Agyi kommunikációs zavarok II: Miben különbözik a skizofrének agya a nem skizofrénekétől?
Az agyi kommunikációs zavarok minisorozatban másodikként a skizofréniát boncoljuk fel. A leggyakoribb kérdés, a a deja vu marad utoljára, de annak magyarázatához számos dolgot kell itt megvilágítanunk.
A skizofréniások máshogy gondolkoznak, éreznek és érzékelnek dolgokat, mint egy egészséges tudatú ember. A skizofrénia magyarul hasadt tudatot, tudathasadást jelent. A betegek hallucinációkkal és téveszmékkel kísért pszichotikus szakaszokon esnek át.
A betegség a népesség 0.4-1%-ában fordul elő. Erős genetikai kapcsoltságot mutat, azaz a beteg családtagjai között nagy eséllyel (~10%) található másik skizofréniás. A betegség fiatal felnőtt korban jelentkezik, nagyobb arányban férfiakban. A betegek fele idővel felépül, másik felük egyre mélyebbre zuhan a betegségbe.
A betegség felismerhető kitörését (az első pszichotikus epizódot) gyakran megelőzik a hitben, gondolkodásban és/vagy érzékelésben bekövetkező finomabb változások, amelyek a téveszmék, a formális gondolkodási zavarok, illetve a hallucinációk enyhébb formáinak tűnnek. A kifejlett betegségnél pozitív (pszichózis), negatív (érzelmi és motivációs elsivárosodás), gondolkodási (figyelemzavar és kapcsolati zavarok) és hangulati tünetei (megváltozott hangulat, gyakran depresszió) alakulnak ki. A tünetek egyrésze az elsődleges skizofrénia miatt alakul ki, például depresszió. A tünetek változatossága arra utal, hogy valószínűleg inkább betegségek csoportja, hasonló tünetekkel, mint egyetlen okra visszavezethető betegség. Ez meg is magyarázza azt, hogy kiszámíthatatlan melyik gyógyszer hogyan hat egyes betegekben.
Mit látnak a kutatók és orvosok egy skizofréniás beteg agyában? Ugye az agy megértésénél hagyományosan két irányból lehet közelíteni alulról a molekulák és sejtek, felülről a viselkedés felől.Molekuláris szinten a megfigyelések arra utalnak, hogy a serkentő ingerületátvivő anyag a glutamát NMDA receptoraiban, illetve a figyelem és jutalmazásban résztvevő dopamin rendszerben vannak genetikailag meghatározott változások. Sejt szinten azt lehet látni, hogy bizonyos agykérgi területeken, a serkentő sejtek szinaptikus bemeneteket fogadó dendrittüskéi elhalnak, azaz a serkentő sejtek közötti kapcsolatok, és ezért feltehetőleg a különböző funkciójú agyterületek közötti információáramlás károsodik. Az agykérgi idegsejtek másik fontos csoportjában a stabil, pontos működés kialakításáért felelős gátlósejtekben is megfigyeltek változásokat, melyeket szintén mutáns gének eredményeznek. Agyszerveződési szinten megnagyobbodott agykamrákat és csökkent hippokampusz és agytérfogatot figyeltek meg.
A viselkedés irányából vizsgálódva a kutatók arra jutottak, hogy zavar támad azokban az agyi hálózatokban, amelyek a tapasztalatokat időhöz, helyhez és cselekvéshez kötik. Ez azt eredményezheti, hogy bizonyos gondolatokat-cselekedeteket nem ismerünk fel saját magunk által kezdeményezettként, illetve az események jelentésének értelmezését nem korlátozzuk az aktuális helyzetre és emiatt a valóság hibás képe épül fel. A téveszmék, például az a meggyőződés, hogy idegen erők irányítják a gondolatokat, és a hallucinációk, például a hangok hallása, a skizofrénia alapvető jellemzői. Általánosságban ezek a tünetek a valóságvizsgálat károsodását, vagyis a tapasztalatok forrásainak és jelentésének értelmezési zavarát jelentik. A beteg hibásan értelmezi gondolatait és érzékelését, nem azonosul azokkal, azt hiszi egy másik személyiségtől származnak.
Ezek a tünetek arra utalnak, hogy agyunkban (tudatunkban) a valóságtesztelés nem egy különálló modult képvisel, amelynek során a tapasztalatokat "valós" vagy "nem valós" jelzővel látják el, hanem az érzékelési, figyelmi, emlékezeti és egyéb rendszerek olyan, emergens tulajdonságát tükrözi, amelyek együttesen működnek, és egy olyan értelmező/előrejelző keretet alkotnak, amely pillanatról pillanatra meghatározza, hogy a tudatba érkező események "mit", "mikor", "hol" és "ki által" történnek.