Megfejteni az idegsejtek suttogását: az idegsejt aktivitás mintázatok azonosítása (folytatás)
Egy fontos gondolat, hogy az idegsejt populációk aktivitásának időbeli változását leíró trajektóriákat számunkra nem mérhető erők alakítják. Ha azonban megfigyelünk sok trajektóriát, következtethetünk a hálózat viselkedését formáló erőkre, a hálózat dinamikájára (az aktvitás fejlődésére).
Az erők alapján kiszámítható minden egyes pontból merre szeret elmozdulni a rendszer.
A gondolat szemléltetéséhez egy hegyekkel, dombokkal, völgyekkel tarkított tájat kell elképzelni, amelyikre labdákat dobálunk. Ezek a domborzat lejtése alapján gurulnak végig a hegyek lábainál futó völgyekig. De eshet az eső is a hegyekben, melyből az összegyűlő víz patakok útján a folyóvölgyekbe gyűlik. Az állapottérben jelenlevő gyűjtő pontokat, vonalakat hívják attractor-oknak (attract=vonzani).
A trajektóriák alapján úgy lehet felrajzolni ezt a domborzatot és megtalálni az attraktorokat, hogy minden egyes pontban megnézzük merre mozdul el a rendszer, merre lejt a hegyoldal. Praktikusan a tér minden pontjába kicsi nyilakat rajzolunk, mely az elmozdulás (a ható erő) irányát és nagyságát mutatja (gradiens vektor). A nyilakat felhasználva, melyek az adott helyen a lejtő irányát mutatják, felrajzolhatók a hegyek völgyek.
A trajektóriák alapján meghatározott domborzat alapján pedig megérthetjük hogyan dolgozza fel az információt (hogyan dönt) hálózatunk. Mondhatjuk azt, hogy a hálózat tudása, információ feldolgozó képessége ebben a domborzatban és az általa meghatározott attraktorokban jelenik meg, melyek irányítják merre fejlődjön a rendszer állapota az információfeldolgozás során. Egy feladat kiértékelés, során az idegsejtek aktivitása a kiindulási pontból, belegurul valamelyik attraktorba. De ugye, mint a hegyvölgyes táj esetében is több pontból gurulhat ugyanoda a labda, a neuronhálózatok is indulhatnak máshonnan mégis ugyanoda jutnak. Ezzel ellentétes amikor közeli állapotból indulva távoli helyekre jutnak el. A földrajzban a vízválasztó fogalma azt jelenti, hogy vannak olyan csúcsok és hegygerincek, ahol két egymás közelében leeső esőcsepp jelentősen máshova jut el. Az Alpok bizonyos csúcsaira eső cseppek egy része a Dunán keresztül a Fekete tengerbe jut, más részük a Pó-n keresztül az Adriába.
Az agy információ feldolgozásának két fajtáját (kategorizálás-csoportalkotás és döntés) jól szemléltethetjük ezzel a domborzati képpel. Amikor egy dologról el akarja dönteni agyunk hálózata hova tartozik (kategorizálás) az olyan, mintha ledobná a labdát a domborzat egy pontjára és megnézné melyik völgybe gurul le.
Az Alpok egyik hegyvonulatának szintvonalas térképe látszik felül, vízválasztókkal és folyóvölgyekkel. Alant ugyanezen terület 3D nézetének 2D képernyőfotója látszik a Google Earthből programban. Hogy eldöntsük egy ehető növény gyümölcs vagy zöldség-e képzeljük el, hogy erre a domborzatra a gerinc közelébe labdákat dobálunk. A gyümölcsöket (narancs, mandarin, alma, szilva) a sokdimenziós térben reprezentáló megfelelő sárga-narancsárga pontok és a zöldségeket (karalábé, zeller, sárgarépa) reprezentáló lila-zöld pontok a piros vonallal jelölt zöldség-gyümölcs vízválasztó eltérő oldalain találhatók. A gyümülcsök északra, azaz a gyümölcsök völgyébe gurulnak le (sárga, nyilakkal díszített vonalak), a zöldségek délre a zöldségek völgyébe (zöld nyilakkal díszített vonalak). Ugye a paradicsomról még folyik a vita, hogy zöldség-e vagy gyümölcs. Legtöbben a zöldségek közé sorolják, pedig magas cukortartalma miatt helyesen gyümölcsnek kellene tartanunk. Nem véletlen, hogy a paradicsomból főzött édes lekvár, a ketchup, a gyerekek kedvence. A paradicsom agyunk hálózatában a vízválasztó közelébe esik, ezért bizonytalan melyik völgybe fog lefolyni (piros vonalak északra és délre).