A gátlósejtek szerepe és működése IIII: A dendriteken és sejttesten végződő gátlás hatásai

2024. augusztus 14. szerda

A gátlás másik változója, hogy a gátlósejt axonfelhője (az axon végtalpak és az általuk alkotott szinapszisok) a célsejtek (az esetek 90%-ban serkentő sejtek) mely részeit fedi le, azaz a jelintegráció melyik lépésébe szól bele a gátlás. Kezdjük a jeláramlás irányának elején, a dendriteken.

A gátlás hatása a dendritekre érkező serkentés terjedésében. A felső részen a dendritre érkező serkentés által kiváltott áram hatékonyan terjed be a sejttestre és vált ki választ. Az alsó rész azt mutatja, hogy a sejttesthez közelebb érkező gátlóbemeneten keresztül elszivárog a serkentő áram egy része és ezért nem tudja a sejttestet hatékonyan depolarizálni. A sejtek alatt a két helyen mért serkentő poszt szinaptikus potenciál látszik. Gátló esetben a sejtest közelébe nem jut el a jel.Amikor egy dendritre gátlás érkezik, akkor ott leggyakrabban az ionotróp GABAa receptorokat nyitja meg, melyek negatív Cl- ionokat engednek a sejtbe. Ezáltal csökkentik a helyi depolarizációt, a serkentést. A GABAa receptoron keresztül nagyon sok Cl- ion folyhat át, így a GABAa receptorokat felfoghatjuk úgy is mint a sejthártya ellenállását csökkentő csatornákat. Márpedig egy szivárgó membránon rosszul terjednek a jelek, azaz a dendritikus gátlás erősen csökkenti, hogy a dendritre érkező serkentő bemenetek milyen hatékonysággal jutnak le a sejttestre. Képzeljünk el egy kiluggatott locsolócsövet, nem sok víz jut el a célba. Egy lukas locsólócső rossz hatékonysággal vezeti s vizet.A dendritikus gátlás tehát képes arra, hogy az egyes rétegbe eltérő helyekről érkező jelek hatását gyengítse, az eltérő információt hordozó bemenetek hatását megváltoztassa. Elérheti, hogy a sejt bizonyos dolgokra ne „figyeljen”.

A sejttestre érkező gátlás képes megakadályozni az akciós potenciál kialakulását. Szaggatot vonal a sekentés hatására bekövetkező kettős akciós potenciált mutatja. Megfelelően időzített gátlás megakadlyozza a második akciós potenciál kialakulását (folyamatos vonal).Hasonló csillapító hatása van a sejttestre érkező gátlásnak is, de itt a gátlás nem a jel terjedését és összegződését befolyásolja, hanem azt, hogy a sejttesten a potenciál eléri-e a tüzelési küszöböt. Az itt elhelyezett gátlás bemeneti csatorna-függetlenül képes a sejt aktivitását csökkenteni vagy gátolni. Nem olyan kifinomultan szabályoz, lepisszegi a sejtet, de egy nagyon erős serkentés még kisütheti azt. A leghatékonyabb gátlást az axon eredésre érkező gátló bemenetek okozzák, melyek az axo-axoniku kandeláber sejtektől származnak. Ha ők működésbe lépnek akkor a sejtet igen nehéz kisütni. Hatásuk azonban csak olyan, mint egy erős sejttestre érkező gátlás. A serkentő sejtekre érkező gátló bemenetek elsősorban a sejttest körül végződnek, azaz a gátlás erősebben figyel a kimenet szabályozására, mint arra, hogy a bemeneteket hogyan kell súlyozni. Ez érthető, hiszen az elsődleges elvárás a hálózat aktivitási szintjének stabilitása. A különböző irányokból érkező jelek súlyozása (a dendritekre érkező gátlás útján) már csak hab a jó működés tortáján.

 

A sejttest körül végződő gátlósejtek:  job és balon ét kosrsejt rajza látható, középen az axon eredésnél végző axo-axonikus vagy kandeláer sejt. Az információ gyűjtő dendriteket feketa az axonfelhőt színes vonalak jelzik.


Van még két, nem teljesen magától értetődő hatása a sejttestre és a dendritekre érkező gátlásnak.


Egy sejttestre gátlást adó kosársejtben kiváltott akciós potenciált (felső rész) követően az elvezetett piramis sejtekben megjelenik egy IPSP, majd ennek elműltával a sejtek kisülnek (alsó rész). Mivel egy gátlósejt több száz serkentő sejtet idegez be, összehangolhatja azok működését.).Az első, hogy gátlással serkenteni és szinkronizálni is lehet. Amikor egy sejtet, a sejttestre érkező gátlás egy időre hiperpolarizál, megakadályozza a sejtet abban, hogy tüzeljen, a sejten található Na+ és K+ csatornák olyan állapotba kerülnek, hogy amikor a gátlás elmúlik, akkor a sejt tüzelési küszöbe alacsonyabban van, mint a gátlás előtt, azaz a gátlás után a serkentő sejtek hajlamosabbak a tüzelésre. Amikor egy gátlósejt axonfelhőjében található serkentő sejtekről (több ezer) egyszerre múlik el a gátlás, több száz sejt szólalhat meg egyszerre, azaz szinkronizálódnak. Ez egy fontos információ tömörítést lehetővé tevő mechanizmus. Egy dolog kódolásában résztvevő sejtek egyszerre szólalnak meg amikor elmúlik a gátlás. Hasonlóan ahhoz, mint amikor az óra végi kicsengetéskor kitör az osztályban a hangzavar, mert mindenki egyszerre akar beszélni a hosszú csendet igénylő óra után. Bár a példa abból a szempontból sántít, hogy ilyenkor nem túl jó az információ átvitele.


A felső ábrán egy serekentő sejt dendritből elvezetett áramok láthatók, melyeket elsősorban Ca beáramlás okoz. Az alsó ábra azt mutatja, hogy megfellelő időben megjelenő gátlás (alsó apró IPSP) lecsökkenti a Ca beáramlás mértékét és így a szinaptikus sűlyváltozás esélyét.A másik hatás a dendriteken jelenik meg. Ennek megértéséhez kicsit bele kell kukucskálnunk az idegsejteken folyó áramok haladó anyagába. Röviden. A dendritek amikor depolarizálódnak megnyílnak rajtuk Ca2+ csatornák is, és Ca2+-ot engednek a dendritbe. A belépő Ca2+-nak sok hatása van (erről hamarosan lesz szó), de ami számunkra itt fontos, hogy a szinaptikus súlymódosuláshoz, a memória kialakulásához a dendritekben megemelkedett Ca2+ szintre van szükség (lásd NMDA receptor és a Hebbi asszociatív tanulás bejegyzést). Amennyiben a dendritekre gátlás érkezik, ez megakadályozza a Ca2+ beáramlást és ennek hiányában a dendriteken nem következik be szinaptikus súly módosulása. A dendritekre érkező gátlás képes tehát a hálózatot egy információ feldolgozó, de nem tanuló állapotba kapcsolni.

 

Szerző: Gulyás Attila

Korábbi hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
Új hozzászólás
A hozzászólások moderáltak, csak az Admin jóváhagyása után jelennek meg!