Lyonban, 2016-ban volt az a mikroszkópos konferencia, melyen az európai országokat képviselő mikroszkópos társaságok képviselőinek szavazata alapján nem a mediterrán tengerparti Barcelona vagy a kiváló szervezést garantáló Básel nyert (Brno és Maastricht előnyeit most nem részletezzük), hanem az előbbinél sokkal kevésbé kellemes éghajlatú, az utóbbinál még drágább Koppenhága. 

Aztán a Covid mindent felülírt, csak a következő európai konferencia helyszíne maradt Koppenhága, mégpedig az EMS vezetőségének döntése értelmében. A 2024-es rendezés jogát ugyanis, annak érdekében, hogy az addig befektetett sok munka egésze ne vesszen kárba, pályáztatás nélkül adták meg Koppenhágának. A város pedig, talán köszönetképpen, olyan ragyogó, kellemes nyári napokkal várt, ami itt ritkaságszámba megy. 

Kiváló volt a konferencia helyszíne, a mind a repülőtér, mind a városközpont felől könnyen megközelíthető Bella Center. Bár  egyszerre két konferencia is zajlott, a résztvevők még véletlenül sem zavarták egymást. Az emc 2500 regisztrált résztvevője sose érezhette, se tömegben, se elveszettnek magát. A plenáris előadásokra ott volt az akár minden résztvevőt befogadó nagyterem, az öt párhuzamos szekcióra a 3-500 fős hallgatóságra tervezett termek, melyekbe egy nagy hallból lehetett belépni, ahol elfértek  a cégek kiállítóhelyei, a poszterek,  a jeges vizet-forró teát/kávét  és finom magkeveréket egész nap kínáló asztalok, és még  több pihenősziget is, ahol babzsákokra ülve lehetett eszegetni is, a programot olvasgatni, de még inkább beszélgetni, ismerkedni a máshonnan érkezett mikroszkópos kollégákkal.

Már régóta általános, hogy a nagy konferenciák hivatalos programjának megnyitása előtt vagy után is, vannak kis létszámra, egy-egy adott témára szervezett úgynevezett workshopok. Ilyenek a koppenhágai programban is szerepeltek. A témától függően 16-60 főre tervezett, előadást és gyakorlati részt is tartalmazó rendezvények helyszíne a Koppenhágai Egyetem ill. a Műszaki Egyetem valamelyik épületében volt. (A pontos tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, hogy a résztvevők a naprakész ismeretek mellett frissítőket és ebédet is kaptak.)    

Környei Zsu már a konferencia hivatalos megnyitása előtt részt vett egy, a mesterséges intelligencia mikroszkópiában való felhasználása témában szervezett workshopon, melyen saját bevallása szerint ugyancsak „kapaszkodnia” kellett, hogy követni tudja az előadókat. 

Ahogy  szenior kutatóhoz illik, az egész eseményen szorgosan jegyzetelt, különösen tekintettel arra, milyen újdonságot lehetne itthon is kipróbálni, mi segíthet jelen feladatok megoldásában, és gyűjtötte a forrásokat is, ahol mindezekhez az interneten hozzá is lehet férni. Sok hasznos információt hozott haza, melyeket már meg is osztott csoporttársaival, illetve a többiek számára is elérhetővé tett.

A konferencián elhangzott előadások közül a technológiai sokféleség, és a vizsgálati lehetőségek jelentős kibővülése ragadta meg a figyelmét. 

- A rengeteg betűszó mögött hallatlanul izgalmas technológiák rejtőznek, kitágítva a vizsgálati lehetőségek körét. Ilyenek például az endogén fluoroforok (pl. retinoidok , NADH) detektálására Is alkalmas Hybrid Unmixing (HyU) technológiák, a mély szöveti rétegek meggyőzően egyenletes festésére alkalmas, jól penetráló ún. “superchaotrope” molekulák használata és  In situ Host-Guest Chemistry (INSIGHT), a DNA-paint eljárások egyedi molekula detektálás céljára, az akár angstrom feloldású fluoreszcens mikroszkópia (RESI), vagy a struktúrákat konfokális mikroszkópára is alkalmassá tevő expanziós mikroszkópia (Ultrastructure Expansion Microscopy; U-ExM). De ide tartozik a fénysík mikroszkópia továbbfejlesztése, a multi light sheet (RESOLFT), aztán a két-foton alapú szuper-rezolúciós mikroszkópia (Two photon line-scanning structured illumination microscopy; LIL-SIM)… Felsorolni sem könnyű az új techikákat!

- Van-e olyan kritikai megfigyelésed, megjegyzésed, amit  érdemes megfontolni? 

-  Azt hiszem, jelenleg jópáran még elvesztek a technológia bűvöletében, a biológiai relevancia többször háttérben maradt. Ugyanakkor nincs mese, lépést kell tartani a technológiai fejlődéssel, folyamatosan nyomon kell követni a mindenkori fejlesztéseket és ezeket folyamatosan ismertetni kell a kutatókkal, bátorítani őket ezek használatára. Mindemelett az adatelemzés kapcsán is szintet kell lépni, hogy a legújabb módszerekkel gyűjtött nagy mennyiségű adatból a lehető legtöbb információt kinyerhessük.

A KOKI Fénymikroszópos Központjának vezetője, Vági Pál harmadmagával (felesége és kisfia), Norvégián keresztül érkezett Koppenhágába. 

VP

- Már sokadik alkalommal jártam itt, de szakmai céllal még soha. Ahogy az más nagy konferencián is előfordult már, az első napon elvesztem a programlistában. 

Az volt az érzésem, nem tudom majd kitölteni az időt, mert elektronmikroszkópos témákkal nem akartam most foglalkozni, és azok voltak túlsúlyban. De aztán tisztult a kép, és mindig sikerült olyan szekciókra beülni, melyek izgalmasok voltak számomra.

- Milyen tapasztalatokat szereztél?

- A hallott előadások alapján úgy tűnik számomra, hogy a korrelatív mikroszkópia, amikor a munkafolyamat során különböző feloldású mikroszkópokkal (fénymikroszkópok, elektronmikroszkóp) különböző képalkotási módok, módszerek sorozatát kombinálják ugyanazon minta elemzésére, továbbra is küzdelmes műfaj. Nem éreztem, hogy jelentős fejlődés történt volna a kezdetekhez képest.

- Pedig ebben a témában nem is egy szekció volt! De csak volt olyan is, ami kellemes meglepetést okozott?

- Kedden volt az a szekció, ami „nagyon betalált”, különösen, mivel az abban tárgyalt módszer, az expanziós mikroszkópia, idén nyáron kezdett foglalkoztatni.

Lenyűgöző előadást hallhattunk egy svájci kutatótól, aki krió-elektronmikroszkópos, tomográfiás kutatóból lett expanziós mikroszkópos, és szinte minden struktúrát megfejtett fénymikroszkóppal, olyanokat is, melyekről az elektronmikroszkóposok ma is csak álmodoznak! 

Az előadás origója Röhlich Pál professzor centriólumról készített transzmissziós elektronmikroszkópos felvétele volt. Megdöbbentő volt látni, hogy ezt az aprócska, eddig csak az elektronmikroszkóp nyújtotta feloldással vizsgálható struktúrát, és hozzá hasonlóan több mást is, most a fénymikroszkópia birodalmában maradva vizsgálhatjuk. A jelölések száma szinte korlátlan, a felvételek színesek, és az egész eljárás mentes az elektronmikroszkópiás mintaelőkészítés kínjaitól. Már csak emiatt az előadáscsoport miatt megérte volna odautaznom.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy tapasztalataim szerint minden valódi mikroszkópos hasonlóképp beszél szívéhez közel álló mikroszkópokról, módszerekről, eljárásokról. Maga a téma megkülönbözteti ugyan őket a nem mikroszkóposoktól, de hasonlóvá teszi mindenkihez, aki ugyanúgy lelkesedik azért, amivel foglalkozik.

- És mit szóltál a mikroszkópos cégek kiállításaihoz?

- Három kiállítóval beszélgettem, ami az év végére várt mikroszkóp-beszerzések előtt kifejezetten hasznos volt. Sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnöm egy fény-sík (light-sheet) mikroszkóp típussal (miltenyibiotec.com), beszélgettem egy lézereket gyártó cég kiállítóival, és megtudtam, hogy még egy elsőre nagyon furcsának tűnő ötletből is – két teljesen eltérő megvilágítással működő, mindkettővel remek teljesítményt adó mikroszkópos rendszerről van szó - életképes termék születhet, ha  megfelelő országban születik az az ötlet (chipnano.com).

- Akkor megérte, hogy nem csak Észak-Európába, de egy ilyen konferenciára is ellátogattál!

- Mindenképpen! De érdemes volt látnom a mosolygós Koppenhágát is. Remek családi programokat csináltunk az üresjáratokban, és nagyon nehezemre esett hazaindulni, vissza a tikkasztó hőségbe.

És végül, mit mond az, aki először vehetett részt egy nagyszabású mikroszkópos konferencián?

Máté-Schwarz Anett Dóra, azaz Netti, Dénes Ádám csoportjának tagja, aki PhD munkáját Cserép Csaba és Ádám irányítása alatt végzi.

- Magas színvonalú előadásokat hallgathattunk a mikroszkópos terület számos ágából, a fizikai elvektől a műszaki fejlesztéseken keresztül az élettudományi felhasználásig. Számomra nagyon izgalmas volt, hogy nemcsak specifikusan a tudományági területemhez kötődő, hanem teljesen más területekről is informálódhattam. 

- Mi az, amit kiemelnél?

- Különösen hasznos volt számomra, hogy több előadás is volt a korreláció témájában. Szereztem is pár ötletet, technikát, melyek saját kísérleteinkhez is hasznosak lehetnek. Nagyon inspiráló volt többek között Jemima Burden előadása a korrelációs módszerekről, azok fontosságáról és nehézségeiről. Az előadásokban rengeteg csodálatos 3D-s rekonstrukciót mutattak be, megalkotásuk azonban az előadók elmondása alapján továbbra is hosszú időt és sok energiát igényel. Az automatizált szoftverek pontossága pedig még mindig nem közelíti meg az emberi precizitást!

- Egy posztert is bemutattál!

 - Igen, a Magyar Mikroszkópos Társaság idei konferenciáján bemutatott előadást formáltam poszterré, és bővítettem ki újabb eredményeimmel. Eddigi tapasztalataimtól eltérő és igen izgalmas volt, hogy főként módszertani kérdéseket és tanácsokat kaptam. 

- Hogyan összegeznéd élményeidet?

- Meglepő volt számomra, hogy ezen a konferencián az elektronmikroszkópos módszerek és technikák hangsúlyosabban szerepeltek, a fénymikroszkópos eljárásokról kevesebb szó esett. Igaz, már maga a korrelatív mikroszkópiában leggyakrabban alkalmazott néhány fénymikroszkópos módszer után is hosszabb az elektronmikroszkópos (EM) lehetőségek listája.  A transzmissziós EM (TEM) és tomográfia (ET), a krio-EM, térfogati EM (SBF-SEM, FIB-SEM, tömbi tomográfia stb.,. Egyre népszerűbb a térfogati elektronmikroszkópia (térfogati EM) is, amit azért fejlesztettek ki, hogy 3D-ben és μm-től mm-es térfogati léptékben és nagy felbontásban tudják láthatóvá tenni a sejtek és szövetek ultrastruktúráját. 

A 3D-hez a sorozatmetszetekről történő képalkotásra a ssTEM-et,   többsorozatos tomogramok esetében az ssET-et használják, pásztázó EM (SEM) esetében a sorozatmetszetek array tomográfiával (AT) is leképezhetők, a blokkfelületek rétegeinek eltávolítását SEM leképezésük után vagy fókuszált ionnyalábbal (FIB-SEM) vagy a beépített gyémántkéssel végzik (SBF-SEM).

Azt hiszem, ez már túl sok is volt az eljárásokból és betűszavakból, pedig a lista nem is teljes!

A konferencia tudományos színvonala magas volt, és bár az információs applikáció közel sem volt tökéletes, ahogy a résztvevők étkezési lehetőségeit is meg lehetett volna talán jobban is oldani, egészében véve hasznos, érdekes és izgalmas volt, és sok tapasztalatot szerezhettem.