Egy díj Milánóból

Olaszország már legalább kétszáz éve a turisták egyik legkedveltebb célpontja. Ember legyen a talpán, aki újat és eredetit tud mondani leghíresebb városairól. Ha Firenze, akkor olasz reneszánsz, minden út Rómába vezet, Nápolyt látni, bár lehetőleg persze nem meghalni.

De beszéljünk inkább Milánóról, ami közelebb van hozzánk, nyelvjárása nem olyan dallamos, mint a toszkán, de Lombardia fővárosához, mely nemzetközi tőzsdéje miatt pénzügyi központ, így jobban is illik. Sokan tapasztalatból is tudják, hogy Európa egyik legdrágább nagyvárosa, mások azért keresik fel, mert a divat és dizájn egyik nemzetközi központja. Itt nyitották meg 1877-ben a világ első, azóta is luxus színvonalú bevásárlóközpontját, amit Olaszország első királyáról, II. Viktor Emánuelről neveztek el.

A Galleria Vittorio Emanuele II -ből egyik irányban egy meglehetősen tágas térre lehet kijutni, ahol a legfőbb látványosság nem a már említett uralkodó impozáns lovasszobra, hanem a milánói dóm, ez a halvány rózsaszínbe hajló fehér márványból 1396 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a XX. század végéig készülő, többször is áttervezett, a gótika utáni talán valamennyi építészeti stílusirányzat jegyeit korszakonként magán viselő, inkább széles, mint magas kőcsipke-csoda, Olaszország második, a világ ötödik legnagyobb temploma. Kupolatornyán áll az aranylemezekkel borított, csak a földről nézve kicsi, valójában 4.16 m magas Mária-szobor, amit a milánóiak Madonnácskának (Madunnina) becéznek. Mióta a szobor a dóm kupolatornyára 1762-ben felkerült, Milánóban a Madonnina csillagkoszorús fejénél magasabb épületet nem szabad építeni. A szabályt betartják, bár milánói módra. Felhőkarcolóik nincsenek, de 2015-re bizony már három épületük is jóval magasabb volt mint a dóm. A Madonnina azonban, ha kisebb méretben is mint az eredeti, ott van mind a három tetején.

A pompás és elegáns bevásárló galéria másik kijáratától egy utcányira áll a milánói Scala, mely nem külső megjelenésről nevezetes. Aki zene-, különösen operaszerető, annak a világ egyik közepe, aki inkább a képzőművészeteket részesíti előnyben, az ellenkező irányba kell gyalogoljon, és ha előzetesen jegyet vett rá az interneten, a végső formáját Bramante tervei alapján elnyerő Santa Maria delle Grazie templom melletti kolostor refektóriumában megtekintheti Leonardo da Vinci bombatámadást is átélt freskóját, az Utolsó vacsorát.

A látnivalók sora még folytatható, de nem hiszem, hogy Sinkó Richárd PhD hallgató, a Gereben Balázs vezette Molekuláris Sejt Metabolizus Csoport munkatársa, aki a napokban jött meg Milánóból, az előbbi, kutyafuttában ismertetett nevezetességek közül csak egyet is érdeme szerint megnézhetett volna. Richárd (azaz Ricsi) ugyanis nem városlátogatáson, hanem konferencián vett részt, tudományos konferenciát pedig nem a Dóm tér közelében szoktak rendezni.

Valami értékeset azonban mégis hozott, ha nem is a nevezetes Galériából. Ő nyerte el a 35 évnél fiatalabb kutatók számára kiírt Berlin-Chemie Menarini Young Investigators' Award-ot alapkutatás kategóriában.

Ennek történetét azonban mesélje el ő!

„Az ETA, azaz European Thyroid Association (Európai Pajzsmirigy Társaság) 1965-ben alakult azzal a céllal, hogy előmozdítsa a klinikai és alapkutatást, a pajzsmirigybetegségek megértésének és a klinikai gyakorlat színvonalának emelése érdekében. Éves konferenciáira előszeretettel jönnek távolkeleti és tengerentúli kollégák egyaránt. Az idei, milánói találkozó már a 45. volt.

A társaság, melynek taglétszáma ezer körül van, külön gondot fordít a klinikai és kutatói utánpótlás támogatására. A fiatalok konferenciákon való részvételét azzal igyekszik segíteni, hogy már hosszú évek óta megrendezésre kerül a fiatal kutatók szekciója, külön klinikai és transzlációs, valamint alaptudományi kategóriában. A két párhuzamos szekcióba az előadáskivonattal jelentkező pályázók közül a társaság által kiválasztottak kerülnek, akik 15+5 perces előadásokban mutathatják be eredményeiket. Bár ez igenis egy verseny, igazi vesztesei nincsenek. A diszkusszió pozitív, építő hangulatban zajlik, és már az előadásra kiválasztás is elismerés. Az értékelés során a hozott anyagot, azaz az eredményeket, és magát az előadást, az előadói teljesítményt is figyelembe veszik. A két kategória legjobbjának ítélt nyeri a társaság egyik támogató cége által alapított Berlin-Chemie Menarini Fiatal Kutatói díjat (Young Investigators' Award).

- Mivel sikerült nyerned?

- Az alaptudományi szekcióban indultam, és egy olyan anyagot mutattam be, ami teljes egészében itthon készült. A munka még a Covid előtti időszakban kezdődött, és több klinikai partnerrel való együttműködés eredménye.

Csoportunk a pajzsmirigyhormon (PMH) háztartás molekuláris aspektusait vizsgálja, különös tekintettel annak idegrendszeri vonatkozásaira.  Ehhez nélkülözhetetlen a szöveti PMH hatás kvantitatív meghatározása, ami azonban komoly szakmai kihívást jelent. E kihívás leküzdésére fejlesztette ki már évekkel ezelőtt a kutatócsoport azt az egérmodellt, melyet angol nevének rövidítése alapján THAI (Thyroid Hormone Action Indicator) egérnek (a sajtóban néha “világító egérnek”) neveznek. Az egér szöveteiben jelölőanyagként luciferáz képződik, melynek mennyisége mérhető, és arányos a szöveti PMH hatás erősségével. Az állatmodell segítségével derült fény a PMH háztartás számos szöveti mechanizmusára, például a T3 az aktivált PMH idegrendszeri transzportjának egyes mozzanataira. 

Egyre nagyobb az igény azonban arra is, hogy a szöveti PMH hatást emberben is mérjük. Ennek oka, hogy egyes páciensek esetében a rutindiagnosztika által kapott eredmények, a mért keringő hormonszintek és az egyéb bizonyítékok, mint például a tünetek súlyossága, ellentmondásosak. Az ellentmondások tudományos alapossággal bizonyított feloldásához pedig a szöveti PMH jelátvitel mérésére volna szükség, ami még nem megoldott. A konferencián bemutatott előadásban egy olyan új módszert mutattam be, mely pont ezt a célt szolgálja, és ezzel kiegészíthetné a rutindiagnosztikát. 

- Az előzmények ismeretében ez ugyancsak szép eredmény, és bárcsak mihamarabb bevezethető lenne a klinikai gyakorlatba! Hogyan sikerült, miből indultatok ki?

- Megdöbbentően hangozhat, de ehhez a több száz humán résztvevő hajhagymáira volt szükség. A hajhagymák segítségével PMH érzékeny markereket/jelzőanyagokat azonosítottunk, és ezek felhasználásával jellemezni tudtuk a betegek szöveti jelátvitelét, melynek ismerete számos beteg esetében segíthet az orvosi döntéshozásban. Módszerünket először amiodarone kezelt betegek mintáin alkalmaztuk. Ennek a szívgyógyszernek esetleges mellékhatásai között ugyanis szerepel a PMH háztartás megváltozása, melyben kiemelten fontos a betegek egy részét érintő, drasztikusan emelkedett PMH szint (hyperthyreosis). 

Érdekes azonban, hogy az így kialakuló hyperthyreosis a legtöbb esetben csupán enyhe tünetekkel jár, ami erős ellentmondás, és gyanítható, hogy az érintett betegekben nem alakul ki szöveti hyperthyreosis. 

A bemutatott anyagban e hipotézist alátámasztó eredményeinket mutattam be a humán mintákon, melyet a THAI egérmodellben kapott eredményeink is megerősítettek. 

- Milyen volt a visszhang – a díjon kívül, amit ezek után nem is csodálok, hogy neked ítéltek!

- Az előadást élénk diszkusszió követte, és mind a tudósok, mind a klinikusok lelkes elismeréssel kerestek fel a szekció után. 

- A bemutatott anyag mikor jelenik meg cikként?

- Összetett és szerteágazó munkánknak a konferencián bemutatott részét tárgyaló közlemény már előkészületben van.

 - Jó esélyét látod annak, hogy a módszer bekerül a klinikai gyakorlatba?

- A munka során ügyeltünk arra is, hogy egy könnyen adaptálható, az orvosi gyakorlatba átültethető módszert fejlesszünk ki, és természetesen szem előtt tartottuk az ebben rejlő gazdasági lehetőségeket is, mint amilyen például egy szabadalom lenne. 

- A szabadalom megszerzéséhez minden bizonnyal jó hasznát veszitek majd a THAI egérrel nyert tapasztalatnak! 

- A THAI egér szabadalmi eljárása kapcsán már tudjuk, hogy ez mennyire összetett folyamat. Emellett szükségünk van klinikai partnereink támogatására is, mert a módszertan további fejlesztéséhez behatóan meg kell ismernünk a felhasználók igényeit, szempontjait is.

- A díjat Te kaptad, és a munka elismeréséhez minden bizonnyal nagyban hozzájárult előadásod is. Egy eredményes kutatómunkában azonban mindig többen vesznek részt!

- Ez természetesen most is így volt. Kutatócsoportunk tagjai mellett a sikeres eredményhez nagy szükség volt klinikai parnereink hozzájárulására is, akiknek ezúttal is szeretnénk megköszönni lelkesedésüket, segítségüket, ahogy minden mintaadónak is a részvételt. 

Külön köszönet a KOKI-s munkatársaknak, akik vérüket és hajhagymájukat adták a kutatásért!