Skizofrénia
A skizofrénia egy komplex idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely a világ népességének körülbelül 0,5-1%-át érinti, és a rokkantság 10 leggyakoribb globális okának egyike. A legtöbb mentális rendellenességhez hasonlóan a skizofréniát is genetikai, környezeti és társadalmi kockázati tényezők kombinációja okozza, amelyek a génexpressziós szinteket és molekuláris útvonalakat szabályozó epigenetikai mechanizmusok révén kapcsolódnak egymáshoz. Bár a skizofrénia patofiziológiája még mindig nem teljesen tisztázott, egyre inkább tudatosul, hogy az immunrendszer összetevőinek diszregulációja alapvetően összefügg a betegséggel.
Korábbi tanulmányunkban (Kristóf Zsüliet és mtsai, 2022, International Journal of Neuropsychopharmacology) mindkét szkizofréniás csoportban a kontrollokhoz képest következetesen emelkedett ATP, ADP, interleukin (IL)-6 és IL-10 szinteket találtunk. Az adenozin, az IL-1β, az IL-12 és a C-reaktív fehérje szintje szintén emelkedett volt a humán betegmintákban. Ezenkívül az ATP és az ADP szignifikánsan pozitívan korrelált a Pozitív és Negatív Tünet Skála "ítélőképesség és belátás hiánya" tételével; az IL-1β, az IL-12 és a tumor nekrózis faktor alfa szignifikánsan pozitívan korrelált a "feszültséggel" és a "depresszióval"; a "dezorientáltság" és a "gyenge figyelem" pedig szignifikánsan korrelált az IL-6 és az IL-8 értékekkel.