A policisztás ovárium szindróma (PCOS) patomechanizmusa és új kezelési lehetőségei

A PCOS tünetegyüttest hiperandrogenizmus, a menstruációs ciklus zavarai (oligo- vagy anovuláció), valamint a policisztás petefészek-morfológia jellemzi. Patomechanizmusának központi elemét a mediobazális hipotalamusz kisspeptin (KP) neuronjainak fokozott “pulzusgenerátor” aktivitása jelenti, amely a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) fokozott szekrécióját, a szérum luteinizáló hormon (LH) szintjének emelkedését és a petefészek túlzott androgéntermelését eredményezi. A reproduktív korban lévő nők 8–13%-át érintő PCOS gyakran társul olyan metabolikus szövődményekkel is, mint az inzulinrezisztencia és az elhízás. Oki megoldás helyett, az elérhető terápiák főként a tünetek kezelésére irányulnak (pl. meddőség, hirsutizmus, inzulinrezisztencia, elhízás, endometrium-hiperplázia…). Kutatási programunk PCOS egérmodelleket használ a KP- és GnRH neuronok génexpressziós profiljának vizsgálatára, a laboratóriumunkban kifejlesztett nagy áteresztőképességű szekvenálási módszerek alkalmazásával (LCM-Seq és IHC/LCM-Seq). A pulzusgenerátor-aktivitás fokozódásáért felelős molekuláris mechanizmusok feltárására összehasonlítjuk PCOS egerek (ösztrusz ciklusban diestrus fázisban „megállított” állapot) és kontroll egerek (szintén diestrus fázisban) KP- és GnRH-neuronjainak génexpressziós mintázatait. A felülreprezentált receptorokat célzottan vizsgáljuk potenciális gyógyszertámadáspontok azonosítására.