Új megközelítés a vonás szorongás feltárására ismételt mintázás és összegző változók használatával
Egy széleskörű európai felmérés alapján az összes mentális betegség közül a szorongásos zavarok előfordulása magasan a leggyakoribb, mintegy 34%-ra tehető. Magas előfordulási gyakorisága, illetve súlyos egyéni és társadalmi hatásai ellenére a betegségcsoport hátterében álló neurobiológiai mechanizmusok máig nem teljesen ismertek. Ennek következtében a farmakoterápiás kezelés jelenleg nem kielégítő hatékonyságú, azonban az állatkísérletes kutatások során ígéretesnek bizonyuló új gyógyszercélpontok jelentős százaléka hatástalannak bizonyul a humán klinikai tesztelési fázisok során. Hipotézisünk szerint ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a preklinikai szorongástesztek csak az időben fluktuáló és a környezeti hatások által erősen befolyásolt állapotszorongást képesek mérni, így nem alkalmasak a szorongásos betegségek magtünetét képező magas vonásszorongás modellezésére, így hatékonyabb farmakoterápiás célpontok felfedezésének elősegítésére.
Az elmúlt időszakban a fent leírt problémára megoldásként létrehoztunk egy összetett viselkedés-mintavételezési protokollt, mely stabil szorongásos vonások mérését teszi lehetővé rágcsáló modellekben. A protokoll segítségével mérhető vonásszorongás képes az egyed szintjén előrejelezni az állatok szorongásos-viselkedését fokozott veszélyhelyzetben, valamint betegségmodellekben is erős prediktív erővel bír. A kutatás során a vonásszorongás hátterében álló molekuláris neurobiológiai tényezőket is vizsgáltuk, ennek eredményei szerint a vonásszorongással erős összefüggést mutatnak az idegrendszeri plaszticitás-asszociált gének. Jelenlegi célkitűzéseink közé a génkorrelátumok ok-okozati szerepének igazolása, ezen keresztül pedig új terápiás célpontok felfedezése tartozik.