Új magyar fejlesztés az emberi pajzsmirigy endokrinológiában
Számos pajzsmirigybeteg jobb ellátásához járulhat hozzá a Gereben Balázs Molekuláris sejt metabolizmus kutatócsoportja és Fekete Csaba Integratív neuroendokrinológiai kutatócsoportja együttműködésével kifejlesztett új módszer. A cikk elsőszerzője, Sinkó Richárd, az Európai Pajzsmirigy Társaság (ETA) 2023. évi kongresszusán mutatta be a tanulmány előzetes eredményeit, és nyerte el a Társaság Berlin-Chemie Menarini Young Investigators' Award díját. A Debreceni Egyetemről Nagy Endre csoportjával és több hazai klinikai endokrinológiai központtal közösen elért eredmények a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism folyóiratban jelentek meg.
A pajzsmirigyhormonnal (PMH) kapcsolatos megbetegedések több tízmillió embert érintenek világszerte. Jelenleg vér paraméterek alapján történik a páciensek PMH státuszának meghatározása, mely mind a diagnosztikában, mind a kezelésben és a beteg állapotának nyomon követésében kulcsfontosságú. Az elmúlt fél évszázadban ez a megközelítés rendkívül hasznosnak bizonyult a klinikai gyakorlatban. A PMH azonban biológiai hatásait a szövetekben fejti ki, melyek a sejtjeikben működő szövetspecifikus molekuláris szabályozó rendszer segítségével autonóm módon képesek finomra hangolni saját PMH jelátvitelüket, és így a véráramban megtalálható PMH-t minden szövet egyedi módon hasznosítja.
Az utóbbi években egyre több közlemény jelent meg azzal kapcsolatban, hogy bár a vérből mérhető értékek által meghatározott PMH státusz az esetek túlnyomó részében kiválóan megfelel diagnosztikai célokra, egyes esetekben a vérből mért TSH érték és a keringő PMH szintek kevésbé jellemzik a szöveti PMH hatást, ami pontatlan diagnózishoz és elégtelen kezeléshez vezethet. Erre nyújthat megoldást a most publikált új módszer, mellyel a betegek PMH háztartása közvetlenül szöveti szinten vizsgálható. Vizsgálandó szövetként a kutatók hajhagymát, mint a hajszál kihúzásával egyszerűen gyűjthető emberi szövetet választották.
A hajhagymában kifejeződnek olyan gének, melyek PMH érzékenyek, így képesek jelezni a szöveti PMH háztartás változásait, és így összevethető lesz a vér paraméterekből meghatározott PMH státusz és a szöveti PMH státusz. Másként fogalmazva, megtudhatjuk, hogyan használják fel a keringő PMH-t a szövetek, és ezzel a betegek tüneteinek háttere is jobban feltérképezhetővé válik.
A kutatók először azonosították az emberi hajhagyma PMH által szabályozott génjeit, amelyek közül úgynevezett „markergéneket” választottak ki. E gének szöveti kifejeződése alapján egy általuk fejlesztett kiértékelő módszerrel határozták meg a PMH szöveti hatásának erősségét.
Emberi hajhagyma pajzsmirigyhormon-függő génkészlete hypo-, eu- és hyperthyreosisban
A módszer segítségével a kutatóknak sikerült magyarázatot adni arra, hogy egy különleges betegcsoportban miért nem észlelhetők a vérből mért PMH státusznak megfelelő klinikai tünetek. Az amiodaron egy gyakran használt antiarritmiás szívgyógyszer, azonban az ezzel kezelt betegek egy részénél a vérvizsgálat eredménye súlyos pajzsmirigy túlműködésre utaló jeleket mutat. Ez kifejezetten a rutin diagnosztikában használt keringő hormon szintek drámai változásában mutatkozik meg, ami érdekes módon számos esetben nem vezet pajzsmirigy túlműködésre jellemző klinikai tünetekhez. Ez az ellentmondásos állapot nagy nehézséget okoz a betegek állapotának megítélésben és terápiájának kiválasztásában, ugyanis a pajzsmirigy túlműködés komoly hatással van a szívműködésre, emiatt veszélyt jelent számos kardiológiai beavatkozás, pl. egy szívműtét kivitelezhetőségének eldöntésében, sőt a kezelőorvost az amiodaron terápia befejezésére is kényszerítheti. A kutatók mérései bizonyították, hogy az amiodaront szedő és egyben megemelkedett keringő PMH vérértékeket mutató betegek közel háromnegyedében a PMH hatás növekedése nem jelenik meg szöveti szinten. Ez az eredmény arra utal, hogy az amiodaron kezelés védi a betegek szöveteit a megemelkedett PMH szint káros hatásaitól, így a betegek állapota kevésbé súlyosnak tekinthető. Ez a megfigyelés nemcsak a szöveti PMH háztartás mérését szorgalmazza a PMH háztartás pontos megítélésének érdekében, de felveti a szükséges beavatkozások kockázatának újraértékelését is ennél a betegcsoportnál. A kutatók eredményeiket a korábban létrehozott és nemzetközi szabadalmakkal védett THAI egérmodelljük segítségével, emberből rutin diagnosztikai célra nem elérhető szövet-típusokban is igazolták.
A hazai forrásokból (Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratórium, NKFI) megvalósuló kutatásban több hazai klinikai központ vállalt aktív szerepet; a Debreceni Egyetem Endokrinológiai Tanszéke és Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikája, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikája, az Észak-Pesti Centrumkórház és a salgótarjáni Szent Lázár Kórház. A sikeres transzlációs együttműködés nyomán kidolgozott eljárás klinikai jelentősége miatt piaci érdeklődésre is számot tart. A kutatók jelenleg a megközelítés továbbfejlesztésén, valamint az eljárás hasznosításán dolgoznak és tervezik további betegcsoportok bevonását is.