekesebb - témáról prezentált: párhuzamba állította az emberi- és mesterséges neuronhálót.

A délutáni laborlátogatásokon megismerkedtünk a fluoreszcens mikroszkópia alapjaival, találkoztunk a legtöbb kísérlet alanyaiként szolgáló egerekkel, és még metszetet is megtanultunk készíteni, de számunkra a legizgalmasabb mégis az volt, amikor a kezünkbe vehettünk egy valódi emberi agyat.”

Imponáló összegzése a napnak, köszönet érte mindenkinek, aki megírásában részt vett!

A veszprémi Lovassy Gimnázium diákjai Szalainé Tóth Tünde tanárnővel érkeztek, akik közül hatan is megírták tapasztalataikat. 

Közös véleményüket tükrözte, amit egyikük így fogalmazott meg: „ . . . hatalmas élmény volt a kutatóintézetben tett látogatásunk. A kutatások új irányaiba nyerhettünk betekintést a négy előadás keretein belül, és testközelből is megtapasztalhattuk az intézményben folyó tudományos életet a laborlátogatások során.” 

Azonban egy ünnepi rendezvénynek is fejlődnie kell, így a továbbiakban csak a mi számunkra hasznos megjegyzéseket emelem ki. 

Julcsi őszinte szavai, mi szerint „az előadásokban volt, hogy néhányszor kissé elvesztem” fontosabb a jövő évben felkészülő előadók számára, mint összes dicsérete, aminek nagyon örülünk és köszönjük! A Petra beszámolójában írt köszöneteknek is örülünk, de leginkább talán mégis annak, hogy úgy érezte, „Nagyon informatív és inspiráló volt összességében az egész nap.   . . . összességében nagyon pozitív benyomást keltett bennem a KOKI.”

Laci megjegyzése is fontos dologra mutat rá: „Külön pozitívnak tartom, hogy különféle tippeket kaptunk ezeknek az idegrendszeri betegségeknek a megelőzésére. „

Elismerő szavait megköszönve, alaposan megfontoljuk majd következő rendezvényünk tervezésekor Misi megjegyzését: „Az előadások nagyon érdekesek és informatívak voltak, viszont személy szerint egy szünetet szükségesnek éreztem volna.”

Ezt Réka is megemlítendőnek gondolta beszámolójában („kicsit sűrű volt egyben a négy előadás”), de annál nagyobb köszönetet nemigen kaphattunk, mint amit így fogalmazott meg: „. . . amiről az iskolában “csak” tanultunk, az most közvetlen tapasztalattá válhatott.”