A Junior Prima Díj Tudomány kategóriájának idei nyertese: Prokop Susanne

Susanne 2016-ban csatlakozott az intézetünk Katona István által vezetett Molekuláris neurobiológia kutatócsoportjához. 

Mielőtt azonban folytatnánk a történetet, egy valamit tisztáznunk kell. Susanne, aki már a KOKI-ba is kiváló eredményeket, egész díjgyűjteményt – köztük a jól megérdemelt Kuffler Ösztöndíjat – elnyerve került, több szempontból is jó helyet, a Junior Prima Díj elnyerési esélyeit tekintve pedig a lehető legjobb helyet választotta.

A díj első kiosztására 2007-ben került sor, amikor a KOKI-t Rózsa Balázs képviselte a nyertesek között, azóta pedig Susanne-val együtt 11 díjazottunk van, ami igen szép eredmény. Még figyelemre méltóbb azonban a díjak megoszlása! 

A 2013-ban, illetve 2016-ban díjazott Katona Gergely és Szalay Gergely csoporttársak, mégpedig Rózsa Balázs csoportjának tagjai. A 11 díjazott között összesen három lány van. Az arányon ugyan el lehetne gondolkozni, hiszen a PhD hallgatók, 33 év alatti fiatal kutatók esetében még meglehetősen kiegyenlített a nemek közötti arány, de ennél szerintem sokkal figyelemre méltóbb, hogy Susanne mellett a 2008-as nyertes Ludányi Anikó és a 2020-ban díjazott László Zsófia, szintén Katona István csoportjának tagjai voltak!  

De térjünk most vissza 2016-hoz, mikor Susanne nem csak a Katona csoporthoz, de ahhoz a projekthez is csatlakozik, mely 2015 végén indult. Erről Katona István így írt csoportjának:

„Volt egy egyszerű alapötletünk, ami első próbálkozásra  szinte megvalósíthatatlannak tűnt. A Keserű csoport néhány nagyon jó kémikusának és a mi csoportunk tagjainak pár sikeres kezdeti eredményére alapozva azonban Susanne 5 évet szánt az életéből arra, hogy a több tucatnyi elméleti, módszertani és logisztikai akadályt leküzdje, és az alapötletet megvalósítva igazolja, hogy a módszer működik. Kreatív ötletek garmadája, szakirodalom és logisztikai segítségszervezés kellett az egyes kisebb-nagyobb problémák megoldásához, hogy a projekt sikerüljön. Volt olyan év, amikor szinte semmi előrelépés nem történt, de Susanne akkor sem adta fel. Mindent megtett, ami egy kísérleti projekt felelősének, első szerzőjének feladata. Elolvasta és átlátta a bőséges szakirodalmat, kitalálta, tesztelte a megoldásokat a problémákra, és kitartott a sikeres befejezésig.

Természetesen ma már ilyen szintű eredményt nem lehet elérni anélkül, hogy egy nagyon elkötelezett csapat dolgozzon a közös sikerért. Susanne sem volt egyedül. Egész alkotóműhelyünk, a Természettudományi Kutatóintézet kémikusai, holland és olasz kollaborátoraink, mind a keze alá dolgoztak. Susanne sikere a miénk is, és komoly dicsőséget jelent egész csoportunk számára.”

Mi volt ez a közös projekt és miért volt szükség Katona István és Keserű György akadémikus Gyógyszerkémia munkacsoportjának (HUN-REN TTK) együttműködésére? Mert annak a bizonyos ötletnek a megvalósításához a farmakológiai és az anatómiai gondolkodásmód egyfajta szintézisét kellett alkalmazni. Csak így sikerülhetett Susanne-nak kidolgozni a PharmacoSTORM-nak elnevezett új eljárást, melynek segítségével nanométeres pontossággal mérhető a gyógyszerek kötési helye az idegsejtek felületén. Ezzel az módszerrel elsőként egy ipartörténeti jelentőségű magyar fejlesztésű gyógyszer, a Cariprazine idegrendszeri hatásmechanizmusát sikerült meghatározni. 

Az öt éven át tartó kísérletsorozat eredménye aztán publikálásra került a Nature Communications folyóiratban 2021-ben, a PharmacoSTORM módszernek bemutatásával  pedig Susanne a legjobb fiatal kutatói előadás díját is elnyerte az ERNEST 6th konferencián, mely a jelátviteli kutatások egyik fóruma. 

Még egy jelentős tény: A PharmacoSTORM alkalmazása és Susanne megfigyelése hívta fel a figyelmet egy igen kevéssé ismert és kutatott agyterületre, a Calleja-szigetekre, ennek köszönhető, hogy elindult szerepének vizsgálata az emberi agyban és a pszichiátriai betegségekben. 

„Különdíjként” is értékelhető, hogy a tanulmányt az amerikai NIH National Institute on Drug Abuse intézete 2021-ben az év öt legfontosabb alapkutatási eredménye közé válogatta.

A legújabb elismerés pedig a Junior Prima Díj. 

Igaz ugyan, amit Karikó Katalin több alkalommal is hangsúlyozott, hogy a kutatásban az lesz sikeres, akinek nem a díjak számítanak, ezek szerepe azonban nem tagadható, hiszen nem egy esetben szükségesek, de legalábbis segítséget jelentenek abban, hogy valaki pályázatokat nyerhessen új ötletek, kutatási projektek megvalósításához, mert meggyőzik a bírálókat arról, hogy érdemes újabb lehetőséget adni annak, aki már valamiben bizonyított. 

Elmélkedés helyett azonban jobb, ha a díjról a díjazottat kérdezzük!

- Természetesen nagyon örültem a díjnak, ami több szempontból is fontos számomra. Ismerek korábbi díjazottakat, és egytől-egyig olyan fiatal kutatók, akiknek a munkáját nagyra becsülöm. Nagyon felemelő érzés, hogy most én is közéjük tartozom. Már önmagában az is nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Tudományos Akadémián, ebben a gyönyörű, különleges jelentőségű épületben vehettem át a díjat. Különösen örültem annak, hogy közvetlen családtagjaim és barátaim társaságában tehettem meg azt. Nagyon sok segítséget kapok tőlük nap-mint nap, és így ez a díj az ő sikerük is volt. A sajtón keresztül sok olyan emberhez is eljutott a hír, akik korábban segítettek pályámon, de mostanában már jóval kevesebbszer van módom találkozni velük. Itt gondolok többek között volt gimnáziumi tanáraimra. Nagyon jó érzés volt, hogy ők is őszintén osztoznak az örömben. Bár a kutatásban a fő motivációt számomra sosem a díjak vagy cikkek jelentik, természetesen minden elismerés és pozitív visszacsatolás fontos megerősítést jelent, és erőt ad, hogy a mindennapi apró nehézségeken átlendüljek. 

- És még egy dolgot meg kell említenem. Külön örültem annak, hogy labortársaim, illetve jelenlegi és volt témavezetőim is osztoztak örömömben, és egyfajta büszkeséget éreztem rajtuk. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy azok a diákok, akik laborunkban dolgoznak, nem csak azt láthatják, hogy nagyon izgalmas, új eredményekre vezető dolgokkal foglalkozunk, de azt is, hogy környezetünk is értékeli kutatói munkánkat.