Ki-ki mellé telepedik az agykéregben? A modalitások kölcsönhatásai.

Szétválik az információ áramlása egy felfelé/előre tartó HOL/HOGYAN? és egy lefelé tartó MI? ágra. Már a két irány szétválása sem véletlen, a felfelé tartó HOL/HOGYAN? ág területei a testérző és mozgató kérgek irányába esnek, hiszen a látott tárgy helyzetének és mozgásának értelmezése kapcsolódik ahhoz, hogyan mozogjunk. Nem mindegy merre van a tárgy, amit meg akarunk fogni, megközelíteni vagy éppen elkerülni. A lefelé/előre tartó MI? ág területei pedig a halántéklebeny felé keletkeztek, hiszen ennek mélyén, többek közt a hippokapmuszban történik meg a dolgok és események azonosítása.

A hallás feldolgozása a halántéklebenyben történik meg, a látáshoz hasonlóan ez is több lépésben (A1, A2, A3 területek). A rézusz majomban 15 hallókérgi területet különböztetnek meg, melyek elsődleges bemenetüket a talamuszból kapják. A hallókéreg feldolgozza a hangok összetételét (spektrumát), időzítését és elhelyezkedését. Itt is megtalálható a lefelé tartó MI? és a felfelé tartó HOL/HOGYAN? ág. Az utóbbi az emberekben (első sorban a bal oldali) fontos a beszédben és az ajakról olvasásban is, hiszen a szavak jelentését kell azonosítani, illetve előhívni. Ezekhez a feladatokhoz intermodális kapcsolatok alakultak ki a látó és halló feldolgozó agykérgi területek között. A két beszédben fontos terület a Broca és a Wernicke területek a hallókérgek és a fali lebeny között találhatók a bal féltekében. A beszéd kivitelezésében fontos Broca terület a gondolkodásban fontos homloklebeny mögött helyezkedik el, a mozgatókéreg előtt, hiszen oda kell továbbítani a beszédképzéshez szükséges parancsokat. A beszédértésben fontos Wernicke terület a hallókérgek és látókérgek határán (lásd az ajakolvasáshoz is szükséges látás közelsége) a testérző kéreg mögött található. Ezek a területek az írás/olvasásban és a jelnyelv használatában is fontosak.

A testérző kéreg is hierarchikusan szerveződik és természetesen a talamuszon keresztül kapja elsődleges beenetét. Az elsődleges somato-szenzoros (S1, Brodman 1-3 területek) kéreg nem csak a tapintási ingerek feldolgozásában fontos, hanem a testhelyzet érzékelésében, és a mozgás-testhelyzet fenntartásához szükséges izom erőfeszítés mértékének ismeretében is. Az erős érintéseket és a hőmérséklet érzet feldolgozása is itt történik. A feldolgozás során az érintett tárgyak textúrájának (kemény-puha, érdes-sima, nedves-száraz), méretének és alakjának vizsgálatára szakosodott kéreg területek is vannak. A másodlagos érző kéreg (S2) kapcsolatban áll az amigdalával és a hippokampusszal, melyek fontosak az érintési memóriában. dolgozódnak fel finom érintések, a fájdalom és zsigeri ingerek és az érintési figyelem is itt található (merre mászott végig a pók).  Magasabb szinten a látás és tapintás összehangolása történik meg. Az agytekervények mélyére temetett insula (sziget) nevű agykéreg pedig fontos testtudatunkban, testhatáraink érzékelésében, az érzéki érintések átélésében és a viszketés kialakításában. A viszketés egy fajt memória, valami történt a bőrünkkel és emlékeztet rá, hogy nézzük meg, szedjük le a bogarat vagy vakarjuk le a rátapadt izgató növényi darabokat. A társas érintkezésben fontos érintésekkel kapcsolatos információt a limbikus rendszer részét képező övtekervény (gyrus cinguli) felé továbbítják a testérző kérgek.

Végezetül a magasabbrendű érző területek a mozgató kéreg felé küldenek visszacsatoló információkat arról hol tartanak mozdulataink, mik a lehetőségeink.

A szaglás feldolgozása kicsit máshogy történik, hiszen ez a modalitás az előagy sajátja, a többiek csak gyüttmentek itt, betelepültek, hiszen evolúciósan korai feldolgozásuk nem az előagyban történik. Míg a többi érzékszerv esetében a jelek a talamuszon keresztül érkeznek, a szaglás teljes feldolgozása az előagy két féltekéjében történik (a szaglógumó az előagy kitüremkedése, mint ahogy a szem a középagyé). A szaglókéreg részei a szagló gumók, a piriform (körte alakú) vagy más néven orbitofrontális kéreg, a sokat emlegetett amigdala és a parahippocampális tekervény. Mi emberek már kinőttük a szaglást, mint elsődleges érzékszervet, de egyszerűbb gerincesekben ez az elsődleges érzékszerv és az evolúció során kialakuló agykéreg rendszerei is erre épültek rá. Nem véletlen, hogy az érzelmek kialakításában fontos terület az amigdala, illetve a memória kialakításában fontos terület a hippokampusz az ősi szaglóagy részei, hiszen a kéreg evolúciójának kezdetén a legfontosabb érzékszervünk a szaglás volt. Ennek alapján döntötték el apró, szőrös, üregekben élő, éjszaka mozgó őseink, hogy mitől féljenek, mit lehet biztonságosan megenni és környezetük mely szegletében vannak éppen.

Szerző: Gulyás Attila