A trauma által kiváltott hosszú távú káros viselkedési változásokra való sérülékenység biomarkerei
A legtöbb ember élete során legalább egy alkalommal traumatikus eseményt él át. Míg a traumát átélők többsége hosszú távú következmények nélkül felépül, azok 10-30%-ánál egy összetett, súlyos és tartós mentális tünetegyüttes, a poszttraumás stressz zavar (PTSD) alakul ki, amely alapvetően csökkenti az életminőséget. A PTSD-ben szenvedő pácienseknél alkalmazott terápiás megközelítések a mai napig nem megoldottak megfelelően. A trauma által kiváltott PTSD kialakulására sérülékeny egyének azonosítása és az ezt a populációt szelektíven célzó kezelési stratégiák alkalmazása nagy klinikai kihívást jelent és komoly terápiás potenciált jelent. A trauma által kiváltott hosszú távú káros viselkedési változásokat csoportunk transzlációs laboratóriumi állatmodell alkalmazásával vizsgálja, mely során célunk a sérülékenység viselkedési markereinek és azok neurális korrelátumainak azonosítása.
Modelljeinkben karakterizálunk egy ellenálló, illetve sérülékeny alpopulációt, amelyeket a PTSD egyik fő tünete, a korábbi traumához nem kapcsolódó semleges kontextusban tanúsított ún. generalizált félelmi reakció erőssége alapján. A közelmúltban azonosítottunk bizonyos, már a trauma előtt fennálló kognitív és érzelmi jellemzőket, amelyek megbízhatóan jelzik előre, hogy az egyed mennyire sérülékeny a későbbi trauma által kiváltott generalizált félelmi válaszok kialakulására. A sérülékenység neurális korrelátumainak értékelése számos szövettani és molekuláris biológiai megközelítéssel két fő neuronális konstruktot tárt fel a prefrontális kéreg és az endokannabinoid jelátvitel szintjén. Jelenleg a sérülékenységgel összefüggő neurális hálózatokhoz kapcsolódó változások azonosítására törekszünk a teljes agy szintjén, a legmodernebb mikroszkópiai és számítógépes megközelítések kombinálásával.