Éppen 13 éve annak, hogy a Rózsa Balázs csoport első Nature Method cikke megjelent. Második közleményükről, eredményeik jelentőségéről Szalay Gergely, a 2012-es cikk megosztott első, a 2024 decemberében megjelentnek pedig utolsó szerzője, és Judák Linda, a publikáció egyik első szerzője osztja meg velünk gondolatait.
A Nyiri csoportnak öt év alatt a harmadik Science cikke jelent meg, és ahogy az egy Science cikktől megkívántatik, mindegyikben áttörést jelentő felfedezésről olvashatott az agy felépítésére, működésére kíváncsi olvasó. Legújabb cikkükről két PhD hallgató és egy tudományos diákkörös beszél, akik közül az első szerző Zichó Krisztiánnak ez már a második Science cikke.
A kutatómunkában az az egyik legcsodálatosabb, hogy sosincs vége. Itt van például egy olyan alapfogalom mint az akciós potenciál, melynek tankönyvi definíciója is több évtizedes. Ugyan mi újdonságot lehetne még megtudni róla? Nem is keveset! Brunner János, a PLOS Biologyban megjelent cikk első szerzője, Szabadics Jánosék csoportjának szenior kutatója vállalta, hogy el is mondja nekünk.
A nemzetközi szinten kimagasló teljesítményt nyújtó, 40 év alatti fiatal kutatók tudományos eredményeinek elismerésére és anyagi támogatására alapított Bárány Róbert-díjat az ELKH, a HUN-REN elődje alapította 2021-ben. Biró László kollégánk és rajta kívül még 8 fiatal HUN-REN kutató a kitüntetést 2024. december 5-én, a Nemzeti Múzeumban vehette át.
Ez a cikk a SzürkeÁllomány agykutatás blog #diákélet rovatának egy cikkje:
Rendszeresen járok gimnáziumokba (szerte Magyarországon, sőt még Zentán is jártam a minap) előadni, hogy megosszam azt az élményemet, hogy már valamennyire értjük, mily módon alkotnak az idegsejtek gondolkodó agyat. Illetve, hogy bemutassam az agykutatást, a kutatói életet és ezzel kedvet csináljak a kutatáshoz. Igyekszünk a tanárokkal olyan időpontot választani, hogy az előadásom után az érdeklődőknek legyen ideje kérdezni tőlem és tudjunk beszélgetni. Sok lelkes, érdekes, hosszas gondolkodásra rávilágító kérdést kapok.
Éppen 25 éve annak, hogy az MTA, elsősorban az UNESCO támogatásával, megrendezte a „Világkonferencia a XXI. század tudományáról: új elkötelezettség” találkozót, melynek a kétévenként megrendezésre kerülő Tudományos Világfórum (World Science Forum/WSF) rendezvénysorozat lett az utódja, minden második eseményének házigazdája pedig Budapest. A 2024. november 20-24 között „A tudomány és a politika kapcsolata a globális átalakulások idején” elnevezésű Fórum kivételes szépségű helyszínein - az MTA, a Vigadó és a Kempinski Hotel Corvinus - a Fórumra meghívott politikusokkal-döntéshozókkal, kutatókkal és tudományos újságírókkal lehetett találkozni. A WSF-hez kapcsolódó, az MTA, a Nemzeti Innovációs Ügynökség és a Kulturális és Innovációs Minisztérium közös projektjeként a csodás Szépművészeti Múzeumunk Román Csarnokában megvalósított Science Expót azonban bárki, ráadásul ingyen látogathatta.
Intézetünk honlapján ugyan sokféle hír megjelenik, de egyben mind megegyeznek. A hírnek köze van az intézetünkben folyó munkához, az itt dolgozókhoz. Így van ez most is. A Sándor-palotában fogadott középiskolások között ott volt Koplányi Emil, Kalló Imre diákja is. Mi több, Emil egyike volt annak a három diáknak, akik be is mutathatták munkájukat.
Az internet végleg átvette a hatalmat az SfN konferenciákon is, és alig akad, akinek nincs állandóan a keze ügyében az okostelefon/iPad, hiszen kiváló applikáció segíti a gyors és könnyű tájékozódást, amire egy 22 ezer fős konferencián bizony szükség is van. A technikai újítás azonban csak azt mutatja, a konferencia halad a korral. A lényeg ma is az, amit létrehozói 1971-ben megálmodtak: idegtudomány A-Z-ig.
A Huntington-kórnak és tardiv diszkinéziának nevezett neurodegeneratív betegségek által okozott, az egyén által irányíthatatlan hirtelen mozdulatok kezelésére a VMAT-2 enzimet gátló tetrabenazine-t használják. Azt, hogy a különböző agyterületeken ez a gyógyszer hogyan hat, eddig nem tudtuk. Ezt a kérdést vizsgálta a Sperlágh-csoport és a Richter Gedeon Nyrt kutatóinak Vizi E. Szilveszter vezette együttműködése. Az eredmény jelentőségét maga az a tény is aláhúzza, hogy a Tod Pál első és Vizi professzor levelező szerzőségével benyújtott munka a gyógyszerkutatás legrangosabb nemzetközi folyóiratában jelent meg.
