Várandósság alatt is érdemes felvenni a védőoltásokat

A kérdés maga nem légből kapott: régóta ismert, hogy egy várandósság alatti súlyosabb fertőzés és az általa kiváltott anyai immunválasz növelheti az utód idegfejlődési zavarainak – köztük az autizmus spektrumzavarnak – a kockázatát. A COVID-19-világjárvány idején sokakban felmerült, hogy vajon maga a védőoltás, amely szintén immunválaszt vált ki az anyai szervezetben, hordoz-e hasonló kockázatot.
Bár a témában eddig végzett emberi vizsgálatok nem adtak egyértelmű, megnyugtató választ, ezek az eredmények önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a vakcina és a fertőzés kockázatát egymástól függetlenül, a valós döntési helyzettől elszakítva ítéljék meg – hiszen egy várandós nő és orvosa nem a "vakcina vagy semmi" választás előtt áll, hanem a "vakcina vagy a fertőzés kockázata" előtt. Ezt a gyakorlati kérdést vizsgálta most kísérletes formában a Sperlágh Beáta akadémikus vezette Molekuláris Farmakológia Kutatócsoport a HUN-REN KOKI-ban.
A kutatók vemhes egereket négy csoportra osztottak. Az egyik csoport egy vírusfertőzést utánzó szintetikus molekulát, poly(I:C)-t kapott, amely a szervezetben a valódi fertőzéshez hasonló, erőteljes gyulladásos immunválaszt indít be – ez szolgált a fertőzés modelljeként. A másik két csoport egy COVID-19 elleni mRNS-vakcinát, illetve a Fluart influenza elleni oltást kapta, mindkét esetben a terhesség első trimeszterének megfelelő 12. embrionális napon. Egy negyedik, kezeletlen csoport szolgált kontrollként. Az utódok viselkedését ezután fiatal (4 hetes) és felnőtt (8 hetes) korban is megvizsgálták: mozgásaktivitást, szorongással összefüggő viselkedést, tanulást és memóriát, társas viselkedést és ismétlődő mozgásmintákat mértek, emellett az anyai és magzati immunválaszt, valamint az agyfejlődéshez köthető jelzőfehérjéket is elemezték.
A különbség a két típusú kezelés között markáns volt. A fertőzést utánzó kezelés jelentős gyulladásos választ okozott mind az anyai keringésben, mind a magzati agyban, és az utódoknál olyan viselkedési eltéréseket eredményezett, amelyek több életkoron és több viselkedési területen – például a társas viselkedésben és az ismétlődő cselekvésmintákban – is következetesen megjelentek, vagyis a kutatók definíciója szerint tartósnak számítottak. A felnőtt állatok agyában egyes területeken a BDNF nevű, idegsejtek túlélését és növekedését segítő fehérje szintjének tartós csökkenését is kimutatták. 
Ezzel szemben a COVID-19-vakcina csak mérsékelt anyai immunválaszt váltott ki, kifejezett magzati agyi gyulladás nélkül. Az utódoknál 4 hetes korban jelentkezett néhány, nemtől és kortól függő, enyhe eltérés – a hím állatoknál például csökkent a nyílt tér középső részének felfedezési hajlandósága, ami fokozott szorongásra utalhat –, ezek a különbségek azonban 8 hetes korra eltűntek, és nem álltak össze olyan egységes, több viselkedési területet érintő mintázattá, amely autizmusra jellemző lenne. Az agyi fehérjék vizsgálata is azt mutatta, hogy a vakcina hatása a fertőzésével összevetve lényegesen enyhébb és átmenetibb volt.
A kutatók hangsúlyozzák: az eredmények egérkísérletből származnak, ezért a vakcinák idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hosszú távú hatásának megerősítése további, emberekre vonatkozó vizsgálatokat is igényel. A gyakorlati, mindennapi kérdésre (Érdemes-e felvenni a védőoltást várandósság alatt?) adott válasz azonban egyértelmű: az anyai vakcináció a vizsgált modellben lényegesen gyengébb gyulladásos választ és viselkedési hatást eredményezett, mint a fertőzést utánzó kezelés. A cél tehát nem a vakcina elkerülése, hanem éppen a nagyobb kockázatot jelentő fertőzés megelőzése, amire a védőoltás a leghatékonyabb eszköz.
A kutatás eredményeit a Translational Psychiatry folyóirat közölte Exploring offspring behaviour after prenatal COVID-19 vaccination in mice címmel.

A cikk a HUN-REN honlapján itt érhető el.