Kokisok Párizsban
Egy fiatal kutató számára nemzetközi konferencián először részt venni izgalommal várt élmény, különösen, ha az tudományterületének egyik legelismertebb nagy konferenciája. A KOKI fiatal kutatói közül négyen a FENS Forum résztvevői voltak Párizsban. Élményeikből néhányat velünk is megosztottak.
A cím Illyés Gyula “Hunok Párizsban” címmel megjelent prózai művét idézheti fel, és a hasonlóság szándékos. Száz évvel ezelőtt az akkor húszas éveinek elején járó költő szintén Párizsba ment, mint intézetünk fiataljai, hasonlóképpen tehetséges és tanulni vágyó volt, ugyanúgy érezhette, amint zúdul rá a tengernyi új ismeret, és vele is megtörtént, hogy világnagyságokkal találkozott, akikről addig csak hallott-olvasott. Ő ugyan néhány évet tölthetett szeretett Párizsában – ahol koránt sem csak kellemes élmények érték! – a mi TDK és PhD hallgatóink csak egy jó hetet voltak ott, de élményt, tapasztalatot ritkán lehet az eltelt idő hosszával mérni.
Azzal sem megy valaki sokra, ha a 2022. július 9-13 között Párizsban rendezett FENS (Federation of European Neuroscience Societies) Forum hivatalos összegző adatait olvassa. Igaz, megtudhatja, hogy a kilencvenkét országból érkezett 7 890 résztvevő a mai idegtudomány leginkább kutatott témáinak kiemelt eredményeiről huszonkét plenáris és meghívott előadást hallgathatott meg a szimpóziumok és minikonferenciák előadásai mellett, és szembesülhet azzal is, hogy egy ember számára egy év alatt is megtekinthetetlenül sok, 4 800 posztert lehetett volna tanulmányozni, 139 kiállítónál érdeklődni a fejlesztésekről, új lehetőségekről, és hogy még az új kapcsolatokat, együttműködéseket segítő események száma is 18 volt, hogy valamelyikre minden érdeklődő eljuthasson.
Mindezeknél sokkal többet lehet megtudni a valódi eseményről Hájos Norbert csoportjának tudományos diákköröse, Földi Péter, és Müller Kinga és Reéb Zsófia, valamint a Hangya Balázs csoportjában dolgozó Király Bálint PhD hallgatók rövid válaszaiból..
Az első kérdésnek nem sok köze van a tudományhoz, gondolhatja, aki nem tudja, hogy tehetség mellett a tudomány műveléséhez is pénz, pénz és pénz kell. Pénzt kapni - szerezni eme nemes célra pedig többféleképpen is lehet.
Peti: Elnyertem a Bolyai Kollégiumért Alapítvány “Tudományos konferencián való részvételre” nevű pályázatot, ez fedezte a FENS-re való utazás költségét. A többi költséget témavezetőm, Hájos Norbert támogatása biztosította.
Zsófi: Még 2019-ben lettem helyezett a FameLab tudománykommunikációs verseny magyarországi döntőjén, ennek köszönhetem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia átvállalta egy szakmai konferencián való részvételem költségeit. Mivel a járvány két évre ellehetetlenítette az efféle rendezvényeket is, most, a FENS-re sikerült felhasználni a támogatást, amit ezúton is köszönök!
Bálint: Szerencsés voltam, mert a labor – értsd Hangya Balázs témavezető - támogatta a konferencia részvételemet!
Kinga is hasonló szerencsében részesült, aki Hájos Norbertnek köszönheti, hogy kijutott a konferenciára.
- Igen röviden és a lehetőség szerint egyszerűen hogyan fogalmaznátok meg, mi volt az általatok bemutatott felfedezés és mi a jelentősége?
Kinga: Egy nemzetközi együttműködésben végzett kutatás eredményeit mutattam be a FENS-en, amit röviden így foglalnék össze: a középagyban elhelyezkedő vazoaktív intesztinális polipeptidet kifejező idegsejtek szerepet játszanak az ösztönös és a tanult félelmi memória kialakításában.
Peti: A fájdalom és az ahhoz kapcsolódó egyéb funkciók idegi hálózatának pontosabb megértésén dolgozunk, és az ártalmas ingerekre érzékeny neuronok szerepét vizsgáljuk a középagyi tegmenti dorsalis régióban.
Zsófi: A poszteremen bemutatott eredmények az amigdalamagok közötti kapcsolatrendszerről ismert képet finomítják. Ennek vizsgálata a lehetséges információáramlási útvonalak megértése szempontjából fontos.
Bálint: A hippokampális oszcillációknak kiemelt szerepük van a memória folyamatokban. A konferencián poszter mutattam be arról, hogy a mediális szeptum a théta frekvencián felül is modulálja a hippokampális oszcillációkat. Felfedezésünk egy központi elemmel bővíti az ezek keletkezésére vonatkozó modelleket, így fontos szerepe lehet ezeknek a folyamatoknak pontos megértésében.
- Elégedettek vagytok-e munkátok fogadtatásával?
Bálint: Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire sokan lesznek kíváncsiak a poszteremre. Folyamatosan nagyobb csoportok gyűltek össze a poszter körül, és rengeteg kérdést kaptam. Úgy éreztem, mások is érdekesnek találják az eredményeket, és ez a visszajelzés nagyon jól esett most, amikor publikálni próbáljuk az eredményeket.
Kinga: Nem voltak elvárásaim munkám fogadtatásával kapcsolatban, de volt, aki megdicsérte eredményeinket, és ennek nagyon örültem.
Zsófi: Nekem sem volt különösebb elvárásom, de jólesett azokkal találkozni, akik hasonló módszertant alkalmaznak és egy rekonstruált sejtben nem csak a szép végeredményt értékelik, hanem az ahhoz vezető sok munkaórát is látják!
Peti: Mivel ez volt az első tudományos konferencia ahol bemutathattam a munkám, így nincs viszonyítási alapom, azonban nagyon örültem, hogy érdeklődéssel fogadták munkámat.
- Mire számítottatok, mit vártatok egy ilyen nagy konferenciától?
Peti: A konferencia valóban nagy volt. Még úgy is több mint 4000 poszter került bemutatásra, hogy sajnos nem minden előadó és posztert bemutató kutató tudott megjelenni a COVID19 járvány fellángolása miatt.
Ami talán a legfontosabb és amit rendkívül motiválónak találok, hogy úgy éreztem, egy hatalmas közösség része vagyok. Jó volt a konferencia helyszíne és szervezettsége is, és mindent összevetve pozitív élményekkel jöttem el.
Kinga: Számítottam rá, hogy nagyon intenzív lesz a konferencia 5 és fél napja, ami így is lett. Viszont így lehetőségünk volt átfogó képet kapni az idegtudomány különböző ágaiból származó legújabb eredményekről. Ami számomra meglepő volt, hogy mekkora hangsúlyt kapott az agy-bélrendszer kölcsönhatásának kutatása, és, hogy egyre többen foglalkoznak a témával.
Zsófi: Néhány éve volt szerencsém részt venni egy hasonlóan nagyszabású konferencián, a Euroscience Open Forumon. A FENS esetében is hasonlóra számítottam: egész napos program, tartalmas előadások és többnyire feszült figyelem, hogy lehetőleg minél kevesebb érdekes információról maradjak le. Az újdonság erejével elsősorban az hatott, hogy itt szakmai volt a program. Inspiráló volt látni a résztvevők elhivatottságát, egy-egy témát több szemszögből is megvizsgálva körbejárni a szimpóziumokon, betekintést nyerni a főemlősökön végzett kutatások és humán tanulmányok módszertanába, eredményeibe.
Bálint: Én is voltam már nagyobb konferencián, így nagy meglepetések nem értek. Egy ilyen konferencián képet lehet kapni a nagyobb tendenciákról, de számomra a szűkebb témakörre fókuszáló kisebb konferenciák általában érdekesebbek. Talán egy ekkora konferencián az a legjobb, hogy sok emberrel lehet találkozni. A poszterem társszerzői közül például többekkel sok (COVID) éve után találkoztam újra, sőt, volt akivel most tudtam először személyesen beszélni. ami természetesen nagyon jó volt.
- Mi volt az, amiért „egyedül is” érdemes lett volna elmenni erre a konferenciára?
Zsófi: Engem mindig a terület interdiszciplináris jellege nyűgöz le, ahogy orvosok, biológusok, fizikusok, programozók, pszichológusok a saját szakmai eszközeiket felhasználva tesznek hozzá a közös képhez. Emellett érdekes volt belelátni, hogy mivel foglalkoznak aktuálisan a hasonló érdeklődésű csoportok a világban, és hol tartanak a munkájukban a konferencia pillanatában. Élveztem az olyan kitekintéseket is, mint a művészeti sarok, ahol idegtudomány inspirálta művészeti alkotások kerültek bemutatásra.
Eric Kandellel találkozni szintén nagy élmény volt!
Peti: A legnagyobb élmény számomra – akinek ez volt az első konferenciája – hogy elsőkézből tapasztalhattam meg, milyen sokan dolgoznak ezen a területen, hány különböző technikával és ötlettel. Ez hosszútávon további kemény munkára inspirál engem, hiszen bármilyen elenyészőnek is tűnik az egyéni előrehaladás, más emberek munkájával összeadódva mégis hatalmas előrelépés része lehet évről évre.
Kinga: Izgalmas, amikor a kutatásom témájában megjelent cikkekben sokszor olvasott nevek egyszer csak arcokkal, emlékekkel és élményekkel kapcsolódnak össze. Emiatt számomra érdekfeszítő volt végighallgatni Philip Tovote előadását, aki a középagy - centrális amigdala pályát kutatja. Francesco Ferragutival, aki közreműködik kutatásainkban, is most találkoztam először. Ez is emlékezetes pillanat volt.
Bálint: Szerintem Matteo Carandini záróelőadása a különböző típusú agyi aktivitások eltérő szerveződési módjairól minden szempontból kiemelkedő volt.
- Amellett, hogy mindenkinek saját érdeke a konferencián valóban részt venni, ez még inkább igaz, ha ehhez támogatást is kapott. De a konferencia után aki teheti, ismerkedjen meg egy kicsit a hellyel is. Mi tetszett a legjobban a híres Párizsban?
Bálint: Sok látványosságot megnéztük, de számomra a legérdekesebb mégis a belváros kisebb utcáinak hangulata volt a rengeteg összeérő kis étteremmel és kávézóval.
Kinga: Nehéz kérdés, mert hosszan tudnám sorolni, de talán a Musée de l'Orangerie-ben kiállított Monet Tavirózsák c. festménysorozata volt rám a legnagyobb hatással.
Zsófi: Engem elsősorban az impresszionista és posztimpresszionista festők képei nyűgöztek le az Orsay Múzeumban, bár a francia gasztronómia közelébe kerülni is mesés volt!
Peti: Habár nem Párizs, de ellátogattunk a közeli versailles-i kastélyba is, ahol engem a hatalmas birtok ejtett rabul: a csodálatos kert, a zöld labirintusok a rejtett műemlékekkel és szökőkutak együttese!
Nagyon megnyugató volt az ötnapos konferencia után.