Így ünnepeltünk mi. A magyar tudomány ünnepe a KOKI-ban 2024-ben

A jövő a fiataloké szlogen, azaz jelmondat, igen biztató lenne, ha nem tudnánk, hogy jelenleg Európa lakosságának legalább ötöde funkcionális analfabéta. (Olvasni elméletileg tud, de gyakorlatilag nem érti az olvasott szöveg összefüggéseit.) Hogyan lehet így közkincs a tudás, mikor ténylegesen csak kevesekkel lehet megosztani? A helyzet sajnos nem biztató, de a mi feladatunk nem emiatt siránkozni, hanem megtenni, amit tudunk, felébreszteni és ébren tartani a tudomány iránti érdeklődést, vonzóvá tenni a kutatói pályát, rátalálni a legtehetségesebb fiatalokra és segíteni őket, hogy elérhessék céljaikat.

Ezért hívtunk meg idén is diákokat öt gimnáziumból november 4-ére, és vettük fel az általuk élőben hallott előadásokat intézetünk YouTube csatornájára, ahol mások máshol és akármikor is meghallgathatják őket.

Közel hatvan vendégünktől idén is azt kértük, összegezve többük véleményét vagy csak sajátjukat megírva, névvel vagy anélkül, de tudassák velünk, mit gondoltak az elhangzott négy előadásról, és hogyan érezték magukat nálunk. A vendéglátóknak is tanulniuk kell. 

Ahogy eddig minden évben, nem csak a bemutatott témák, de az előadók stílusa is különböző volt, és azt, hogy kinek mi tetszett legjobban, az egyéni érdeklődés és kíváncsiság is jócskán befolyásolta. A kíváncsiság jelentőségét intézetünk igazgatóhelyettese, Acsády László akadémikus bevezető gondolatai is kiemelték. A mai - és mindenkori- kutatókat hajtó kíváncsiság már az ősemberben is benne volt. Azt megtudni “mi van a hegyen messze túl”, volt amögött, hogy az ősemberek közül a legkíváncsibbak akkor is felfedező utakra induljanak, amikor erre se kellemetlen időjárás, se éhség nem adott külön ösztönzést, és ez eredményezte, hogy az ember lépésről lépésre meghódította a kontinenseket. 

Az első előadásban Lele Zsolt PhD a sejtek kapcsolódásának szerepét mutatta be az idegrendszerben, majd Fekete Csaba PhD, MTA doktora beszélt a testsúlyt szabályozó idegrendszeri folyamatok vizsgálatáról.  Pósfai Balázs PhD az idegrendszer tökéletes “asszisztensét”, a mikrogliát ismertette meg a hallgatósággal, míg Miskolczi Christina PhD viselkedés-vizsgálatai az egerek közti verekedés “illemtanáról” tanítottak. 

Az előadások a most először meghívott szentendrei Ferences Gimnázium egyik diákja szerint “fantasztikusak voltak, bonyolultak, érdekfeszítőek, de egy fakultációra járó 12.-es diáknak értenie kellett, amiről beszélnek.     .  . . remek kilátást kaptunk arra, milyen érzés lesz egy egyetemi előadáson ülni.” Ezzel a megjegyzésével, különösen Fekete Csaba (PhD) logikus felépítésű, komoly hangvételű előadása kapcsán, mások is egyetértettek. 

A budapesti Fazekas Gimnázium diákjai azt is értékelték, hogy Lele Zsolt nem csak saját témáját mutatta be számukra is érthetően, de a többi előadás megértését is jól előkészítette a központi idegrendszer rövid bemutatásával. 

A Baár-Madas diákjait a mikroglia és az agyi képlekenység témája fogta meg a legjobban, és ehhez minden bizonnyal a kezében már valódi Nobel-díj érmét is tartó Pósfai Balázs, volt Baár-Madas diák remek, lendületes előadása is hozzájárult. Miskolczi Christina (PhD) előadása pedig arról is elgondolkodtatta őket, milyen mély sebeket hagyhatnak a gyerekkori élmények bennünk, és hogy az elhanyagolt gyermekek idegi elváltozásain a társadalom már aligha tud segíteni. 

A veszprémi Lovassy László Gimnázium diákja azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy “Minden előadás

végén feltehettük a témához kapcsolódó kérdéseinket, amelyekre részletes válaszokat kaptunk. Az előadók rendkívül közvetlenek voltak. “

A szendvicsebéd után az öt gimnázium diákcsoportjai öt laboratóriumot látogattak meg forgószínpadszerűen. Mindenki egyetértett atekintetben, hogy a számukra bemutatott, a mai kísérletek magas követelményeinek megfelelő fény-és elektronmikroszkópok, valamint az egér viselkedés-vizsgálatok számára tervezett “Intellicage” vizsgálóegység “lehengerlő teljesítményekre képes”, a Miniscope-pal végzett, a helysejtek optikai manipulációjával kapcsolatos egérkísérletet pedig egyenesen zseniálisnak értékelték. Feltétlenül kiemelendő, hogy Borhegyi Zsolt PhD, Holderith Noémi PhD, Kőszegi Szilvia PhD, Lőrincz Andrea PhD, Vági Pál PhD, türelemmel és kitartással mutattak be mindent az öt csopotrnak egymás után, és még a diákok kérdéseire is válaszoltak.   

Egyetértés volt abban is, hogy hasznos lenne az előadások között egy kis szünet – ez jövőre megoldható – és kevesebb labor látogatása de kicsit hosszabb ideig, maradandóbb élményt nyújtana. (Erre jelenleg még nem tudjuk a megoldást az adott laboratóriumok mérete és az időkorlát miatt sem.) 

Összefoglalónak pedig olvasssák el a Városmajori Gimnáziumból érkezett, sodró lendületű és őszinte hangvételű beszámolót, mely szintén felébresztheti a kíváncsiságot a tudományra, a kutatáshoz, de intézetünk megismeréséhez is:

“Röviden azt mondhatom, hogy nagyon tetszett az egész program, és habár nagyon élvezek kissé pesszimista és negatív kritikákat adni, jelenleg nem tudok.

Az előadások és a témák nagyon érdekesek voltak és emellett elgondolkoztatóak is, különösen abból a tekintetből, hogy sok mindent át tudtam vinni a saját életemre is, sőt otthon is tovább tudtam adni az információkat, bár családom tagjainak érdeklődése alapvetőleg elég távol áll a természettudományos témáktól. Szerintem számukra is volt olyan, amit élvezetesnek tartottak, vagy legalábbis hasznosnak.

A laborlátogatások is izgalmasak voltak, habár kicsit kevés idő maradt a részek látogatására, és lehet, ha kevesebb laborba látogattunk volna el, de több időt tölthettünk volna ott, egy kicsit maradandóbb emlékeim lehetnének.

Remélem máskor is részese lehetek a programoknak.” N.Adila N.