Prokop Susanne és az Akadémiai Ifjúsági Díj
Az MTA Ifjúsági Díját 2005 és 2020 között 17 munkatársunk nyerte el, ami igen szép teljesítmény. Szőnyi Andris kitüntetése után azonban hosszabb szünet következett, egészen 2025. február 21-éig.
Az MTA Könyvtár és Információs Központ konferenciatermében ugyanis akkor vette át Prokop Susanne az oklevéllel és pénzjutalommal járó díjat, amihez intézetünk és vezetősége nevében is, szívből gratulálunk!
Susanne napja valószínűleg nem 24 órából áll, hiszen igen sok minden belefért már régen is. Lássuk csak:
Már gimnazistaként – véleménye szerint fantasztikus tanárainak köszönhetően, akik megszerettették vele a matematikát, a fizikát és a kémiát – nemzetközi fizikaversenyeken vett részt a közeli Horvátországban és az igen távoli Kínában, ezüstérmet szerzett az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján Indonéziában, s mikor a Semmelweis Egyetemen tudományos diákkörös lett, rendkívül motiváló személyiség lett a témavezetője. Meggyőzte arról is, hogy a matematika és fizika alkalmazása ma már elengedhetetlen az orvosi kutatásban, s mivel Susanne-nak volt szabadideje és energiája, így az orvosegyetem mellett kvantitatív modellezői képesítést is szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az egyetemi évek alatt diákköri munkájáért kapott első díjai közül kiemelendő az Országos Tudományos Diákköri Konferencián elért első helyezése, ami mellé a legjobb előadó díját is elnyerte. Épp 10 éve, 2015-ben, egyike volt a Kuffler Kutatási Ösztöndíj nyerteseinek, és hallgatósága ámulattal hallgatta eredményeiről szép angolsággal és elegáns stílusban tartott előadását.
Még az egyetemi évek alatt egy amerikai egyetem nemzetközi díjának birtokában három hónapot tölthetett a Vanderbilt Egyetem Biológiai Intézetében, a következő évben pedig az egyetem egy másik intézete hívta meg, mint egy kísérleti technika szakértőjét.
A Semmelweis Egyetemet természetesen summa cum laude minősítéssel fejezte be, és utána, intézetünk nagy szerencséjére, Katona István Molekuláris neurobiológia kutatócsoportjához csatlakozott. Istvánnál pedig mindenki szerencsésnek mondhatja magát abban a tekintetben, hogy izgalmas kérdésekből, megoldandó, nem mindennapi feladatokból mindig van, munka mindig, mindenkinek jut bőséggel.
Miután Susanne mindenből becsülettel kivette a részét, kreativitását és problémamegoldó képességét, eddig szerzett ismereteit is kamatoztatta, az elért eredményekért 2023-ban elnyerte a Junior Prima Díjat. Megszerezte a PhD fokozatot és most itt az Akadémia Ifjúsági Díja, amit Nagyfelbontású mikroszkópos módszer fejlesztése pszichiátriai gyógyszerek célfehérjéinek láthatóvá tételére című pályamunkájával nyert el.
Milyen szerencsés, mondhatnánk. De mi az a “szerencse”? Egy érthető és egyszerű meghatározás szerint szerencsének azt nevezzük, ha “valami váratlan és kedvező történik velünk anélkül, hogy azért érdemben tettünk volna valamit”. Az, ha valaki sorra nyeri az olimpiai versenyeket, még akkor sem szerencse dolga, ha az illető Michael Phelphs, a csodaúszó, hiszen kivételes adottságai csak lehetőséget adtak arra, hogy addig hihetetlennek tűnő sikereit elérje. De vehetjük példának a példátlan Mozartot is, aki bármilyen tüneményes kicsi gyerek volt is, addig nem kapott reggelit, míg a nem korának, hanem tehetségének megfelelő házi feladatát el nem végezte. Mert a legnagyobb tehetségeknek is szükségük van segítőkre. Kiváló edzőkre, vagy egy apára, aki korának kiváló muzsikusa és zenepedagógusa. Tanárokra, mentorokra. Akiket valahogy meg is találnak azok, akik hajlandók és akarnak is keményen dolgozni, tanulni. Lehe,t és van is miért sajnálni A Hortobágy poétáját (Ady), de nem jó példa- és nem is mentség.
Susanne és hozzá hasonlóan mindenki, aki tehetségét jól használja, viszont jó példa mindenkinek, minden fiatalnak. De mondja el ő, mi a véleménye a díjról!
- Egy díj nem csak a kutató, de olyan családtagjai, barátai számára is fontos visszajelzés, akik nem ezen a szakterületen dolgoznak, viszont mindennapi munkánkban támogatnak minket. Talán a díjakat ők még jobban is értékelik, mint kísérleti eredményeinket.
A díjnak azért is külön örültem, mert a munkacsoportunkban dolgozó hallgatók számára is fontos visszacsatolás. Több, lenyűgözően aktív és okos diákkal tudtam az elmúlt időszakban együtt dolgozni, akik az én elismerésemen keresztül kicsit rálátást nyernek arra, hogy a kutatói munka eredményességét milyen sokféleképpen lehet jutalmazni. Biztos vagyok benne, hogy sokan közülük ezt személyesen is megtapasztalhatják majd. És meg kell említenem, hogy fantasztikus érzés volt a díjat az Akadémia egyik gyönyörű konferenciatermében átvenni!
A mindennapi kutatásokhoz azonban számomra sosem a díjak elnyerése jelenti a fő motivációt, hanem hogy megértsünk régóta nem értett összefüggéseket, megoldást találjunk technikai problémákra, vagy merőben új dolgokat láthassunk, akár a világon először.
Susanne néhány napon belül férjével és két kisgyermekével együtt Amerikába utazik, ahol az Indiana Egyetemen végezhet kutatásokat egy HFSP (Human Frontier Science Program) posztdoktori ösztöndíj támogatásával. Ez az ösztöndíj kifejezetten bátorítja a nagy kockázatú projekteket, arra ösztönzi a pályakezdő tudósokat, hogy új kutatási területekre való áttéréssel, új országban dolgozva bővítsék kutatási ismereteiket, és bátran kérdőjelezzenek meg meglévő paradigmákat.
Kívánunk mindehhez Susanne-nak sok szerencsét!
*
A díjról
Az Akadémiai Ifjúsági Díjra olyan, harmincöt évnél fiatalabb kutatók pályázhatnak, akik tudományos minősítéssel (PhD-fokozattal) rendelkeznek, tagjai az MTA köztestületének, és Magyarországon, költségvetési vagy alapítványi támogatásból működő kutatóközpontok, kutatóintézetek, egyetemek vagy más tudományos kutatási tevékenységet is végző intézmények foglalkoztatottjai, kutatói ösztöndíjasai. Kiskorú gyermeket nevelő kutatók esetén a pályázati korhatár gyermekenként két-két évvel megemelkedik.
A díj elnyerésére olyan egyéni munkával elért eredménnyel lehet pályázni, amelynek tudományos értéke az elismerést indokolja. A pályaműveket a tudományterületileg illetékes tudományos osztályok bírálóbizottságai rangsorolják. Véleményük alapján a Tudományértékelési Elnöki Bizottság alakítja ki a díjazásra vonatkozó javaslatát, amelynek figyelembevételével az Akadémia Elnöke dönt a díjazottak személyéről.