Ki gondol ma már arra, hogy az “idegtudomány” kifejezés mindössze hatvan éves, és az a Francis O. Schmitt használta először - ha igaz, 1962-ben - aki egyik elindítója volt az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Idegtudományi Kutatóprogramjának? Társaival együtt arra a megygőződésre jutottak, hogy szükség van olyan konferenciákra is, melyek képesek összehozni egymástól látszólag távol álló tudományterületek kutatóit, beleértve ebbe nem csak az idegtudomány távoleső területeit, de a matematikától az informatikán át a molekuláris biológiáig mindent, melynek kapcsolata lehet az idegtudomány vizsgálandó kérdéseivel. A tudományterületek listája azóta igencsak kiszélesedett, a konferenciák látogatottsága pedig nagyságrendet ugrott. Míg az 1969-ben alapított SfN első, 1971-ben Washington D.C.-ben megrendezett konferenciájának úgy 1300 résztvevője volt, a kétezer-huszas évek végére ez a szám harmincezer fölé nőtt.  

A nem sok kellemes emléket maga után hagyó 2020-as év után a résztvevők számának visszaesése a Föld számára talán terhelésének pillanatnyi és parányi csökkenését jelentette, de ha az online közvetítések látogatóinak számát is beszámítjuk, valódi visszaesésről nem beszélhetünk. (Az pedig, hogy az élőben is közvetített előadások a regisztrált résztvevők számára november közepéig visszanézhetők, különösen hasznos lehetőség.)

Chicagó szinte nyári meleg idővel fogadott bennünket. A McCormick Place Exhibition Center kiállítócsarnokában és termeiben kényelmesen elfért a nem több, mint 22 ezer résztvevő, és az 1500-1600 kiállító között legalább két magyar cég is volt, képviselőik között természetesen a KOKI -hoz is kötődő munkatársakkal. A 3DHistechnél volt kollégáink, Kis Viktor és Mayer Marci üdvözölt bennünket lelkesen valahányszor arra jártunk, és mint évek óta mindig, ott volt a Rózsa Balázs-Katona Gergely alapította Femtonics. 

És természetesen ott voltak kutatóink közül is néhányan. Amit a konferencián tanultak, további munkájukban kamatozik majd, friss élményeikből pedig a következőket osztották meg:

Kádár Andrea PhD és Varga Edina PhD (Fekete Csaba csoportja) a konferencia első poszterszekciójában, 2024. november 5-én délután várta poszterüknél - "Importance of GLP-1 receptor produced in the orexigenic AgRP/NPY neurons of the arcuate nucleus" – a látogatókat.

Andrea 

- A GLP-1 egy, a vékonybél által termelt hormon, melynek egyik igen fontos hatása, hogy csökkenti a vérben lévő glükóz (cukor) mennyiségét, de hatással van az agy éhségérzetet és a jóllakottságot feldolgozó területeire is. A GLP-1 hatását receptora közvetíti. A téma nem véletlenül igen népszerű, hiszen a receptorhoz  kötő szintetikus molekulák (GLP-1 agonisták) segíthetnek a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelésében is.  

Poszterünknél is sok érdeklődő volt, és minden nagyon jól sikerült. A témán közösen dolgozunk Edinával. Ő csinálja az elektrofiziológiai kísérleteket agyszeleteken, én pedig a metabolikus méréseket szabadon mozgó egereken. A projektnek ez a része még nem fejeződött be, ezért a poszter főleg Edina eredményeit tartalmazta, így ő volt a prezentáló szerző. Szekciónkban  több olyan munka volt, mely a GLP-1-nek és receptorának az energiaháztartásban betöltött szerepével foglalkozott, és szerencsére volt is lehetőségünk a szerzőkkel beszélgetni, információt cserélni.

Bősz Emi PhD hallgató (Acsády csoport)

- Az SfN konferenciák tudományos értéke igencsak nagy, számomra a legnagyobb hozadékot pedig a poszterekben található nem publikált eredmények jelentik. A megszerezhető tudományos ismeretek bősége mellett kapcsolatépítési lehetősége miatt is ajánlom. Egyrészt, mert a világ minden tájáról összegyűlnek itt a magyar kutatók, és egy kellemes vacsora mellett adhatjuk át egymásnak tapasztalatainkat. Emellett a posztereknél is kialakulhat kötetlen beszélgetés, de linkedin kapcsolatok és e-mail-címek is cserélődnek lehetséges további pozíciók és együttműködések reményében.

Komlósi Gergely posztdoktor (Acsády csoport)

- Az SfN konferencia az összes konferencia közül a legkimerítőbb és legfárasztóbb. Mégis, minden egyes nap magával ragad, amikor a végtelen számú poszter rengetegében keresem a számomra érdekeseket. Itt nem csak az inspiráló, hogy mindig találok olyan posztert, ami releváns és érdekes kutatásom számára, de egyedül álló élmény látni a sok embert, ahogy tízen-húszan körbevesznek egy posztert, hallani a poszterek körül kialakuló zsibongást. Sok évi konferenciázás után már elég ismerősre, barátra tettem szert, hogy ilyenkor velük is összefussak. Megbeszéljük ki hogy van, és találkozunk nem csak a konferencián, de a konferenciát követő estéken is.

Szabó Írisz posztdoktor (Hangya Balázs csoportja)

- Nagyon örülök, hogy részt vehettem az idei chicagói SfN konferencián, ahol a saját projektemet mutathattam be. A konferencia rendkívül inspiráló volt, mert lefedte a teljes idegtudományi spektrumot, és mindenki megtalálhatta a számára legérdekesebb témákat, akár rövidebb, akár hosszabb előadásokat választott. A plenáris előadások szintén sok újdonságot és alapvető ismeretet hoztak, ami segített szélesebb összefüggésbe helyezni saját munkámat. A poszterem is sok érdeklődőt vonzott, és nagyon hasznos visszajelzéseket kaptam, amiket a jövőben biztosan beépítek a kutatásomba. Összességében a konferencia kiváló lehetőséget nyújtott szakmai kapcsolatépítésre és új ötletek gyűjtésére is. Az SfN applikáció pedig nagyszerűen segített a tájékozódásban és a szervezésben, ami csak fokozta a pozitív élményt.

Király Bálint (már) posztdoktor (Hangya Balázs csoportja)

Természetesen megérte elmenni, hiszen még sose voltam ekkora konferencián, melynek Chicagó városához hasonlóan, megdöbbentő volt a monumentalitása. Ezt már önmagában érdekes volt látni. Egyébként persze az SfN is olyan volt, mint általában a konferenciák, csakhogy ekkora választékból mindig lehetett releváns, érdekes és szemléletformáló erejű előadást hallgatni, és az ember saját szemével láthatta egy helyen a világ idegtudományának teljes spektrumát. 

A gigantikus poszterszekció nagyon jól volt megszervezve, kellő teret és időt biztosított, és itt azért sok olyan emberrel is lehetett beszélni, akik Európában ritkán jelennek meg, ami kár, hiszen nagyon hasonló kérdéseken dolgozunk. Mindig nagyon érdekes arcokat kapcsolni a cikkek szerzőihez. 

Jó élmény volt a saját poszterem is. Örülök, hogy sokak találták érdekesnek az eredményeket, különösen most, hogy a publikálásuk előtt állunk.