A kérgi mikroszerkezet evolúciós kontextusban: Hogyan fejlesszünk agykérget?
Az információ áramlás fent részletesett irányaiból, az ősibb kéregterületek (archikortex: hippokampusz) szerkezetéből és a kérgi rétegek everzióval való fejlődésének tényéből, ki lehet bogarászni hogyan bonyolódott az evolúció során az agykéreg. Itt megint egy figyelmeztetéssek kell hogy éljek: egy kicsit spekulatív rész következik, de ha ezt észben tartjuk a spekuláció megengedhető.
A kéregfejlődés első lépcsőjén, amikor az agykéreg még csak besegített az alulról jövő információ hatékonyabb, rugalmasabb, tanulásra jobban képes fedolgozásába, a szürke állomány egyetlen sejtréteg volt, mely alatt és felett a dendritek rétegei helyezkedtek el, ahova a bemenetek érkeztek, például a talamuszból. Így van ez most is, az ősi kéregre hajazó hippokampuszban is. Itt azonban már látszik nyoma, hogy az egyetlen rétegen belül vannak felső és alsó sejtek, ezek felelnek meg a modern agykéreg (neocortex) V. és VI. rétegének, felettük pedig a legfőbb, csak dendriteket tartalmazó bemeneti réteg helyezkedik el, mely az I. rétegnek felel meg. Az ősi kéreg megkapta az információt, majd egyszerű feldolgozás után visszaküldte az alacsonyabb területekre.
A kérgi feldolgozás finomodásaként az I. rétegnek megfelelő dendritikus rétegben megjelentek a tüskés csillagsejtek, melyek a beérkező információt tovább küldik a kimeneti rétegekbe. Így a korábbi fő bemeneti réteg szétvált és kialakult a neocortex (modern agykéreg) IV. és I. rétegének megfelelő két bemeneti réteg. Plusz megmaradt a VI. réteg alján a dendritikus bemeneti réteg.
Az újabb kérgi területek megjelenésével lehetett párhuzamos a tüskés csillagsejtek feletti kis piramissejtek megjelenése, melyek közelebbi és távolabbi agykérgi területekkel és egymással alkottak kapcsolatot. Ugye ők kezdtek el információt küldeni az újonnan megjelent, a feldolgozási hierarchiába újonnan beépült, majd magasabb szintűvé váló területek felé. Itt egy trükkös evolúciós újításnak (szerencsének) kellett létrejönnie (rögzülnije). Korábban a piramissejtek visszafele vetítettek, ezek az új sejtek pedig a feldolgozási láncban előre vetítenek. De hát az evolúció nagy számokkal és kifogyhatatlan szerencsével próbálkozik.
Ha az everzió logikját követjük, akkor a mostani II. réteg apró, erős oszlopok közötti (inter-kolumnáris) kapcsolatokat alkotó piramissejtjeinek kellett legújabban beépülnie az I. rétegbe, ezáltal új réteget kiharcolva maguknak. Ugye az ő viszonyuk a III. réteg sejtjeihez olyan, mint a VI. rétegi sejteké az V. rétegiekhez, azaz erősebb közeli kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, mint a III. rétegi sejtek. Szerepük hasonló lehet, mint a tüskés csillagsejteké, megrágják kicsit az információt mielőtt azt a III. réteg továbbküldi magasabb kéregterületek felé. És persze az új rétegek kilakulásával párhuzmosan előnyösnek bizonyult, hogy kölcsönhatások alakuljanak ki a II/III kérgi előrecsatoló és az V/VI visszacsatoló rétegek között, azaz a két rétegcsoport egymást is beidegzi.
Egyenlőre ennyi réteg van a neocortexben, bár gyanítom, hogy ha megérnek az emlősök vagy későbbi utódaik még néhány tíz millió évet újabb sejtrétegek épülnek majd be egyre nagyobb fejükbe.