Várgesztes, KOKI Napok 2023

A KOKI éves tudományos házi konferenciája megnyitásának elmaradhatatlan része az intézet Külső Tanácsadó Testülete (KTT) tagjainak bemutatása. Több, mint egy évtized kiváló munkája után Dr. Barry Everitt sajnos lemondott tagságáról, Nusser Zoltán felkérését azonban elfogadta Dr. Harkány Tibor (Bécs) és Dr. Christian Luscher (Genf). 

A KTT jelenlegi tagjai  - Angus Silver, Vincent Prevot, Christian Luscher és Harkány Tibor - közül sajnos Vincent Prevot most nem tudott eljönni Várgesztesre.  

Akik azonban velünk voltak, láthatóan jól érezték magukat. Angus Silver professzor, ahogy eddig minden évben, most is nagy érdeklődéssel követte az előadásokat, szólt hozzá, kérdezett majd minden előadótól. A KTT új tagjai közül Harkány Tibort, aki jelenleg a Bécsi Orvosegyetem és a stockholmi Karolinska Intézet professzora is, többen még Szegeden töltött éveiből, azaz 1999 előttről ismertük, mert közös kutatások miatt többször is ellátogatott az intézetbe. A Genfből érkezett Christian Luscher professzor is volt már vendégünk, és előadást is tartott nálunk.  Angus Silverhez és Harkány Tiborhoz hasonlóan ő is élénken részt vett az előadás utáni párbeszédekben, és a szünetekben, posztereknél folytatott, láthatóan jó hangulatú beszélgetései is azt mutatták, ő is „otthon érzi magát” közöttünk.

Az eredeti program 24 előadásából csak egy maradt el. Megbetegedett PhD hallgatójának előadását témavezetője, Nusser Zoltán mutatta be, és a 11 PhD és Kelemen Attila TDK hallgató (Ujfalussy Balázs csoportjából) előadásainak tartalma, angolsága és előadójának felkészültsége is megelégedésre adott okot. 

A négy szekcióban elhangzó, különböző kutatási témájú előadásokat levezetni, készen állni kérdések feltételére is, ha egy kicsit várni kell a hallgatóság reakciójára, tartani az időt, el ne csússzon a program, nem kis feladat. Köszönhetően a mi négy jól felkészült üléselnökünknek, ez is jól sikerült.

A szokásos poszter szekciót csütörtökön ebéd után, pénteken pedig reggeli után lehetett felkeresni. Ha a csütörtök délutáni alkalommal lehettek volna még többen is a teljes erre szánt idő alatt a posztereknél, annak nem az érdektelenség vagy a kinti hívogató napsütés volt alapvető oka, hanem a kiállítási tér szűkössége, a nagy meleg, kevés levegő. Péntek kora délelőtt a meleg még nem volt akadályozó tényező, és annak is lehetősége nyílt akár hosszasabb beszélgetést is folytatni a munkát bemutató kutatóval, akit ettől az előbb említett tényezők előző nap eltántorítottak. Ezek a posztereknél folytatott beszélgetések pedig sokszor azért is hasznosak voltak, mert azt is nyugodtan meg lehetett kérdezni, amit egy-egy előadásban nem értett valaki.

Eddigi konferenciánk helyszínei között, a legfontosabb szempontokat figyelembe véve, ez a hely tűnik számunkra a legalkalmasabbnak, mind a tudományos részre szánt, mind a szabadidő együttes, jó programokkal való eltöltésére. Biztos vagyok benne, hogy a poszterek jobb elhelyezésére is születik majd jó megoldás jövőre.

Ugyan senki nem hangsúlyozta, de az idei egy jubileumi szimpózium volt, a 25.!

Se torta, se ünnepi beszéd nem volt, de egy neves vendégünk igen. 

Losonczy Attilát, a Columbia Egyetem/Zuckerman Intézet professzorát azok, akik már 20 éve is a KOKI-ban dolgoztak, személyesen is jól ismerik, világszínvonalú munkájára és sikereire pedig méltán lehet büszke Nusser Zoltán, akinek PhD hallgatója volt. 

Attila készséggel vállalta, hogy megírja tapasztalatait, amire, sorait elolvasva, elsősorban kis konferenciánk aktív résztvevői és témavezetőik lehetnek büszkék.

„Nusser Zoltán meghívására nagy örömmel jöttem a KOKI napokra. Mindig öröm találkozni a KOKI-ban dolgozókkal, ráadásul éppen idén volt 20 éve, hogy a KOKI-ból eljöttem, és Magyarországról az USA-ba költöztem. 

A KOKI Napok tudományos előadásai és poszterei jó keresztmetszetét adták a KOKI-ban folyó világszínvonalú munkának, mind mélységében, mind pedig széles spektrumát tekintve. Ez emelte az Intézetet a világ élvonalbeli idegtudományi kutatóintézetei közé, és tartja ott azóta is. 

Úgy láttam, hogy az előadást tartó csoportok mind izgalmas témákon dolgoznak, és a legmodernebb anatómiai, molekuláris, viselkedési és fiziológiás módszereket alkalmazzák.  Amit mindenképpen ki szeretnék emelni pozitívumként, az az előadó hallgatók és munkatársak felkészültsége, illetve a kutatási téma mély ismerete és vitakészségük. Látható volt a témavezetők alapos munkája nemcsak az előadók felkészítésében, hanem a hallgatók témavezetésben is. 

Egy másik pozitív dolog, amit szintén ki szeretnék emelni, az csoportok közötti kollaboráció. Ezen gondolom mindig lehet javítani, például azzal, ha vannak közös témavezetésű hallgatóik is, de látható volt, hogy az együttműködés keretei adottak, és egyes csoportok között kiválóan működnek. 

Itt jegyzem meg a KOKI egy másik nagy előnyét, ami talán az Intézetben dolgozók számára nem is annyira nyilvánvaló. Ez a KOKI-ban levő központi egységek (laborok) szerepe. Ez további lehetőségeket tartogat a kollaboráció, a közös munka erősítésére és koordinálására is. 

A KOKI napokon a tudományos munka melletti közös programok sikerét (sziklamászástól a közös vacsorafőzésig) gondolom nem kell külön kiemelnem. 

Jó volt látni ezt az erős és összetartó közösséget („team KOKI”), ami az intézetet az magyar idegtudomány letéteményesévé teszi. 

Örülök, hogy ott voltam, és remélem a következő alkalomra nem kell újabb 20 évet várnunk.”