Mérgek, kábítószerek, gyógyszerek: gyógyszerészeti gyorstalpaló I.
Egy fiataloknak, agykutatásról szóló blogban elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb beszéljünk a kábítószerekről. Az elmúlt hónapokban a gimnáziumokban az agyműködés-agykutatás előadásaimat követő beszélgetéseken, vérmérséklet függvényeben egyenesen, vagy csak finoman kerülgetve, számos kérdést kaptam, ami az agyműködést módosító hatóanyagokkal volt kapcsolatos. Ne köntörfalazzunk, a kábítószerekről kérdeztek. Ami jó, mert arra utal, hogy bár érdekli a fiatalokat a téma, nem ész nélkül cselekednek.
Kényes, sikamlós, átpolitizált a kérdés, ezért megpróbálok biológusként, élettanászként, agykutatóként válaszolni, a jelenlegi tudományos eredmények fényében.
Egy friss kérdés, ami jó kiindulópont a mondandómhoz:
„Csak egy picit olvasgattam utána a neuropszichiátriai gyógyszereknek, de érdekel, hogy (csak elméleti síkon) ezeknek az anyagoknak a segítségével az agy tudatos manipulációjával létrehozhatók-e olyan sajátságos, (de egészséges) állapotok, amelyek olyan elváltozásokat eredményeznek az emberi gondolkodásban és viselkedésben, amik mondjuk “gátolnak” bizonyos olyan elemeket, mint pld az én-fókusz?”
Jó, összetett kérdés, jó összetett válasz adok rá, nem is egy részben. Ehhez a téma a farmakológia, azaz gyógyszertan lesz. Apróbetűsként ki kell jelentsem, hogy biológusként nem tanultam olyan mélységben a gyógyszertant, mint az orvosok. Azaz elnézést kérek az ehhez nagyon értőktől. Persze ha valami téveset írnék jelezzétek a Megjegyzéseknél, javítom.
Induljunk a szerveződési szinteken alulról, a molekulák felől, aztán majd eljutunk a pszichéig is.
Szervezetünk sejtjei molekulákból állnak. Ezek közül a DNSben kódolt felépítésű fehérjék a legfontosabbak szervezetünk működésében. A zsírok és szénhidrátok inkább építőelemek és energiaraktárak, viszonylag ritkán vesznek részt szabályozási és működtetési folyamatokban. A fehérjéket felfogatjuk molekuláris gépekként, ők az igaz nanotechnológia. Vannak olyan gépek (fehérjék) amelyek kémiai folyamatokat gyorsítanak, irányítanak, ezek az enzimek, vannak olyan fehérjék, amelyek más anyagok jelenlétét érzékelik és ennek függvényében megváltoztatnak sejtfolyamatokat vagy génkifejeződést, ezek a receptorok. És végül vannak olyan fehérjék, elsősorban az idegsejtekben (nem csak, de elsősorban) amelyek ionokat engednek át a sejthártyán és meghatározzák a sejtek felszínén kialakuló elektromos jelek terjedését, ezek az ioncsatornák.
Ha egy gépet megolajozunk vagy behajítunk a fogaskerekek közé egy villáskulcsot, akkor az működhet jobban, egyáltalán nem vagy másképp. A fehérje óriásmolekulákat is lehet olajozni vagy bedobni a villáskulcsot, a csavarhúzót, kisebb-nagyobb molekulákkal a „belsejükbe”. A fehérjéknek nagyon bonyolult 3Dszerkezete van, résekkel, lebenyekkel és nagyon finom felszíni töltéseloszlással. 
A legtöbb fehérjéhez lehet olyan molekulát találni, ami beleillik valamelyik résbe, zugba és elektromos töltéseloszlása miatt erősen a fehérjéhez kapcsolódik, ezzel megváltoztatva a fehérjegép működését. Azt, hogy ez a változás mit okoz, függ a fehérje és a molekula -hívjuk hatóanyagnak – szerkezetétől. Leállíthatja, lassíthatja, gyorsíthatja, esetleg állandó működésre késztetheti a fehérjét, vagy megváltoztathatja működését, akár úgy is, hogy más fehérjékhez való kapcsolódását befolyásolja.
Ami nagyon fontos! 
Egy fehérjére működését számos molekula befolyásolhatja, akár egyszerre is, gyengíthetik, módosíthatják és erősíthetik egymás hatását. Kb., mint egy kártyás szerepjátékban a képesség módosítók. Ezzel párban, semmilyen természeti törvény nem írja elő, hogy egy anyag csak egyetlen fehérjéhez kapcsolódhat erősen. Ez utóbbi a gyógyszerészek nagy fájdalma. Sok ígéretes hatóanyag bukott meg ott, hogy amikor a kísérletek után élő szervezetekben kezdték el tesztelni őket kiderült, hogy bár remek fájdalomcsillapítók, de például durva fejlődési rendellenességeket okoznak. Az elmúlt évtizedek farmakológiája (gyógyszerkutatása) ott fejlődte a legnagyobbat, hogy sikerült jelentősen válogatósabb (szelektívebb) molekulákat gyártani, melyek hatékonyabban célozzák a célfehérjét és ezáltal kevesebb mellékhatásuk van.
Egy új hatóanyag előállítása nehéz dolog, mivel nagyon nem egyértelmű, hogy egy molekula melyik fehérje melyik részéhez fog kapcsolódni és ott mit okoz. Korábban ez találgatásos, illetve a népi gyógyászat tapasztalatait felhasználó módon történt. Manapság a mesterséges intelligencia és a fehérjék 3D szerkezetének ismerete már segíti a dolgot. Jelentősen nőtt a hatóanyagtervezés sikere. De a mellékhatásokat így se nagyon lehet megjósolni, hiszen szervezetünk összes fehérjének szerkezetét nem ismerjük, és ha ismernénk is a lehetetlent közelítené tesztelésük.
Az persze egy dolog, hogy mi történik a fehérjével a hatóanyag hatására. Egy másik kérdés, hogy mi történik ennek hatására a sejttel, a szervezettel, amibe bejuttattuk. Igazából ennek alapján lesz egy hatóanyagból méreg, kábítószer vagy gyógyszer. A határ, mint azt mindenki tudja, akik elolvasta: „háziorvosának és gyógyszerészének” apróbetűit nem éles Egy hatóanyag kis mértékben gyógyszer nagy mértékben méreg is lehet. Van is erre egy szám, a terápiás index. Ez azt jelenti, hogy hatásos dózisnak hányszorosa a halálos (vagy káros) dózis. Ez igen nagy tartományban mozoghat, van olyan gyógyszer, amit nagyon pontosan kell adagolni, van, ami türelmes.
A kérdés egy ideig egyszerű. Méreg, az a hatóanyag, ami tartós károsodást vagy halált okoz. Gyógyszer az, ami az általunk elérni kívánt hatást eléri. Innen lesz bonyolultabb. A különböző hatóanyagok a szervezet több pontján is hatnak. Agykutatás blog és kábítószer tematikában természetesen itt azokról a hatóanyagokról írok, amelyek az idegrendszerre hatnak. Ezen belül is az agyra, a központi idegrendszerre ható anyagokról. Például a bélidegrendszerre ható anyagokról nem.
És itt jutunk el a kábítószerekhez, melyek egy speciális kategória, olyan hatóanyagok, mely az idegrendszerre hatnak, megváltoztatja annak működését, és gyakran, de nem mindig függőséget is okoznak. És hát attól lesz kábítószer, hogy a használója jól érzi magát tőle, mert eufóriát (boldogságot) vagy érdekes mentális folyamatokat vált ki. És persze itt sincs éles határ. Sok kábítószer, elsősorban az újkeletű designer drogok, amik mögött nincs sok tapasztalat, gyakran mérgek. Ugyan néhány alkalommal kellemes hatást váltanak ki, de ezt úgy érik el, hogy kiirtanak bizonyos idegsejteket, hatásuk örökre szól és károsító. Volt olyan piacra dobott designer drog, ami praktikusan idegméreg volt, elölte használója agyában a dopamin tartalmú sejteket és ettől fiatal korától, élete végéig Parkinson kórban szenvedett.
És persze vannak olyan kábítószerek, amik megfelelő kézben (pszichiáter, pszichológus) gyógyszerként működnek (ezekről is lesz szó). Ja és a szerecsendió kis mértékben fűszer, nagymértékben kábítószer, bár nem sok emberről hallottam, aki kétszer próbálta volna, annyira rosszul lehet tőle lenni. Nyilván a növény azért fejlesztette ki ezt a mérget, hogy termését ne egyék meg az állatok. És persze az sem lehet egy érv egy kábítószer mellett, hogy de hát ez nem mesterséges. Biztosíthatok mindenkit, hogy a természetes, növényi anyagok között is van bőven halálos vagy súlyosan károsító. Nem kell messzebb menni mint a pipacs, meg a mák (egy hatalmas pipacs) gubójában található ópium és ennek származékai. Nagyon gyorsan függőséget váltanak is és felettébb hamar halálosan mérgezik szervezetünket számos ponton. Megint ugye az volt a növény célja, hogy egy arra járó szamár ne egye meg.
A következő részben azt vesszük át, hogyan és hol hathat egy hatóanyag az agy működésére.
Szerző: Gulyás Attila