Idézzük fel a 27. KOKI NAPOK-at!

Konferenciánk helyszínén, a Várgesztesi Villa Parkban az idő egy kicsit hűvösebb volt, mint tavaly, hiszen akkor szeptember volt, most pedig október 16-án érkeztünk. A fogadtatás mosolygós és baráti volt, a recepciónál gyorsan rövidültek a sorok, az ellátás bőséges és kiváló volt, a kiszolgálás nemkülönben, a házak meleg szobákkal vártak. Minden készen állt néhány kellemes nap eltöltésére, ami meg is történt, annak ellenére és azzal együtt is, hogy egy majdnem másfél napos tudományos konferencián vettünk részt.

A KOKI tudományos tanácsadó testületét most egyedül Harkány Tibor képviselte, akinek a konferencia mellett még egy másik, függőben lévő  feladata is volt az intézet  5 éves tudományos teljesítményének értékelését végző nemzetközi bizottság elnökeként. Érthető talán, hogy az első három rövid kérdés témája nem is a KOKI Napokkal, de ezzel a mindnyájunkat érintő felméréssel volt kapcsolatban. Természetesen nem hivatalosan!

- Mit élveztek a legjobban a bírálók az intézeti tudoményos csoportok munkájának értékelése során? 

- A legélvezetesebb rész a tudomány minősége volt. Ritka olyan intézetet látni, ahol a csoportvezetők (PI) közötti különbségek viszonylag kicsik, és a szakterületek közötti eredmények mindig magasak.

- Volt-e olyan, ami máshol nem jellemző? Mondhatni “hungarikum" : ))

- Elkötelezettség és felfedezési vágy. Erősen hiszek abban, hogy a magyar idegtudományi iskolák azért erősek, mert generációkon át tanítják a diákokat arra, hogy értékeljék és élvezzék a felfedezés folyamatát. Így a kíváncsiság arra vezet, hogy szokatlan és váratlan területekre lépjünk. Lenyűgöző látni, hogyan fogja össze a 'KOKI közösséget' “fertőző” pozitív hozzáállásuk és karizmatikus vezetőik.

- Mi volt a bizottság általános véleménye?

-  Összességében az, hogy a KOKI nemzetközileg versenyképes. Az intézet tagjainak arra kellene a legbüszkébbnek lenniük, amit szellemi erő szempontjából képviselnek.

- Te szeretnél itt dolgozni?

- Ez egy olyan kérdés, amelyre csak elfogult és szubjektív választ adhatok. Amióta egyetemi hallgatóként Magyarországon egy laboratóriumba léptem, a KOKI-t a magyar idegtudomány csúcsának tartották, messze megelőzve bármely más intézményt nemzetközi és versenyképes tekintélyben. Határozottan hiszem, hogy a KOKI továbbra is vonzó munkahely. Kívülállóként látom és értékelem azokat az embereket, az erőforrásokat, a finanszírozást és a lehetőségeket, amelyek ezt az intézetet képviselik.

- Köszönöm! Térjünk rá akkor az idei KOKI Napokra! Már harmadszor voltál itt, így képet alkothatsz arról, mi változott és milyen irányba! 

-  Személy szerint nagyszerűnek találom, hogy valamilyen kontinuitás épül fel. Ahelyett, hogy pillanatképeket látnék, követhetem, hogyan fejlődnek a projektek az idők során. Néhány arc megmaradt, néhány megváltozott. Igen valószínű, hogy a kutatás külső környezete negatívan változik, a kihívások nőnek. De a 'KOKI szellem' továbbra is hihetetlenül erős.

 - Mit szeretnél látni jövőre?

-  Szeretnék még több "nemzetköziséget" látni, hogy a cserediákok, vendégkutatók és a kutatói szabadságon (sabbatical) lévő PI-k száma növekedjen. Minden intézetnek szüksége van egy egészséges tudásáramlásra, az emberek cseréjére. A KOKI sem kivétel ez alól.

 -   Az Egyetemnek ill. annak az osztálynak/tanszéknek, ahol dolgozol, van hasonló rendezvénye? 

- Igen is, meg nem is. Hasonló visszavonulásaink vannak a doktori (mesterképzési) egyetemeinken, speciális kutatási programjainkban és országos hálózatainkban. Így diákjaink mindenképpen megkapják a megfelelő tapasztalatot nemzetközi tanácsadókkal és mentorokkal. Vagy az intézetnek ehelyett "tudományos napja" van, amikor mind előadások, mind szimpóziumok vannak, így a szenior kutatók és a hallgatók is bemutathatják munkájukat.

- Mi egy ilyen rendezvény legfőbb haszna?

- Olyan csapat létrehozása és megerősítése, amely befogadó és társadalmilag érzékeny. Olyan nagy közösségek, mint a KOKI, egészséges sokszínűséggel rendelkeznek. Ezért évek során több alkalomra is eltarthat, mire a tagok valóban magukénak tudják érezni és értékelni a KOKI napok kínálatát. De nincs jobb hely arra, hogy megszerezzük a 'KOKI identitásukat', mint egy ilyen lehetőség   a tudomány és a társas kapcsolatok ötvözésére, mint együtt bulizva eltörölni  határokat, és közelebb hozni az embereket egymáshoz.

Harkány Tibor nemzetközileg elismert professzor szavai után, aki sok-sok konferencián volt már meghívott előadó is,  érdekes lehet megismerni olyasvalaki véleményét is, aki most vett részt először ezen a rendezvényen. Vajon miben egyezik véleményük?

Csőre Noémi TDK hallgató hallgató beszámolója következik!

“Idegkutatók konferenciája/Idegtudományi konferencia. Mi jut mindenkinek erről rögtön az  eszébe? Okos dolgok. Dolgok, amiket nem is lehet elsőre megérteni, bonyolult összefüggések, melyeket teljességében csak szakavatott elmék láthatnak át.

És ez igaz is. Részben. Mert egy konferencia ennél sokkal többről szól. Persze, elolvassuk a posztereket, meghallgatjuk az előadásokat, hazaviszünk magunkkal olyan gondolatokat, amiken aztán napokig elmélkedhetünk.

Ez volt az első KOKI konferencia, amin lehetőségem volt részt venni. Bár saját poszterem  nem volt, segítettem a labor két poszterének elkészítésében. És szerintem ez a lehető legjobban alakult így. Mert így “stresszmentesen” tapasztaltam meg, mit nyújthat egy konferencia. Lehetőségem volt minden előadást végighallgatni, minden poszter előtt elidőzni, és ahogy a többiek, kérdéseket is feltehettem volna.

Majd elérkezett az este, amikor minden kutató “élővé” vált. Kiderült, hogy a tudományos eredmények mögött kik is találhatók. Megtudtam, hogy vannak kiváló táncosok, zenészek, sportolók. És így, hogy “emberibbé” váltak a kutatók, bátrabban tudok majd odamenni hozzájuk és feltenni kérdéseimet.

És egy konferenciának szerintem pontosan ez a lényege, hogy megismerjük a másik laborban kutató társunkat, és feltegyünk minden kérdést. Hiszen nincs rossz kérdés.

Minden kérdés kapcsán el lehet lehet gondolkozni, és az is előfordulhat, hogy a kérdés egy másfajta nézőpontba helyezi az adott problémát.

Igazán hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a konferenciának, és már most várom, hogy jövőre visszatérhessek."

Lássuk végül, mit jelentett a KOKI Napok a PhD iskola egyik utolsó éves hallgatójának, a  sikeres előadást tartó, a kérdésekre bátor és szellemes válaszokat is adó Balog Boldizsár PhD hallgató számára!

- Már harmadik alkalommal vettem részt a KOKI Napokon. Idén is sokszínű előadásokat hallottam, a hormonmérési megoldásoktól a legújabb kétfotonmikroszkópos és vírusvektor módszerekig, a neuroendokrinológiától a sejtek elektrofiziológiáján keresztül egészen a nekem is ismerős rendszer-idegtudományi témákig. Mechatronikai mérnökként mindig sajátos élmény betekintést nyerni a különböző idegtudományi területek kérdéseibe, módszertanába és válaszaiba. Külön öröm volt, hogy idén én is előadhattam az egyik kutatási projektünkről. A kapott kérdéseknek és visszajelzéseknek örültem, meglepett, hogy az ismerőseim/kutatótársaim attól függően, hogy cikkeikben első- vagy utolsó szerzős pozícióban vannak, mennyire más szempontokat emeltek ki az adott anyagból. 

A konferencia közösségi programjai jelentősen hozzájárultak az élményhez: a napközbeni előadások és poszterek szakmai izgalmait focimeccs, túrázás és szaunázás oldotta. A kellemes időjárást szinte csak egy közös bográcsozással lehetett volna még jobban kihasználni. Jó volt újra megtapasztalni, hogy a kollégák milyen őszintén érdeklődnek, lelkesednek és gondolkoznak saját maguk és mások munkájáról. Ahogy az lenni szokott, éjfélre megint előkerültek a legmerészebb kísérletötletek is. 

Remélem, jövőre a programban is hallhatunk majd néhányról.