Mi a leghasznosabb dolog, amit egy iskolásnak tudnia kell az agyáról? Hogyan lehet hatékonyan tanulni!

Mindig kérdezz!
Minden nap milliónyi dologgal találkozik agyunk. Ha mindent mindig megtanulna életképtelenek lennénk, mert a nem fontos dolgokra is emlékeznénk. Ha minden autó rendszáma és a szembejövők ruháinak színe megmaradna, nem maradna hely arra, hogy a fontos dolgokra emlékezzünk.

Ivanov az Emlékezet labirintusa című könyvében bemutat egy ilyen beteget, aki teljesen életkételen volt, mert minden bentragadt a fejében és nem tidta kihámozni belőle a túléléshez szükséges lényeget.

Agyunk ezért egy belső értékelő hálózatot használ arra, hogy jelezze mi fontos, mikor és mit kell megtanulni. Ha valami rossz vagy jó történt velünk, akkor agyunk ezt felismeri és megtanulja mi vezetett oda, mert vagy ismételni vagy elkerülni akarjuk azt. 
Nyilván nem lenne egy elfogadott tanítási módszer az Éretlenek című filmben használt oktatótógép, mely helyes válasz esetén „Nyalhat!” felkiáltással egy nyalókát nyomott a diák szájába, rossz válasz esetén pedig kétoldalról kapott két taslit, meg egy ütést a homlokára. Ennél kevésbé brutális trükkökkel is előidézhetjük azt hogy hatékonyan tanuljunk. A legfontosabb, hogy legyünk motiváltak a tanulásban, mert akkor agyunk hatékonyabban építi be amit tanultunk. Amikor érdeklődünk valami iránt, akkor mihelyst választ kapunk egy agyunkban motoszkáló kérdésre, az sikert jelez az agyunknak. Ilyenkor dopamin szabadul fel és a válaszhoz tartozó tény vagy cselekvés hatékonyabban rögzül a memóriánkban.
Már hallom is: „Hogyan legyek motivált ha nem érdekel a matek?” Van egy trükk. Úgy kell beülni egy órára hogy fel kell tenni kérdéseket arról, a mai nap mire várom a választ. A jobbfajta tankönyvek az új anyagot kérdésekkel kezdik és nem válaszokkal. Kérdésekkel fel lehet kelteni az agy érdeklődését, motivációját. Amikor megkapjuk a választ, az egy várakozás feloldása, dopamin felszabadulás és hatékonyabb tanulás.

Ne magold, gyakorold!
Mint arról bőségesen írtunk, agyunk számos területből áll, mindegyik saját feladatokat old meg. A látókérgünk a szemből érkező képet dolgozza fel, a testérző kérgünk, a törzsdúcokkal egyetemben a minket ért bőringereket, az izmok, végtagok állását, és a test működtetéséért, egyensúlyban tartásáért felelős ingereket dolgozza fel. A tényeket és adatokat a homloklebeny és a hippokampusz értelmezi, az érzelmeket az amigdala segítségével tanuljuk meg. Az egyes dolgok memóriája az adott dolog feldolgozásáért felelős agyi területen tárolódik. Amit megtanulunk az azt feldolgozó agyterületen raktározzuk. Ezért a memóriának számos fajtája van. Amit az egyik agyterület tanul, ahhoz a másik egyáltalán nem vagy csak nehezen, lassan, kerülő úton fér hozzá. A memóriafajtákról és működésükről itt írtunk bővebben.
Mindezek alapján abszolút igaz az a mondás, hogy: „könyvből nem lehet úszni tanulni”. Azért, mert amikor olvasunk arról hogyan kell úszni, azt homloklebenyünk értelmezi és a tények bejutnak a hippokampuszba, de mindebből semmi nem jut el a mozgató kéreg-törzsdúcok rendszerbe, azaz nem fogunk megtanulni úszni. Tanulni abban a modalitásban (agyi és memória rendszerben) kell amiben majd azt használni fogjuk. Ezt hívják aktív tanulásnak, amikor használjuk amit tanulunk, nem csupán passzívan elraktározzuk. Ha számtech órán a tanár mutat egy videót hogyan kell programozni, vagy szöveget szerkeszteni, akkor nem elég megnézni a videót, hanem végig kell csinálni azt amit ott mutatnak. Amikor csináljuk bevonódnak azok az agyi területek, amiket a feladat megoldásakor kell használnunk. Belemegy az „izom memóriába”. Amikor, mondjuk az angol órán, a tanár elmondja a nyelvtani szabályokat, akkor nem csak a szabályokat kell megtanulni, hanem használatukat is. Gyorsan alkossunk mondatokat, ragozzunk és nem fejben, hanem mondjuk is ki. Csak ekkor fogunk hatékonyan megtanulni beszélni és használni a megfelelő szerkezeteket. Ha például szavakat tanulunk sokkal hatékonyabb, ha a tanulandó szóval mondatokat alkotunk. A szavakat beépítjük egy mondatba és használjuk. Amikor később beszélni akarunk, agyunk beszédközpontja már tudja majd használni. Gyakorlás híján legfeljebb a hippokampuszba, a ténymemóriába fog beépülni.

Egy igen hasznos trükk: sokkal hatékonyabban tanulhatunk úgy szavakat, hogyha egyszerre több új szóval alkotunk mondatokat, használjuk és összekötjük őket. Az agy hajlamos arra, hogy csomagokban tanuljon. Ha 5 szót becsomagolunk egy mondatba akkor egy mondat csomagban 5 szót is hatékonyabban tanulhatunk egyszerre. Nem beszélve arról, hogy amíg kiötöljük hogyan tegyünk 5 szót egy értelmes mondatba, alaposan dolgozunk velük és jobban tanulunk. Ugyanígy, amikor történelmet tanulunk, hatékonyabb hogy ha nem csak a mohácsi vész időpontját tanuljuk meg, hanem kötjük az eseményt előtte és utána lévő dolgokkal. Beépítjük egy kapcsolati hálóba, összefüggéseket alkotunk, tanulunk meg. Így könnyebb lesz előhívni amikor szükség van rá. 
A fentiek miatt látszik miért időpocsékolás amikor valaki a telefonján a szocmédia képeit pörgeti, likeol, egyikről ugrik a másikra. Befogadja, de aktívan nem csinál semmit, nem is tanul semmit. Ennél még az is jobb ha játszik a telefonján, mert abban legalább van valami aktív, cselekvő, tanuló dolog. 

Újra és újra….
A harmadik tipp megint egy meglehetősen elcsépelt, de magas igazságtartalmú dologgal kezdődik: „Ismétlés a tudás anyja”. Mint az előző bejegyzésben és az első tippben is felidéztük, agyunk csak a fontos dolgokat tanulja meg. Ami csak egyszer történik velünk –hacsak nem valami nagyon rossz vagy nagyon jó– nem igazán fontos hogy megtanuljuk, mert nem számíthatunk arra, hogy megint előfordul. Ezért agyunk azokat a dolgokat amikkel többször találkozunk jobban megtanulja. Minden alkalom, amikor valami előfordul, hagy egy kis nyomot az agyunkban, ha gyakran előfordul akkor erősebb nyomot hagy és jobban, tovább rögzül. A házifeladat nem azért van hogy a tanár kellemetlen délutánt szerezzen, hanem azért mert az órán elhangzott dolgokat próbálja előhívni, hogy ismét találkozzunk vele. Célja az, hogy ami korában előfordult, azt újra előhívjuk és aktívan használjuk. Ezzel újra, mozgósítjuk agyunkban a nemrég megerősödött mintázatokat és tovább erősítjük azokat. A házifeladatot a feladás napján érdemes megcsinálni, nem pedig a legközelebbi óra előtt, mert ilyenkor még nem telt el túl sok idő a felidézés számára és hatékonyabban rögzül amit meg kell tanulnunk. 

Aludj rá egyet!
Ha egy bonyolult döntésben kell határoznunk, gyakran mondjuk azt: „Erre alszom egyet.” Van értelme, mert agyunk álmában is dolgozik és sok minden kikristályosodhat. De nem csak egy döntésre, hanem az újonnan tanultakra is aludni kell. Mint azt a memória kialakulásának lépéseit leíró bejegyzésben részleteztük, amikor egy összefüggést agyunk fontosnak talál behelyezi a hippokampusz középtávú memóriájába ahonnan a memórianyom alvás alatt kerül át a hosszútávú memóriába. Ha nem alszunk a memórianyom nem kerül be a hosszútávú memóriába.

Ezt kísérletekben is bizonyították. Amikor egy patkánynak tanítottak valamit és ezt követően megzavarták alvását, akkor később azt nehezebben tudta előhívni, alkalmazni, mint az a társa, akit hagytak békében aludni.

Azaz az érettségi vagy egy vizsga előtt áttanult, álmatlan éjszaka után másnap még valamit vissza tud mondani az ember, de később nem fog rá emlékezni. Én a magam részéről a vizsgák előtti napon pihentettem az agyamat, hagytam ülepedjenek a dologok. Elmentem kirándulni vagy moziba és aludtam a megtanultakra.

Fontos, hogy unatkozz! 
Azt már egy ideje pedzegették az idegtudósok, hogy agyunk alvás közben sem pihen, hanem újrarendezgeti tudásunkat. Az elmúlt évtizedben viszont –az fMRI vizsgálatok eredményeként– az is kiderült, hogy még akkor sem pihenünk, amikor bambulunk, unatkozunk. Sőt! Úgy tűnik az unatkozás állapota meglehetősen fontos személyiségünk/Énünk fejlődése szempontjából. Amikor az fMRIvel elkezdtünk finom tér és időbeli felbontással, milliméteres és töredék másodperces szinten belelátni agyunk működésébe kiderült, hogy eltérő feladatok és helyzetek megoldása során különböző feladat-függő agyi funkcionális hálózatok kapcsolódnak be (errő itt írtunk bővebben). Az egyes feladatokhoz az azok megoldására alkalmas agyterületeket szervezi össze a homloklebeny. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy mesterember egy adott feladathoz a megfelelő szerszámokat készíti elő a műhelyben. Az agy a funkcionális hálózatok kiválasztását sokkal gyorsabban csinálja, másodpercenként vált közöttük.

A kutatók azt találták, hogy amikor épp nincs semmilyen kívülről érkező, inger-vezérelt vagy belülről érkező, állapot-vezérelt helyzet, akkor agyunkban aktiválódik az alapértelmezett hálózat. Ezt angolul Defult Mode Networknek, DMN-nek nevezik. Amikor kibogarászták a DMN-ben milyen agyterületek vesznek részt, kiderült, hogy csupa olyan, amely személyiségünk, énünk kialakításában fontos. Értelmezi kik vagyunk, hol vagyunk, mi a dolgunk, miket kell megoldanunk, honnan jöttünk, hova akarunk menni. Agyunknak tehát szükség van a „semmi nem történik, unatkozok, mit csináááljak” állapotra ahhoz, hogy teljes, önmagát megértő és fejlesztő elmét hozhasson létre. No persze az sem jó ha valaki egész nap a köldökét nézi, de időnként erre is szükség van. 
És itt megint ostoroznom kell az állandó telefon nyomogatást. Ha valaki megállás nélkül ingerekkel eteti agyát, annak nincs ideje bekapcsolni a DMN-t és elmarad a személyiség csiszolása. A telefonfüggőség megakadályozza agyunk helyes fejlődését.

Vágjatok bele hát a közelgő tanévbe ezekkel a tippekkel.

Szerző: Gulyás Attila