Gyógyszerészeti gyorstalpaló III: a függőség biológiája
Kezdjük először is azzal, hogy vannak olyan drogok, amik függőséget okoznak, azaz használójuk az egyszeri vagy többszöri használat után azt érzi újra és egyre inkább használnia kell a drogot. Ennek vannak fokozatai, van fizikai és pszichés függőség. A fizikai függőség azt jelenti, hogy a drog hatására megváltozott valami a szervezetben és a drog nélkül a függő nem érzi jól magát vagy szenved.
A pszichés függőség egyszerűen csak annyi, hogy a használó jól érzi magát a drogtól és ezért máskor is szeretné ezt átélni, vagy szenvedélyévé vált mert agya megtanulta, hogy ezt jó csinálni, de ha nem kapja meg újra nem okoz neki testi panaszokat. Persze a határok itt megint nem élesek, számos esetben a mennyiségtől függ, hogy egy drog okoz-e függőséget, ha igen ez csak pszichés vagy fizikai-e. És itt sincs éles határ a gyógyszerek és kábítószerek között. A sokak által pánikbetegség, álmatlanság vagy idegesség miatt orvosok által felírt és szedett benzodiazepinek is kiválthatnak függőséget, azaz a szorongás elmúltával a gyógyszer abbahagyásakor megjelenik a szorongás, álmatlanság, idegesség.
Ennek oka az, hogy amikor egy hatóanyag növeli vagy csökkenti egy receptor működését, akkor a szervezet a hatást igyekszik kiegyensúlyozni, azaz az erősebb hatás esetén kevesebb, a gyengébb hatás esetén több receptort fog beépíteni a sejtek felszínére. Ez két dolgot okoz, egyrészt, hogy az anyag egyre kevésbé hat, ezért dózisát emelni kell (hozzászokás). Másrészt amikor abbahagyja valaki a hatóanyag (kábítószer vagy gyógyszer) szedését, akkor a szervezete a megváltozott receptorszám miatt rosszul (ellentétesen) reagál. Az ilyen szerek szedését csak fokozatosan szabad abbahagyni. Néhány hét alatt többször kell felezni a mennyiséget. Ha egy epilepsziástól, egy szorongótól egy alkoholistától hirtelen megvonják a (gyógy)szerét, akkor a hatás átcsap, az epilepsziás és az alkoholista rohamokat kaphat, a szorongó meg még jobban szorong. Ezt hívják rebound – visszacsapás hatásnak és figyelni kell rá!
A megvonás a legrosszabb az opiátszármazékokat (ópium, morfin, heroin) használók esetében. Ezek a drogok ugyanis nagyon gyorsan, néhány használat után erős testi függőséget váltanak ki (lásd alant). Alapvető élettani folyamatokba is beleavatkoznak, ezért megvonásuk szörnyű fájdalmakat, akár halált is okozhat (túladagolásuk is). Ezek a legkeményebb NO-NO-NO-k ha drogokról van szó. Épeszű ember a közelükbe se megy.
De mitől okoznak bizonyos hatóanyagok függőséget? A választ a dopamin nevű ingerületátvivő anyagnál kell keresni. Agyunk azért alakult ki az evolúció során, mert segítette túlélésünket, azáltal, hogy a világot megértette és előre tudta jelezni. Hogy ezt megtehesse, állandóan információt kell gyűjtenie a világról és ami hasznos, fontos azt meg kell tanulnia. Hogy ezt hatékonyan tegye, az agy jelzi saját maga számára, amikor jól csinált valamit, amikor érdemes tanulni. Közben jutalmazza is saját magát, mert sikerült új információt gyűjteni, valami újat tanulni. 
A tanulás beindítása és a jutalmazás a dopamin nevű moduláló ingerületátvivő anyag feladata.
Amikor megtervezünk egy cselekedetet, ez egyrészt eljut a mozgatókéregbe és végrehajtódik, másrészt egy másik agyterület kiértékeli, hogy a cselekedet megfelelt-e a terveknek. Ha a tervek kudarcba dőltek akkor amit csináltunk nem érdemes megtanulni, mert nem vitt előre. Ha a tervek tökéletesen beváltak akkor jól csináltuk, amit csináltunk, csak így tovább, de ezt már tudjuk, nemigen kell tanulni. Ez kis örömet okoz és picit megerősödnek a korábban már kialakult kapcsolatok. Az igazán hasznos eset az, amikor a tervünk a vártnál sokkal jobban beválik, ez a Heuréka pillanat, a dopamin áradat, ami azt jelzi, hogy ezt most nagyon meg kell tanulni (mert jó eredményt hozott) és boldogok is leszünk tőle (mert ez hajt minket a további tanulásra).
Az agyunk a belé épített ösztön alapján arra törekszik minél több dopamin szabaduljon fel, hiszen normális esetben ez jelzi azt, hogy valamit tanultunk, elértünk, fejlődtünk. Az agy egy információkereső szerv!
A leg-addiktívabb, erős függőséget kiváltó kábítószerek mind vagy a dopamin hatását utánozzák, vagy azt a rendszert kapcsolják be, ami dopamint szabadít fel. Azaz ezek a kábítószerek közvetve kielégítik az agy dopamin-információ éhségét (hamisan). Ami a dologban ördögi, hogy amikor valaki ilyen szert fogyaszt, akkor, mivel a szervezete megkapja a dopamin jelet, megtanulja, hogy amit csinált az jó, és a továbbiakban is csinálni akarja. Mindezt még akkor is, amikor a szer hatása amúgy már nem kellemes vagy akár kellemetlen. A heroinisták arról számolnak be, hogy már az első injekcióban beadott heroin adag után vágynak a tűszúrásra, mert azzal asszociálódott agyukban az az eufórikus állapot, amit az opiát receptorok bekapcsolása okozott. Kábítószer ügyben érdemes elolvasni a Végállomás gyermekei című könyvet, melyet egy kábítószerfüggőségből felépült lány írt. Megrázó. Azt írja, hogy még hónapokkal, évekkel azután, hogy sikerült szörnyű szenvedések után feladnia a heroin használatát, akkor is hiányzott neki az, hogy azokon a helyeken járjon, ahol annak idején beadta magának a drogot. Ugyanis az agyában véglegesen rögzült, hogy azokat a magatartásokat jó csinálni.
Hogy a dopamin ilyen kiterjedt hatást tudjon kiváltani az utóagyban található Ventral Tegmental Area (VTA) és a Substantia Nigra (SN) nevezetű agyi magvakból 3, jószerivel az egész agyat beidegző dopamin tartalmú pályarendszer ered. Ebből kettő a Dorsal Striátum-ot és a Nucleus Accumbens-t (NAcc), a harmadik az agykéreg jelentős részét idegzi be és az egyes helyeken eltérő dopamin receptorokon hat. Az agykéreg és striátum dopamin receptorai fontosak a tanulásban, a gondolatok és mozgások tervezésében (a Pakinson kórt bizonyos dopamin tartalmú sejtek pusztulása okozza). A hipotalamikus dopamin receptorok pedig az agyi jutalmazási rendszer részét képezik és aktiválódásuk váltja ki az örömet..
Magatartási és genetikai vizsgálatok összevetéséből úgy tűnik, hogy erős genetikai meghatározottsága van annak, hogy valaki hajlamos legyen a függőségre. Mindegy az, hogy ez drog (benne foglalva a nikotin és alkohol is), szerencsejáték, számítógép vagy szex, mindegyik mögött hasonló agyi rendszerek állnak. Aki egy dologra függő, nagy eséllyel másra is az lesz, aki ellent tud állni egynek egy másikkal is könnyebben megbirkózik.
A dolog hátterében az áll, hogy milyen dopamin receptor változatot örököltünk szüleinktől. A dopamin egyik receptorának két változata van (durván) az egyik változat kevés dopamin hatására is bekapcsol, akinek ilyen van az könnyen kapja a dopamin jutalmat. A másik változat érzéketlenebb, több dopaminnak kell felszabadulnia ahhoz, hogy akinek ilyen van, jól érezze magát. Egy régi, dopaminról szóló Scientific American cikk azzal kezdődött, hogy kétféle ember van. Az egyik felmászik a Mount Everestre, ejtőernyővel kiugrik a repülőből vagy lefut egy
Marathont, a másik ül otthon a díványon sültkrumplit töm magába és nézi ahogy az első típusú ember felmászik… leugrik… fut.A genetikusok kimutatták, hogy azok, akiben mind az anyai mind az apai eredetű dopamin receptor érzékeny, azok akkor is boldogok, ha nem csinálnak semmit. Akikben az egyik példány alacsony érzékenységű újdonságkeresők lesznek, mert sok dopamint kell felszabadítaniuk a jóérzéshez. Akik pedig olyan rosszul jártak, hogy mindkét irányból az érzéketlen receptort kapták, azoknak nagyon kell vigyázniuk magukra, hogy nehogy rákapjanak valamilyen dopamin felszabadulást okozó szenvedélyre: drogra, szerencsejátékra, stb…
Legközelebb végigmegyünk a drogcsaládokon, hatásukon és veszélyeiken.
Szerző: Gulyás Attila