Egy hétköznapi sztár tanácsai

Megtelt az MTA Nagyterme, és még álltak is néhányan a teremben hátul, az ajtóknál a folyosón, pedig a segítségként megnyitott első emeleti teremben talán elfértek volna. Igaz, kérdezni csak a Nagyteremben lehetett, és ez legalább egy ember számára feltétlenül fontos volt. (A hallgatóság és a kérdezett ugyan meglett volna nélküle.)

Akiért ennyien eljöttek a Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) által szervezett rendezvényre, Karikó Katalin volt, akit 2020 előtt itthon leginkább csak azok ismertek, akik között felnőtt, tanult, vagy a Szegedi Biológiai Központban dolgozott, míg csoportvezetője külföldre távozása és csoportja szétesése után neki is távoznia kellett. Arra, hogy többen most azt állítják, ők már akkor tudták, sokra fogja vinni, mikor még itthon volt, szót sem érdemes vesztegetni, de amit az Akadémián tartott, egyáltalán nem szokványos előadásában tanácsként ő mondott, azt azoknak is érdemes megfontolni, akik úgy gondolják, túl nagy a felhajtás körülötte, „túlsztárolják”. 

Előadását Freund Tamás, az MTA elnöke vezette fel, és egy elnöki bevezető mindig külön elismerést is jelent egy meghívottnak. Az előadás hangulata ennek ellenére távol állt attól, ami általában egy meghívott világhírű kutató tudományos előadására jellemző. (Nagy kivétel volt Richard Feynman, aki még a Nobel-díj átadást sem akarta hivatalosan és komolyan venni, amit néhányan azok közül, akik a fizikát nem vették olyan komolyan amennyire Feynman tette és tudta, rossz néven is vettek.)

Igaz, ez nem valódi tudományos előadás volt. Karikó Katalin is másképp készült fel rá, mint első hazai, az Akadémián tartott előadására. Az sem zavarta egy cseppet sem, hogy fiatalok, fiatal kutatók számára meghirdetett „tanácsadó” előadására legalább annyian érkeztek saját korosztályából, mint ahányan összesen a fiatalabbak közül, akik között azonban még 15 év körüliek is voltak. Az őt felkérő FKA tagjainak átlagéletkora is egészen biztosan 30 év felett volt, és talán még a profi golfosok között is magasnak számítana, de a tudomány már csak ilyen. A kísérletekhez, az eredményekhez idő kell, és nem mindenki matematikus vagy számítógéptudományos, akik kreativitása szinte azonnali sikert is eredményezhet. Ez Karikó Katalin esetében is nyilvánvaló volt, és hogy évtizedeken át keményen és céltudatosan dolgozott, senki nem vitatta sosem. Jogos büszkeséggel mondta el, hogy jegyzőkönyveit és a szorosan kutatási témájában elolvasott nem egészen 10 ezer (9800 valamennyi) cikknek Excel táblázatban feldolgozott, kereshető-idézhető anyagát már sokéve világhírű tudóstársai is elismeréssel nézték, mi több, le is fényképezték, hogy hallgatóiknak jó példaként mutassák be. 

Aki pedig amiatt fanyalogna, hogy jó-jó, de azért vagy száz kitüntetést kapni mégis csak túlzás, azok olvassák el Barabási Albert-László A képlet című könyvét. 

És miért épp ő kellett volna visszautasítsa például a Harvard díszdoktori címét, mikor Tom Hanks sem restelkedett elfogadni, holott már sok amerikai részesült ebben megtiszteltetésben, míg Karikó Katalin az első Magyarországon született magyar állampolgár, akit jelöltek rá és megkapta? Az utóbbi három év alatt nem csak ahhoz kellett hozzászokjon, hogy nevezetes helyeken, neves emberek előtt tart előadást, de ahhoz is, hogyan válaszoljon mind a valódi érdeklődésből, mind a provokatív célból feltett kérdésekre is. 

Arra készült, hogy fiataloknak beszél, számukra ad tanácsokat, de senki nem ment el üres kézzel, aki ott volt és figyelmesen hallgatott. 

Igaz, az Excel táblázat előnyeit úgy 65 év felett már igen kevesen tudják úgy kihasználni mint ő, és valószínűleg arról is sokan lekéstek, hogy megfontolhassák, majd olyannal kössék össze életüket, aki segíti-elviseli egy kutató szinte sosem nyolc órás munkanapjait. Lehettek, akiknek az a tanács is későn jöhetett már, hogy „a boldogság hozza a sikert és nem fordítva”. Azt megfogadni azonban, sose azon törjük a fejünket, a másiknak mit kellett volna tennie, hanem azon, mi mit tegyünk a jövőben, senki nem lehet elég öreg. Ahogy ahhoz sem, hogy MINDENKINEK megköszönjük, aki segített nekünk. Sőt.  Némely esetben még azt is meg lehet köszönni, ha valakit akadályoztak, lefokoztak vagy elbocsátottak. Ugyanis azzal, ha egy illetőt kibillentenek kényelmi zónájából, akarva-akaratlan, de keményebb, céltudatosabb munkára is ösztönözhetnek.  

Arra ugyan nincs garancia, hogy úgy 40 év kőkemény munka után mindenkit akkora siker vár, mint Karikó Katalint, de hogy élete kiegyensúlyozottabb, boldogabb és így sikeresebb is lesz, az biztos.

Kittel Ágnes