Hogyan lehetek kutató? II.

Ilyenkor persze kiderül, hogy a türelem, a kitartás és a frusztrációtűrés is fontos erény. A kutatók mindig nehéz problémákat próbálnak megoldani, olyat amit még senki nem oldott meg (amit megoldottak az már meg van oldva :). Természetes, hogy zsákutcákba jutunk, de amikor rátalálunk valamire az hatalmas élmény. Mindeközben persze, amikor nincs ideje a diáknak a laborba jönni olvashat, fejlődhet elméletben is.
Ha tudsz áldozni heti 3-4 órát olvasásra, időnként egy délutánt labormunkára, a szünetekben 2-3 napot vagy nyáron 3-4 hetet, akkor egy fél év alatt el lehet odáig jutni, hogy beletanulj a kísérleti munkába és az elméletet is kezded kapizsgálni. Ekkor jön a tanulás következő fázisa, annak megtanulása hogyan kell egy kísérletet megtervezni, kiértékelni és az eredményt bemutatni. Nagyon fontos a kételkedés és az ellenőrző kísérletek kigondolása is. Minden eredményeddel szemben kritikus legyél és csak akkor fogadd el, ha már minden ellenőrzéseden átment. Itt is fokozatosság van persze. A tudományos műhelyekben heti rendszerességgel leülnek a kutatók és „labor gyűlés” keretében elmondják egymásnak mire jutottak, merre mennének. Az intézetekben rendszeresen vannak előadások, ahol a kutatók meghallgatják egymás eredményeit. A KOKIban mi évente egyszer elvonulunk 2-3 napra valami szép, csendes helyre, ahol meghallgatjuk egymás előadásait, este bulizunk és beszélgetünk.
Egy jó laborvezető látja azt, hogy diákja mikor jutott arra a szintre, hogy be kell dobni a vízbe, először nem a mélybe, hanem a sekélybe, azaz ismerős kutatók előtt kell megtartania eredményeinek előadását. Ahogy fejlődik a diák, először Tudományos Diákköri versenyeken, majd hazai és nemzetközi konferenciákon tarthat előadásokat. Ez először ijesztő, de szép fokozatosan megtanul az ember magabiztosan beszélni sok ember előtt. A konferenciák remek alkalmak a fejlődésre. Az embernek kérdéseket tesznek fel, rákérdeznek arra, mit, miért, hogyan csinált. A tudományban az alap a baráti, segítőkész hozzáállás, ritkán kérdez valaki ellenséges szándékkal. Ezek a visszajelzések segítenek abban, hogy pontosabban, jobban fogalmazzunk és gondolkodjunk. Illetve ami nagyon fontos, alkalmat adnak arra, hogy szűkebb és tágabb témákban más kutatókkal beszéljünk, ötleteink támadjanak, együttműködéseket kezdjük, általában lelkesítsük egymást és jól érezzük magunkat. Így érünk lassan rutinos kutatóvá.
A legtöbben egyetemistaként csatlakoznak a kutatáshoz, de ha valaki már gimnazistaként elkezdi akkor előrébb jár mire az egyetemre kerül. Van olyan kollegánk, aki tán még egyetemista sem volt, amikor neve már szerepelt egy bemutatott előadás szerzői között és mire első éves lett az általa segített tudományos közlemény szerzői között szerepelt.
A diákjaimnak azt szoktam mondani az egyetem nem arra van, hogy valaki színjelesen elvégezze, hanem arra, hogy a tanulás évei alatt mielőbb csatlakozzon egy tudományos közösséghez (tanszék vagy kutatóintézet), ahol megtanulhatja azokat a szakmai dolgokat, amiket az egyetemi alapképzés nem ad meg. Így mire végez, már csatlakozhat egy kutatóműhelyhez. Persze azért fontos a tanulás is, hogy az embernek legyen ösztöndíja, de meg kell találni az egyensúlyt.
Ha valaki jól kérdez és szorgalmas, egy BSc és egy kicsit komolyabb MSc szakdolgozatot munkája alapján simán kiráz a kisujjából és mire végez az egyetemen nagy eséllyel bezsebelt néhány Diákköri vagy Országos Diákköri konferencia helyezést. Aki kutató szeretne lenni, annak számára ilyenkor egyértelmű, hogy csatlakozzon valamelyik doktori programhoz, PhD-zzen. Diákjaink gyakorlatilag mindegyike elnyerte a lehetőséget, hogy PhD ösztöndíj keretében kutathasson velünk. Ez hivatalosan 3+1 (de lehet, hogy már több) évre szóló ösztöndíj, melyet gyakran kiegészítenek kutatási pénzből, hogy a diáknak csak a kísérletekre legyen gondja. 4 év alatt, különösen, ha az ember már korán csatlakozott a kutatáshoz, meg lehet írni egy doktori disszertációt.
Ha az ember megvédte doktori címét, akkor mint annak idején a mesterlegényeket, bátorítjuk, hogy lásson világot. Menjen el egy másik kutatóhelyre, tanuljon újakat, fejlődjön, ismerjen meg embereket, gondolatokat és módszereket, hogy aztán okosabban térjen haza, csatlakozzon egy kutatáshoz vagy gyakran saját kutatást indítson. Ezt a szakaszt hívják postdoc, azaz doktori-utáni periódusnak és számos pályázat segíti a fiatal kutatók labor alapítását.

Még egy gondolatot osztanék meg, ha valakit az agyműködés és a kutatás érdekel nem feltétlenül orvosi egyetemre kell mennie. Az orvosi egyetemen orvosokat képeznek betegek gyógyítására és nem feltétlenül bátorítják a kérdezést és a kreatív gondolkodást. A kutatói gondolkodást a tudományegyetemek (pl ELTE) tanmenete bátorítja. Az agy megértéséhez nem csak biológusokra, hanem fizikusokra, matematikusokra, informatikusokra is szükség van. Megismeréstudományi MSc programot például a BME is indít. Illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán is sok mindent lehet tanulni, amit egy agykutató laboratóriumban hasznos.

Hajrá! Vágjatok bele, kérdezzetek! Ha érdekel a kutatás keress meg a szurkeallomany@koki.hu email címen.

Szerző: Gulyás Attila