A tervezés lépései a homloklebenyben és a mozgató kéreben
Mint azt írtuk a homloklebeny (PFC), kulcsszerepet játszik a döntéshozatalban, a feladatok kiválasztásában és a megoldásukban. A folyamat során az agy több tényezőt mérlegel, hogy eldöntse, melyik feladatra összpontosítson. Az egyes területek a lehetséges tervek kidolgozásának eltérő szempontjait veszik figyelembe és a végén ezeket összegezve adják majd át végleges kidolgozásra a járulékos, másodlagos, majd elsődleges mozgató kérgeknek.
1) Célok és prioritások meghatározása
A dorzolaterális prefrontális kéreg (DLPFC) elemzi a hosszú távú célokat és összehasonlítja a feladatokat az aktuális szándékokkal.
A ventromediális prefrontális kéreg (VMPFC) értékeli az érzelmi és jutalommal kapcsolatos tényezőket.
Jutalom és veszteség kiértékelése
Az orbitofrontális kéreg (OFC) összehasonlítja a lehetséges jutalmakat és kockázatokat.
Ha egy feladat nagyobb jutalomértékkel (pl. pénz, sikerélmény, társadalmi elismerés) bír, előnyben részesülhet.
2) Végrehajtási kontroll és konfliktuskezelés
Az anterior cinguláris kéreg (ACC) figyeli a konfliktusokat és segít a megfelelő választásban.
Például, ha két feladat verseng a figyelmünkért, az ACC segít kiválasztani azt, amelyik jobban illeszkedik az aktuális állapotunkhoz vagy céljainkhoz.
3) Kognitív rugalmasság és figyelmi váltás
A dorzolaterális prefrontális kéreg (DLPFC) segít váltani a különböző feladatok között, ha a környezet megváltozik. Ha például egy új probléma sürgősebbnek tűnik, az agy dinamikusan átrendezheti a prioritásokat.
4) Motiváció és érzelmi állapot szerepe
A PFC limbikus rendszerrel (pl. amigdala, hippocampus) alkotott kapcsolata befolyásolja, hogy melyik feladat tűnik fontosabbnak. Stresszes helyzetben a homloklebeny inkább a rövid távú, azonnali eredményt hozó döntéseket preferálja.
A homloklebeny tehát tudatos célkitűzés, jutalomelemzés és végrehajtási kontroll alapján dönti el, hogy melyik feladatot oldja meg először. Egyfajta „kognitív menedzserként” működik, amely a környezeti ingerek, a belső állapot és a célok alapján optimalizálja a döntéshozatalt.
A feldolgozás lépcsői során az egyes kérgi területek elsősorban nem egymásnak adják tovább a lehetséges terveket, hanem azokat megfuttatják a kéreg-törzsdúc-talamusz és a kéreg-kisagy talamusz körökön is, melyek gátlás útján „kidobálják” az aktuális helyzetben nem működő megoldásokat és a megmaradtakat továbbküldik a mozgástervezési hierarchiában következő kéregterületnek. Ami fontos itt, hogy az egyes átadás-lépcsők nem ugyanazon az anatómiai körön futnak, hanem párhuzamosan az egykérgek által beidegzett, egymással nem átfedő területeken. Azaz pl. a PFC a striátumon belül a CN-be, a mozgató kérgek a P-be vetítenek tovább. Azaz a CN és a P, az absztraktabb Mit? és a konkrétabb Hogyan? kidolgozásában vesznek részt. 
Nézzük mit csinálnak a motoros (mozgató) kérgek a homloklebenyből érkező, a törzsdúcok és kisagy által szűrt információval (amiket majd ők is ezen körök felhasználásával küldenek tovább egymásnak):
Járulékos motor cx (SMC): A PFC az összetett motoros akciók összehangolásának terveit küldi ide, a mozgások indításában és sorba rendezésében fontos, a belsőleg generált akaratlagos mozgások tervezésében játszik szerepet, a korábban tanult mozgássorozatok itt tárolódnak és innen hívódnak elő.
Premotor cx (PMC): A PFC magas rendű célokat és akcióterveket küld ide, a mozgások tervezésében és az azokra való felkészülésben, külső ingereket fogad (látás, térbeli helyzet) és ezeket beledolgozza a mozdulatokba.
Elsődleges motor cx (M1): izommozgás sorozatokra bontja a feladatokat, végrehajtja az akaratlagos mozgásokat
Az SMC -> PMC -> M1 feldolgozási lánc mellett egy közvetlen SMC -> M1 kapcsolat is működik.
A mozgatókérgek bármely pontja nagyobb területre kiterjedő izomcsoportok mozgását irányíthatja. A feldolgozási láncban előre haladva ezek a területek kisebbek lesznek.
Az SMCben egyes idegsejtek sok izmot, egész testtájakat, sőt a test mindkét oldalán található izmokat mozgatnak. Akkor aktívak amikor valami szándék alapján korábban begyakorolt mozgássorozatokat tervezünk használni. A PMC működési alapon négy alterületre osztható. A PMDc a dolgok megragadását irányítja, PMDr fontos a válasz szabályok megtanulásában, az észlelt ingereket és a hozzájuk tartozó helyes válaszokat tárolja, PMVc a testünk körülötti, általunk elért teret figyeli és segít a térben elhelyezkedő ingerekre adott válaszokban, fontos a test védelmében, ehhez látó és halló információt is kap. PMVr: a kéztartás és a kéz-száj koordinációban fontos.
De még az M1 terület sejtjei is viszonylag sok izmot vezérelnek, illetve egy izom több területről is kaphat vezérlést. Egy izom gyakran több, ugyanahhoz az ízülethez tartozó más izmokkal kap közös vezérlést. Az M1 ingerlése összetett mozgásokat vált ki: kéznyitás, zárás, arckifejezések… 
Egy példa a motoros tervezés lépcsőire.
Álmosak vagyunk, de még sokat kell dolgoznunk, de nincs kedvünk elmenni egy kávézóba. A homloklebenyünk kitalálja, hogy kávét kell csinálnunk (ehhez igénybe veszi a kéreg-törzsdúcok kört, többször is). Megszűr egy pár tervet és oda jut, hogy Nescafét csinálunk, forró vízzel (igénytelen, de ne felejtsük sok a meló). A megmaradt verziót elküldi a SMCbe, hogy dolgozza ki a kávéfőzést. Jön a hurok, és a PMC elemekre bontja a mozdulatokat. Megint jön a hurok, amiben a törzsdúcok kiválasztják a legmegfelelőbb mozdulattervet, a kisagy pedig pontosságra hangolja azt. Végül az M1 a gerincvelői mozgató idegsejteknek megmondja milyen mozdulatokhoz melyik izmokat mikor és hogyan mozgassák.
A következőkben a nem kivitelezhatő terveket gátló hurkok működését járjuk körbe.
Szerző: Gulyás Attila