A homloklebeny szerveződése

Annak ellenére, hogy a mozgató kéregből fejlődött meghatározó jellegzetessége, hogy jelen van benne a szemcsés IV. réteg, mely az érző kérgekben a kéreg alulról jövő bemeneteit fogadó réteg (ami ugye a kimenetet adó motoros kérgekben nincs jelen, ott az V.-VI. réteg vastagodott meg). Meghatározó kapcsolatrendszere még, hogy a mediodorsal (középső hátsó) talamusz maggal van kapcsolatban. Elkülönítő jellegzetessége, hogy ingerlése nem vált ki mozgásokat (hiszen csak közvetett kapcsolatban áll a mozgató kéreggel).

A PFC gazdag kapcsolatrendszert alakít ki más agykérgi, kéreg alatti és agytörzsi területekkel. Ellentétben az érző és alacsonyabb asszociációs területekkel, kapcsolatai gyakran egyirányúak, nem kölcsönösek, úgy tűnik itt nincs szükség visszacsatolási hurkokra. Jeleket kap az agytörzsi ébresztő (arousal) rendszertől, melyen keresztül éberségi szintünk befolyásolja mentális állapotunkat. Fontos kapcsolata van az amigdalával, melynek aktivitását képes gátolni. A homloklebeny károsodása, kísérleti állatokban fokozott félelmet okoz, ragadozóktól, idegen helyzetektől, mivel amigdalájuk aktivitása megnő.

A homloklebenyt elsődleges felosztásban oldalsó (lateral) és középső-alsó részre (ventromedial) osztják, mely részeket felső (dorsolateral) és alsó (ventrolateral), illetve középső (medial) és alsó (ventral részekre osztanak). A táblázatban felül a számok az egyes alterületekre eső Brodman területek kódjai, melyek a kicsit eltérő anatómiai szerkezetükre utalnak.
 
A homloklebeny oldalsó, az agy felszíne felé néző területei a külvilágra fókuszáló feladatokat oldanak meg, mint például: figyelem, feladat megoldás, célirányos viselkedés. A két agyfélteke közötti (mediális) és alsó (ventrális) területei belső feladatokra, az önvizsgálatra, érzelmekre és társadalmi viszonyulásokra figyelnek.

A fenti tagolás két tengelye mellett (függőleges: felső versus alsó és vízszintes: oldalsó versus-középső) mellet egy harmadik tengely mentén is (első versus hátsó) is megjelennek funkcionális eltérések. Azaz 8 kicsit eltérő feldolgozási területe bontható, mely más módon végez magasabb absztrakciójú műveleteket.

Első tengely (D-V): A látó és hallórendszerhez hasonlóan itt is felbukkan a dorzális (felső) és ventrális (alsó) feldolgozási ág, azaz a Where?/Hol? (vagy máshogy fogalmazva How?/Hogyan?) és a What?/Mit? feldolgozásának elválása. A dorsal, felső területek elsősorban térbeli információkat dolgoznak fel (hol?) és a mozgás tervezésében vesznek rész (Hogyan?), mivel közelebb vannak az érző kérgekhez. A ventrális (alsó) területek (mit?) a hippokampuszhoz, a ténybeli memóriához, az emlékekhez, kategóriákhoz, tényekhez vannak közelebb, így a homloklebeny ezen része az érzelmi és gondolkodási tervezésben vesz részt.

Második tengely (L-M): A laterális, oldalsó, az agy felszínén lévő területek, jobban kapcsolódnak az érzékeléshez, a külvilágból származó ingerekhez és a hideg (cold), érzelem mentes feldolgozásban, gondolkodásban, beszédben jeleskednek. Míg a medial, középső, az agyféltekék találkozása felé néző területek erősebben kapcsolódnak a belső világ ingereihez. A kéreg alatti és a limbikus rendszerhez kapcsolódva, feldolgozzák az érzelmeket, a viszonyulásokat, motivációs állapotokat. Azaz a hot (meleg) feldolgozás a szakterületük.

A harmadik tengely (A-P/R-C): Emlékezzünk rá, hogy a PFC a motoros kéreg előtt alakult ki lépésenként és az egyre absztraktabb feldolgozást végző területek egyre előrébb (anterior, A vagy rostral, R) helyezkednek el. Ennek megfelően az első területek absztraktabb, a hátsóbb (posterior, P vagy caudal, C) területek konkrétabb dolgokkal dolgoznak. A gondolat, elképzelés, absztarkció fokozatai vagy szabály összetettsége előre fele nő, egyre szélesebb kategóriákkal dolgozik a PFC: téglavörös, piros, szín, és egyre elvontabb fizikai tárgyakkal: naplemente - szép. A szabály összetettség esetében az növekszik, hogy hány összetevő kell a szabály alkalmazásához. Ez a bonyolódás párhuzamosan zajlik a felső (Hol?, Hogyan) és az alsó (Mit?) ágon, a DLPFC-ben, ahol a szabályok bonyolódnak és az alsó, VLPFCben ahol az absztrakció mélyül.

Szerző: Gulyás Attila