Részletes keresés

A szorongás és stressz csoportba tartozik a generalizált szorongás, a kényszerbetegség, a pánik, és a PTSD. Ezekben a betegségben sok közös van, mind tüneteikben, mind valószínűleg agyi mechanizmusaikban. Kiváltó okaikban viszont nem azonosak. A közös okok, valahol a szorongást kiváltó agyi rendszerek (amigdala, ACC (elülső övtekervény), homloklebeny) kapcsolatainak elhangolódásában keresendők. Emlékezzetek arra, hogy számtalan helyen írtam személyiségünk egyik alap eleme, az ősi, aggódó, védő, paranoid amigdala és a modern, tervező, mérlegelő, csitítgató homloklebeny közötti birkózás. No ezekben az esetekben az amigdala áll nyerésre, mert aggódását az ACC felerősíti.

A lajstromban a következő a hangulat betegségei. Itt az agykéreg összehangolt működése azért romlik el, mert elsődlegesen valamelyik kéreg alatti moduláló átvivőanyag rendszerben (szerotonin, noradrenalin, dopamin) támadt gond. Emiatt a szervezet belső állapotának jelzései rosszul jutnak el az agykéregbe. Másodlagosan a az amigdala és a homloklebeny kölcsönhatása is elhangolódhat és kognitív problémákat okozha. Ilyen betegségek a depresszió (major depression) vagy a bipoláris zavar (mániákus depresszió).

A következőkben az elme betegségeit, a mentális zavarok vagy pszichiátriai rendellenességek tárgyaljuk. Itt sok esetben nem az agy egyértelmű fizikai károsodása a kiváltó ok, hanem, mint azt már korábban írtuk, a magasabb rendű gondolkodás, az egészséges tudat szerkezete sérül.

Az agyi rendszerek károsodásából fakadó, viszonylag egyszerű fizikai okokból fakadó betegségekkel folytatjuk.   Epilepszia: vele kezdjük, mert a legösszetetteb, annyi oka lehet, mint a ráknak. Gyakorlatilag az 1-3 alap okok bármelyike, vagy azok kombinációja is vezethet epilepszia kialakulásához. Esete válogatja milyen típusú az epilepszia és hogyan gyógyítható. Az epilepsziákban a közös ok az, hogy felborul a serkentés és gátlás egyensúlya az agyban, és az idegsejtek kórósan, egészen rohamok kialakulásáig serkentik egymást (vagy magukat). Vannak genetikus eredetű epilepsziák, amiket kinő a gyerek, de olyan is van, ami csak felnőttkorban jelenik meg. Számos epilepszia típus jól gyógyszerezhető, de vannak olyanok, ahol csak az epilepsziás góc műtéti eltávolítása segít. Majd egyszer írok az epilepsziról is bővebben.  

Tanár ismerősömtől  érkezett a kérdés: "Örülnék, ha lennének olyan bejegyzések, amik a közismertebb neurológiai betegségekkel, azok okaival, megelőzési lehetőségeivel, kezelésével foglalkozik, mint pl. a szklerózis multiplex, alzheimer, stroke, parkinson, epilepszia, migrén.. stb. Aztán a pszichés problémák (pl. szorongás, depresszió, skizofrénia, bipolaritás...stb.) idegrendszeri háttere is érdekli a gyerekeket,..."  Jó sok kérdést kaptam. Kemény munka lesz válaszolni rá. Többkötetes könyvekből, évekig tanulják az orvostanhallgatók a témát. De nekiveselkedek.

És még egy remek kérdés, aminek hatására billenytút ragadtam: "Olvastam, hogy az ember megőrül, ha sokáig nem éri semmilyen inger, vagy akár enyhébb esetben, rosszul érzi magát, ha például sokáig nem beszél semmilyen másik emberrel. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem, hogy miért lehet, hogy az agynak szüksége van folyamatosan valamennyi ingerre, hogy egészségesen működjön? Illetve milyen folyamatok indulnak el ilyenkor, amik a „megőrüléshez” vezetnek?"Honnan is kezdjük?

Új diák csatlakozott hozzánk és remek kérdéseket hozott magával. Íme az egyik: "Sosem tudtam pontosan, hogy mi a különbség egy érzelem és egy gondolat között. Ha csak annyi lenne, hogy különböző agyi területekről érkeznek, akkor hogyhogy ennyire mások, más a hatásuk?" Hú. Ez remek kérdés. Nekem még nem jutott eszembe, de most, hogy valaki megkérdezte elgondolkodtam rajta. Mint sokszor megint csak egy művelt találgatásba kezdek.Az egy remek kiinduló gondolat, hogy azért, mert „különböző agyi területekről érkeznek”.

Meglehetősen gyakran bukkan fel beszélgetéseimben a telepátia. Most jött el az ideje, hogy írjak egy bejegyzést, amire majd irányítani tudom a téma iránt érdeklődőket (pedig az elején megígértem erről nem lesz szó). Először is a szokásos mantrát kell elmondanom. Egy jó kutató minden lehetőséget megvizsgál, nem zárkózik el a tények elől. Ha olyan ténnyel találkozik mely az általa elfogadott képnek ellentond, nem a tényt, hanem a képet kell megváltoztatni. A ténynek persze szigorúan szilárdnak kell lennie (megfelelően alátámasztott, azaz épül korábbi tényekre, rendes statisztika, ninc sellentmondó tény). A mantra mási része, hogy egy kutató felettébb ritkán mondhatja azt, hogy valami NEM úgy van vagy NEM LÉTEZIK. Azt állíthatja csak, hogy a jelenleg ismert tények alapján (alapuló modell szerint) ez vagy az a dolog roppant valószínűtlen. Ugye mindig előjöhet egy új tény ami támogat valamit amit eddig számtalan tény nem támogatott vagy ellentmondott neki.

Milyen következményekkel járhat egy ciszta az agyban?  Van-e az agyat érintő betegségeknek hatása a személyiségre? Mennyit lehet eltávolítani az agyból úgy, hogy még működőképes maradjon? Csokorba szedtem ezeket a kérdéseket, mert ugyanaz a felvezetés kell hozzájuk. A korábbiakban többször emlegettem, hogy agyunk, agykérgünk számos, eltérő funkciójó területből áll, melyek egy hierarchikusan felépült hálózatot alkotnak.

Tényleg létezik a tudatalatti? Ha igen, ez hogyan lehetséges? Lehet-e befolyásolni? Hogyan hat a hipnózis?Hát igen. Freudnak (és sokan másnak) az agykutatás mai állása szerint igaza volt a tudatalatti tekintetében (de sok másban nem). Majd, amikor az #agyséta-ban odaérünk (nem hamar), hogy az agyterületek dinamikus kölcsönhatásáról beszéljünk bővebben is felépítjük az érveket.