Molecular Frontiers Szimpózium 2026, Budapest: Mi lenne velünk tudomány nélkül?

A téma ugyan nem az agykutatás körül forog, de mint egy tudomány népszerűsítő blog szerkesztője fontosnak tartottam, hogy felhívjam rá a figyelmet. A konferencia jelmondata nem véletlenül egy állítás, hanem egy kérdés. A Molecular Frontiers 2006-os alapítója Bengt Nordén svéd fizikai kémikus szerint egy kérdés sokkal fontosabb mint a válasz. Kitartó Olvasóinknak bizonyára ismerős ez a hozzám közelálló nézőpont. Épp a minap írtam a kérdések fontosságáról a hatékony tanuláshoz szükséges tipplistában. Agyunk a kérdésekre kattan rá, ezek motiválnak és építik be a válaszokat a memóriába.
A Molecular Frontiers két célt fogalmazott meg. Egyrészt szeretné bemutatni a fiatalok számára azokat a kutatási területeket, ahol éppen valami alapvetően új történik. Másrészt – és egy tudománykommunikációs blogon ez az érdekesebb – nem pusztán azt akarja megmutatni nekik, hogy mit tudunk, hanem azt is, hogyan jutunk el a még megválaszolatlan kérdésekig (lásd #agytechnikák rovat a mi esetünkben). 

Ennek megnyilvánulása a Molecular Frontiers Inquiry Prize, mely nem a jó választ, hanem a jó kérdést díjazza. A 2007-ben elindított verseny meglehetősen szokatlan: a 18 év alatti fiataloknak nem egy feladat helyes megoldását kell beküldeniük, hanem kérdezniük kell. Minél jobb tudományos kérdést. Kérdezz te is!
A kezdeményezés mögött az a gondolat áll, hogy a tudományt az oktatásban túlságosan gyakran kész válaszok gyűjteményeként mutatjuk be. Megtanuljuk, hogyan épül fel az atom, hogyan működik a DNS vagy milyen egy sejt szerkezete, majd dolgozatban visszaadjuk a helyes választ. A valódi kutatás azonban szinte fordítva működik. A kutató számára gyakran nem az a legnehezebb, hogy megtalálja a választ, hanem hogy felismerje: mi az a kérdés, amelyet érdemes feltenni. A Molecular Frontiers ezért a kíváncsiságot önálló tudományos készségként kezeli. Az Inquiry Prize történetében olyan kérdések kaptak elismerést, amelyekre esetenként még a tudomány sem tud biztos választ adni. Ez nem hiba, hanem éppen a lényeg.

A Molecular Frontiers története húsz évvel ezelőtt kezdődött. A kezdeményezést 2006-ban egy nemzetközi tudóscsoport indította útjára Bengt Nordén svéd fizikai kémikus vezetésével. Az alapgondolat egyszerű volt: miközben a molekuláris tudományok egyre nagyobb hatással vannak az életünkre, a fiatalok természettudományok iránti érdeklődése sok országban csökken. A Molecular Frontiers ezen szeretett volna változtatni. A névben szereplő „molecular” szót nem érdemes túl szigorúan értelmezni. A szervezet érdeklődése a kémián jóval túlterjed: biológia, orvostudomány, fizika, anyagtudomány és az élet eredetének kutatása egyaránt belefér. Ami összeköti ezeket, az a molekuláris nézőpont: hogyan magyarázhatók a körülöttünk és bennünk zajló jelenségek az anyagot felépítő molekulák szerkezetéből és kölcsönhatásaiból?

Ezt a szemléletet szolgálják a Molecular Frontiers szimpóziumai is. A szervezet az elmúlt két évtizedben Stockholmtól Tokión és Szingapúron át Szöulig rendezett találkozókat, amelyekre rendszeresen hívták meg egy-egy terület legjelentősebb kutatóit és Nobel-díjasait.
Budapest sem először kerül fel a térképre: 2017-ben már rendeztek itt Molecular Frontiers szimpóziumot, akkor közel ezer fiatal és kutató részvételével. Az idei rendezvény azonban különleges abból a szempontból is, hogy a Molecular Frontiers fennállásának huszadik évfordulójához kapcsolódik.
A 2026-os előadói névsor valóban figyelemre méltó.

4 Nobel díjas:

• Jack Szostak, a 2009-es orvosi Nobel-díj egyik kitüntetettje eredetileg a telomerek és a telomeráz kutatásával vált világhírűvé, az utóbbi években azonban az élet eredetének egyik legalapvetőbb problémájával foglalkozik: hogyan jöhettek létre az első, önmagukat fenntartani és szaporítani képes primitív sejtek?
• Tim Hunt 2001-ben kapott orvosi Nobel-díjat a sejtciklust szabályozó fehérjék, a ciklinek felfedezéséért. Ezek a molekulák segítenek eldönteni, mikor kezdjen osztódni egy sejt – és ezzel a daganatok kialakulásának megértésében is alapvető szerepük van.
• Jean-Marie Lehn, az 1987-es kémiai Nobel-díj kitüntetettje a szupramolekuláris kémia egyik megteremtője. Ennek a területnek már nem egyszerűen az a kérdése, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az atomok egy molekulán belül, hanem az, hogyan ismerik fel egymást és hogyan szerveződnek nagyobb rendszerekké maguk a molekulák.
• A negyedik Nobel-díjas, Omar Yaghi egészen friss díjazott: 2025-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat. Az általa létrehozott rendkívül porózus molekuláris szerkezetek, a fémorganikus vázak – MOF-ok – többek között gázok tárolására, szén-dioxid megkötésére, sőt a levegő páratartalmából ivóvíz előállítására is használhatók.

Külföldi kutatók:
De a „nem Nobel-díjas” előadók névsora sem sokkal kevésbé érdekes. Robert Langer, az MIT kutatója a modern gyógyszerleadási technológiák és a szövetmérnökség egyik úttörője. Daniela Rhodes a kromatin és a telomerek szerkezetének kutatója, Dinshaw Patel a nukleinsavak és fehérje–nukleinsav komplexek szerkezeti biológiájának meghatározó alakja, Reiko Kuroda pedig a molekuláris és biológiai kiralitást, vagyis az élővilág különös jobb–bal aszimmetriáját kutatja.

Magyar kutatók:
A programban két magyar kutató is szerepel. Pál Csaba, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatója az antibiotikum-rezisztencia evolúcióját vizsgálja, Buzás Edit, a Semmelweis Egyetem professzora pedig többek között a sejtek közötti kommunikációban szerepet játszó extracelluláris vezikulákat kutatja. A tíz előadó között ott lesz továbbá Yamuna Krishnan, aki DNS-ből épít olyan nanoméretű mérőeszközöket, amelyek élő sejtek belsejében képesek kémiai paramétereket mérni.

Az idei szimpózium címe – In a World Without Science – első pillantásra kissé furcsán hangozhat egy olyan rendezvényen, ahol a világ vezető kutatói beszélnek a legújabb eredményeikről. Valójában azonban jól illeszkedik a Molecular Frontiers eredeti céljához. A tudomány eredményeit hajlamosak vagyunk adottnak tekinteni. Antibiotikumot szedünk, mobiltelefont használunk, műholdas navigációval találjuk meg az utat, az orvos képalkotó berendezéssel néz a testünk belsejébe, miközben az élelmiszereink előállításától az ivóvízig szinte minden mögött évszázadok felhalmozott tudományos ismerete áll.

Éppen ezért érdekes megfordítani a kérdést: Milyen lenne a világ, ha mindez nem lenne?
És talán még fontosabb a következő kérdés: milyen lesz a világ húsz, ötven vagy száz év múlva attól függően, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a mai fiatalok? A Molecular Frontiers szellemiségéhez valószínűleg ez utóbbi kérdés áll a legközelebb.

A Molecular Frontiers Symposium Budapest 2026 szeptember 24–25-én lesz az ELTE Lágymányosi Campus Gömb Aulájában. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött; az előadások angol nyelvűek. A rendezvényt az ELTE mellett a HUN-REN Magyar utatási Hálózat is támogatja.

Szerző: Gulyás Attila