Biró László a HUN-REN 2024. évi Bárány Róbert-díjasok között
A nemzetközi szinten kimagasló teljesítményt nyújtó, 40 év alatti fiatal kutatók tudományos eredményeinek elismerésére és anyagi támogatására alapított Bárány Róbert-díjat az ELKH, a HUN-REN elődje alapította 2021-ben. Biró László kollégánk és rajta kívül még 8 fiatal HUN-REN kutató a kitüntetést 2024. december 5-én, a Nemzeti Múzeumban vehette át.
Biró László, első kollégánk, aki a Bárány Róbert-díjban részesült, már 2009 óta munkatársunk. Az ELTE-ről érkezett tudományos diákkörösnek, majd Mikics Éva csoportjában folytatta PhD hallgatóként. Fokozatát 2020-ban szerezte meg, az utóbbi három évben pedig már Acsády László akadémikus csoportjának tagjaként dolgozik, mint a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa.
A díj elnyerésének indoklása szerint ”Kiemelkedő eredménye az agresszió korai szociális izolációból eredő neurális hátterének feltárása és jellemzése. Ennek során a korai szociális izoláció hatását vizsgálta a prefrontális kéreg szerkezetére és funkciójára, de a kutatás kiterjedt a prefrontális kéreg és a hipotalamusz közötti kapcsolatokra, valamint a pszichoszociális és biológiai tényezők közötti szinergikus hatásokra is. Felfedezései mélyebb ismeretekkel szolgálnak az agresszió különböző formáinak neurobiológiai alapjairól, és fontos előrelépést jelenthetnek a farmakoterápiás beavatkozások fejlesztésében.”
Lehetséges, hogy a szabatosan fogalmazott szövegnek nem minden szavát érti pontosan az, aki az agy anatómiájában nem jártas, de enélkül is érthető a lényeg, hogy egyre durvuló világunkban, ahol az állandósult zajban tömegek érzik magukat kirekesztve és magányosan, ahol látszatra rendezett körülmények között felnövő fiatalok váratlanul, és nem csak Amerikában, ámokfutásba kezdenek, a Biró Laci által is végzett kutatások jelentősége megkérdőjelezhetetlen, eredményességére nagy szükség van.
Több hírforásból is értesülhettünk arról, hogy az elismeréseket Gulyás Balázzsal a díj névadójának, a Nobel-díjas Bárány Róbertnek a dédunokájával, Robert Barannyal együtt adta át, aki Svédországból emiatt utazott Budapestre.
A díj kapcsán röviden emlékezzünk meg arról, ki is volt Bárány Róbert (Bécs, 1876. ápr. 22. – Uppsala, 1936. ápr. 8.) a díj névadója.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1914-ben, “a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért" nyerte el, a lexikonok vagy magyar származású svéd orvosként, vagy magyar származású osztrákként tartják számon. Őt szerető és munkájában is támogató osztrák felesége szerint férje magyar volt, ő magát osztráknak vallotta. Tipikusan magyar élettörténet.
Az bizonyos, hogy orvosi hivatását komolyan vette. Bécsi klinikai állását - a bécsi egyetemen a fülgyógyászat magántanára volt - odahagyta, és gyermekkori csonttuberkulózisa miatt merev térde sem akadályozta, hogy önkéntes orvosnak jelentkezzen a frontra. Przemyslnél 1915 tavaszán esett hadifogságba, majdnem Afganisztánig vitték hadifogolytáborba, ahol szintén dolgozott. Hadifogsága miatt Nobel-díját nem vehette át, azonban a tudomány akkori magas presztizsére jellemző, hogy az orosz hadivezetés “hadirokkanttá” nyilvánította, és elengedte a fogságból. Úgy mondják, igazán boldog ott volt, amit élete néhány eseményét megismerve, a Nobel-díj és más kitüntetések, a Bécs helyett választott svédországi élet kényelme ellenére is meg lehet érteni. Nem sokakról mondhatták el azt, amit róla a hadifogolytáborban vele dolgozó, majd Bécsbe visszatért ápolónőktől tudunk. Ott az oroszok két emberért imádkoztak. Az egyik a cár volt, a másik ő.
A 110 éve Nobel-díjat kapott Bárány Róbert, sorolják osztráknak, magyarnak vagy svédnek, megérdemli, hogy nálunk legalább egy díj viselje a nevét.
Lacinak pedig azt kívánjuk, hogy további eredményeivel hozzájárulhasson sokak jobb életminőségéhez, felfedezéseivel és életével szerezzen ennek a még nagyon fiatal díjnak - és így természetesen magának is - jó hírnevet, megbecsülést.