A XXVI. KOKI Napok Várgesztesen
„Itt van az ősz, itt van újra”, mondhattuk volna Petőfivel, és egyetérthettünk a továbbiakkal is, mármint, hogy az ősz szép. Várgesztesi ottlétünk első napja, szeptember 26-a olyan gyönyörű volt, hogy szebbet szeptember végétől kívánni sem lehet. Elégedettségünk legfőbb oka azonban mégis csak az volt, hogy intézeti konferenciánk nagyon jól sikerült!
Leonardo da Vinci már fél évezreddel ezelőtt megfigyelte, hogy ugyanannak a fának két egymás melletti levele sem tökéletesen egyforma. Az őt jól ismerő kortársak ennek a ténynek valószínűleg nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget, az ő idejükbe ilyen apró-cseprő dolgok megfigyelése nemigen fért bele, azt viszont ők is jól tudták, hogy ugyanarról ugyanazt és ugyanúgy két ember akkor sem mond, ha véleményük megegyezik. Ebben a reményben kértem meg idei várgesztesi konferenciánk résztvevői közül három, pályájuk, státuszuk, kutatási témájuk szerint is különböző kutatót, ossza meg velünk tapasztalatait, mondja el, milyen volt számukra ez a 26. intézeti konferencia.
Kezdjük Farkas Imrével, aki szenior kutató, és a KOKI Napok 26 éves története során már többször beszámolt munkájáról az intézet kutatói közösségének, de Várgesztesen, ahol elsősorban a PhD hallgatók és posztdoktorok kapnak pódiumot, még nem adott elő. Ő tehát jelen esetben szakértő közönségnek tekinthető, elfogultság esetében szóba sem kerülhet, jóindulatú humora pedig még a kritika élét is elvenné.
„Az idei várgesztesi KOKI Napok kimondottan kellemesen teltek. Az előadások igencsak széles repertoárról árulkodtak. Értem ez alatt mind a tematikai sokszínűséget, mind a kísérletek megvalósításához szükséges metodikai palettát. Azt hiszem, ez más intézetekben jóval kevésbé jelenik meg. Az is feltűnt, hogy bár az előadók nagy része fiatal volt, szakmai angol tudásuk igen magasszintű volt. Ez különösen azért figyelemreméltó, mert tudom, legtöbbjük még sosem tartózkodott hosszabb ideig külföldön. Még inkább megsüvegelendő tehát, hogy az előadások után kapott kérdésekre is adekvát válaszokat adtak angolul.
A KOKI Napok megvalósítása szervezettségről, precizitásról árulkodott. Ha volt is benne esetleg valami baki, nekem nem tűnt fel. Úgy éreztem, minden flottul ment. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert megengedte, hogy csütörtök éjszaka kollégánk asztrofizikai távcsövén át megcsodálhassuk a csillagok/bolygók gazdag világát. Nekem ez akkora élmény volt, hogy már ezért megérte aznap reggel felkelnem!”
Pejtsik Diána PhD hallgató, aki azonban már diákkörösként is intézetünk tagja volt. Előadást, méghozzá igen jó előadást tartott, ami nemigen árulta el, hogy izgult volna.
“Nagyon jó élmény volt számomra az idei KOKI napok, ahova az intézetben töltött kb. 7 évemből most először mentem előadóként is. A korábbi években már megfigyeltem, hogy ezen a konferencián a más hasonló eseményeken megszokottnál kicsitl nagyobb kihívás a kérdés szekció, így ettől tartottam a legjobban. Már hetekkel előre gondolkoztam a potenciális kérdéseken és hogy mit válaszolnék rájuk. Végül mind az előadás, mind a diszkusszió jól sikerült. Több releváns és fontos kérdés érkezett, és annak külön örültem, hogy mindhárom igazgatósági tagunk kérdezett tőlem! Sokan gratuláltak utólag is, sőt, volt aki még másnap is megállított, hogy a projektről kérdezzen. Szerintem nagyon fontosak ezek a beszélgetések. A mi esetünkben azért is, mert Mikics Éva csoportjában, melynek tagja vagyok, a kísérleti projektek megvalósításához általában az intézeti csoportok többségétől eltérő megközelítést alkalmazunk. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy más szemléletmódú kutatókkal is tudtam PhD témámról beszélni.
Megítélésem szerint a többi előadás is hozta a KOKI napoktól elvárható magas színvonalat, és jó volt látni, hogy sok PhD hallgató kapott lehetőséget eredményei bemutatására.
A szociális programok közül szerintem az első este sikerült igazán, néha alig fértünk el a táncparketten. Külön örültem annak, hogy sok új arcot is láttam, akik láthatóan jól beilleszkedtek már az intézeti közösségbe. A legjobb számomra azonban mégis az volt, hogy Dániából hazalátogatott egyik témavezetőm, Varga Zoltán, és ezalatt a pár nap alatt volt vele néhány fontos beszélgetésem.
A harmadik megkérdezett, véleményezésre felkért, a KOKI tudományos tanácsadó testületének tagja, intézetünk régi barátja, Angus Silver professzor Oxfordból. Érezhetően-láthatóan szereti intézetünket, a tanácsadó testület tagjaként pedig igen komolyan veszi feladatát. Alig volt előadás, melyhez hozzá ne szólt volna, ne lettek volna kérdései, és az előadások szüneteiben is szívesen beszélgetett a jelenlévőkkel.
„A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet éves rendezvényein bemutatott tudományos teljesítmény egyre jelentősebb. A most bemutatott kutatások mélysége és kiterjedt volta, mely felölelte a molekuláris, sejtes, rendszerszintű és viselkedési területeket, lenyűgöző volt. Az, hogy multidiszciplináris megközelítést alkalmaznak, mely mind már bevált, mind újonnan kifejlesztett élvonalbeli módszereket magába foglal, lehetővé teszi a kutatócsoportok számára, hogy tudományosan versenyképesek maradjanak a világ színpadán. Az ehhez szükséges csoportok közötti széleskörű együttműködések pedig kiemelik, milyen barátságos és támogató környezet van a KOKI -ban.
Az idei év egyik újdonsága annak bemutatása volt, ahogy a KOKI számos csoportja jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy eredményeit emberi szöveteken is megerősítse, ezáltal növelve felfedezéseik jelentőségét és kutatásaiknak az emberi egészségre gyakorolt hatását.
Az előadások, poszterek és viták során különösen egyértelmű volt a fiatalabb generáció tudományos felfedezések iránti lelkesedése.
Összességében, az idei találkozóról az volt a benyomásom, hogy egy sokszínű kutatóintézet konferenciáján vettem részt, ahol számos példáját láthattam a kiváló és hatékony tudományos munkának, melyet multidiszciplináris megközelítések alkalmazása és kiterjedt együttműködések tesznek lehetővé.”