Hogyan tanulhatok hatékonyabban? A memóriák fajtái és kölcsönhatásaik.

Induljunk ki onnan, hogy agyunk arra fejlődött, hogy segítse túlélésünket. Ahogy végiglépegettünk az evolúció lépcsőin, őseink idegrendszere az egyszerű reflex, majd a döntés képessége után modelleket kezdett építeni a világról, hogy ezek használatával a közeljövőt jósolni tudja, és hatékonyabban éljen túl. A modellépítésnek fontos eleme a tanulás, ami alatt az agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erőssége megváltozik (lásd itt). Minden tudásunk az idegsejtjeink közötti szinapszisok erősségében tárolódik. Azt, hogy a szinaptikus súlyok megerősítésének mi a leghatékonyabb módja azt az evolúció kísérletezte ki sok halott ős segítségével.

Agyunk irgalmatlan energiazabáló, drága fenntartani. Egy ember 100W-ot fogyaszt, ebből 20-25W-ot az agya. Azaz az evolúciónak a lehető legtakarékosabbra kellett faragni agyunkat. Memóriánkba csak a lényeges dolgokat tölthetjük bele, mivel nem végtelen. E miatt agyunk csak azt fogja megtanulni, ami fontos, pontosabban, amit fontosnak vél, és azon az alrendszeren keresztül tanulja, amelyiken keresztül a tudást használni fogja. A második, hogy ha valami sokszor fordul elő akkor arra érdemesebb emlékezni, mint ami ritkán.

A tanulás és memóriarendszerek bonyolultabbak, mint elsőre tűnik. Először is agyunknak van rövidtávú, középtávú és hosszútávú memóriája. Másrészt a különböző dolgokat agyunk más részeivel dolgozza fel, ezért más részeken tanulunk más módon dolgokat. A rövidtávú memória vagy munkamemória a gondolkodáshoz kell, azt tartjuk benne, amivel éppen dolgozunk (homloklebenyben található). Amit fontosnak találunk bekerül a középtávú memóriába (hippokampusz és modális agykérgek) és innen, alvás során megerősödik, feldolgozódik és bekerül a hosszútávó memóriába (megfelelő agykérgi területek). Az fMRI képalkotó módszerével látszik, hogy agyunkban nem egyetlen memória van, hanem attól függően milyen típusú emléket hívunk elő más és más agyterületek csoportja kapcsol be. Attól függően mit tanulunk, a hosszútávú memóriából van nem-deklaratív vagy implicit memória, ilyen pl. a procedurális memória (amikor egy folyamatot, cselekvést tanulunk, pl. biciklizni, fűrészelni, szöveget szerkeszteni (ennek tanulásában a kéreg mellett a striátum és a thalamusz is részt vesz)) valamint a tények tanulásánál fontos memória, a deklaratív vagy explicit memória. Ennek típusai az epizodikus (egy élethelyzet, pillanat memóriája (hippokampusz)) és a szemantikus (tények, jelentések (magasabb rendű asszociációs területek, elsősorban a homloklebeny)) memória.

Ami nagyon fontos, hogy csak azt fogja agyunk megtanulni, amit fontosnak tart. Pl. mert valami jó vagy rossz történt, ami a memóriához kapcsolódik, azaz valami érzelmi töltéssel rendelkezik. Nyilván nehéz pozitív érzelmeket rendelni pl. egy unalmas gazdaságföldrajzi adathoz (gimnáziumi traumám: hány tonna acélt termeltek 1950-ben Vuhanban?) vagy egy nagy adag dátumhoz a római királyság korszakából, de érdemes motiváltnak lenni tanulás közben. Nekem 9 és fél évig kellett oroszul tanulnom az iskolákban, de mivel semmi motivációm nem volt, szinte semmi nem ragadt meg. Amikor egyetemi terepgyakorlatokon voltunk a Szovjetúnióban, akkor viszont nagyon sok rögzült, mert motivált voltam, hogy beszéni tudjak vendéglátóinkkal. Sokat segít például az, ha valami már meglévő tudáshoz, élményhez kötjük a dolgokat, mert akkor kölcsönösen erősítíi egymást a régi és az új..

A másik fontos dolog, hogy ugyanabban a modalitásban kell tanulni, amiben azt majd használni fogjuk. A „könyvből nem lehet úszni tanulni” mondás nagyon igaz. Az úszástanulás egy a mozgató rendszerhez (motoros rendszer) kapcsolódó procedurális tanulás. Amikor könyvet olvasunk, akkor agyunk más rendszereit használjuk, mint amikor mozgást tanulunk. Hiába tudjuk elméletben mit kéne csinálni, ha azt nem gyakoroltuk mozgató rendszerünkkel, nem fogjuk elsajátítani. Ugyanez igaz mondjuk egy számítógép program használatára. Nem elég elolvasni mondjuk egy szövegszerkesztő használati utasítását, le kell ülni és a szöveg alapján csinálni! Vagy ha adatokat tanulunk, valamilyen módon aktívan alkossunk vele mondatokat, gondolatokat, mert akkor használódnak, beépülnek, vagy csináljunk belőle dalt, mint a Belga együttes a magyar királyokból.

Egy másik trükk, amit a memória atléták használnak őrült mennyiségű tény tanulására (deklaratív memória), hogy a tényeket, egy megjegyzendő lista elemeit, egy elképzelt térben sétálva helyezik el (memória kert vagy palota)és így epizodikus memóriájuk segítségéve tudnak előhívni egy virtuális séta során korábbi dolgokat (lásd).De ez például nem alkalmas módszer a dolgok közötti összefüggések megtanulására, csak listázásukra.
Fontos még hogy ha valamit sikerült is megfelelően motiválva, a korábbiakhoz társítva és a megfelelő modalitásban megtanulnunk, attól az még csak középtávú memóriánkba fog bekerülni.

Ahhoz, hogy hosszútávon emlékezzünk rá két dolgot kell még megtennünk. Egyrészt aludni rá egy jót, mivel az álom egyik funkciója, hogy a nap közben történt, fontosnak tartott dolgokat visszajátssza és korábbi tapasztalatainkhoz építi. Ha nem alszunk, nem tanulunk.A vizsga előtti utolsó áttanult éjszaka legfeljebb abban segít, hogy másnap félkómásan még vissza tudunk böfögni dolgokat, de azok biztos nem rögzülnek tartósan. Bár egyeseknél a pánik miatt bedobott adrenalin valamennyi hatással lehet (hiszen érzelmi töltést, a stressz töltését hordozza és ezért jó megerősítő), de nem ez a legjobb módszer, és alvás nélkül nem sok foganatja van. Én a magam részéről a vizsga előtti napon inkább elmentem moziba, evezni vagy túrázni. Többet ért, mint egy átszenvedett éjszaka.

Az utolsó „trükk” az „ismétlés a tudás anyja”. Ha két sejt között kialakul vagy megerősödik egy kapcsolat akkor az idővel gyengül. Hacsak nem erősítjük meg újra. Minden gyakorlás vagy előhívás újra aktiválja és ezáltal megerősíti a nemrég létrejött kapcsolatokat. Érdemes tehát arra is hagyni időt, hogy az anyagot kicsit később még egyszer, már nagyobb vonalakban átvegyük vagy magunkban újrafogalmazva elmondjuk. Az utóbbitól lesz aktív a felidézés, olyan módon hívjuk elő agyunkból, ahogy majd a vizsgán vagy az életben kérdezik. Erre egy puskaírás is egy remek gyakorlat.
Mellesleg azt is elárulom a dolgozatírásnak nem csak az osztályzás a célja, hanem azzal hogy aktívan előhívatják veletek az anyagot, a rögzülését is elősegítik.

Szerző: Gulyás Attila