A telepátiáról röviden: minden jelenlegi tudásunk arra mutat nem valószínű, hogy létezik
Meglehetősen gyakran bukkan fel beszélgetéseimben a telepátia. Most jött el az ideje, hogy írjak egy bejegyzést, amire majd irányítani tudom a téma iránt érdeklődőket (pedig az elején megígértem erről nem lesz szó). Először is a szokásos mantrát kell elmondanom. Egy jó kutató minden lehetőséget megvizsgál, nem zárkózik el a tények elől. Ha olyan ténnyel találkozik mely az általa elfogadott képnek ellentond, nem a tényt, hanem a képet kell megváltoztatni. A ténynek persze szigorúan szilárdnak kell lennie (megfelelően alátámasztott, azaz épül korábbi tényekre, rendes statisztika, ninc sellentmondó tény). A mantra mási része, hogy egy kutató felettébb ritkán mondhatja azt, hogy valami NEM úgy van vagy NEM LÉTEZIK. Azt állíthatja csak, hogy a jelenleg ismert tények alapján (alapuló modell szerint) ez vagy az a dolog roppant valószínűtlen. Ugye mindig előjöhet egy új tény ami támogat valamit amit eddig számtalan tény nem támogatott vagy ellentmondott neki.
Szóval mindezek alapján a Telepátiáról azt kell mondanom (jelenlegi ismereteink alapján), hogy nagyon valószínűtlen, hogy működne, azaz hogy van.
De miért mondom ezt. Két ok-csoport miatt, egy elméleti és egy kísérleti miatt.
Kezdjük az elméletiekkel:
Előszőr egy biológiai: Az agy szerkezete és a fizika törvényei ellentmondanak annak, hogy egyik agy a másik agy működését valami általunk nem ismert távolhatás útján közvetlenül befolyásolja. Ismert távolhatásokra ugye ott van a beszéd, a levélírás, a jelnyelv és a tintahalak esetében a test felszínén futó színes-mozgó képi kommunikációs. De ezek mind közvetve az érzékszerveink útján zajlanak. A megérzésekhez is kell közelség, a testnyelv figyelése, meg néhány lapát empátia.
Az agy elektromos jelekkel kommunikál, erről meglehetősen sokat írtam, ami leginkább ide illő az EEG jelek keletkezéséről szóló bejegyzés. Ennek lényge az, hogy bár az agyban sok zilliárd apró áram áramlik a sejtek között, a viszonylag mérhető 20-100 mV-os feszültségű elektromos jeleket kiváltva, ezek az áramok, hacsak erősen nincsenek szinkronban (a túl magas szinkronitás pedig nem jó, lásd epilepszia alatti tudatvesztés) akkor erősen lerontják egymást, interferálnak, annihilálnak, stb.
Azaz mire a koponyán átverekedik magukat a sok millivoltos feszültségekből álló jelek néhány mikrovoltként mérhetők és nagyon lelassultak (a koponyacsont erősen aluláteresztő szűrőjével szúrtek), rengeteg információt vesztettek. De nem csak az időbeli információ veszik így el, hanem a térbeli is. A mikronokra levő idegsejt áramok térben is kiátlagolódnak és fejtetőre helyezett elektródákon ezek a különbségek nem látszanak.
Próbálja meg valaki kihallgatni a focistadion előttről, miről beszél két fociszurkoló a lelátón. Puskamikrofon nem ér, az nem fér bele a telepátia elvárásaiba. Olyanunk amúgy nekünk is van mezőpotenciál elektródának hívják.
Majd egy fizikai indok:
Egyetlen kifejezés: fordított négyzetes (erő)törvény (á la: inverse square low).
Ez azt mondja ki, hogy a megfigyelhető világunkban a kölcsönhatásokat irányító két erő, az elektron-mágneses erő és a gravitációs erő a két kölcsönható elem távolságának négyzetével fordított arányban csökken: F~=1/r2. Itt most a két további kölcsönhatásról, a gyenge és az erős kölcsöhatásról nem beszélünk, mert azok ennél sokkal nagyobb mértékben csökkennek, azaz csak az elemi részek szintjén működnek.
Az elektromágneses kölcsönhatás esetében is a legjobb eset az =1/r2, mely egyedi töltések esetében működik. Amikor több ellentétes töltés van egymás közelében (dipól) akkor ezek közös tere a távolság köbével csökken. Márpedig agyunkban nagyon sok ilyen dipól hat kölcsön.
Összegezve: Ha összetesszük ezt a két dolgot, akkor abból az jön ki, hogy az agy felszínétől már milliméterekre csak rossz térbeli és időbeli felbontással mérhető mi zajlik az agyon belül! A hangsúly itt a térbeli és időbeli felbontáson van. Mint arról a blogban írunk a reprezentációt az idegsejtek aktivitásának finom felbontása hordozza. Ha ezt nem tudjuk kiolvasni, akkor nem tudju mi van az agyban.
A telepátióhoz arra lenne szükség, hogy egy élőlény idegrendszere közvetve - de legyünk jó fejek engedjük meg az érzékszervek használatát - tudja érzékelni milyen áramok folynak mikromáter szinten 3Dben egy tőle távol levő agyban. No ezt a fizika (legalábbis mai ismereteink szintjén nem teszi lehetővé).
Persze optogenetikával meg sokcsatornás elektródákkal kiolvashatjauk az idegsejtek működését, és befolyásolni tudunk vele dolgokat (lásd gerincbénultak robotkart vezérelnek) de ekkor a mérés helyben történik, műszereket és számítógépeket használunk, azaz nem távolról tesszük, azaz nem kvalifikál telepátiának, távolhatásnak.
Amúgy a gondolatok kiolvasásáshoz legközelebb még az akvaristák igen kényes kedvence az elefánthal áll. Ez a hal zavaros vízekben gyűjti táplálékát, ahol nemigen támaszkodhat látására. Ezért sok más halhoz hasonlóan képes elektromos jelek kibocsájtására és felfogására. Oldalvonal szervei, melyek hosszúra nyúlt cső alakú szájnyúlványát is behálózzak nagyon pontosan 3Dben letapogatják a prédaállat által kibocsájtott elektromos jeleket (ezek elsősorban az izmok elektromos terétől erednek, melyek sokkal erősebbek az agy elektromos terénél). Ehhez pedig nálunk sokkal jobban fel vannak szerelve agyilag. A Mormyroida szupercsaládba tartozó halak agya hatalmas. Testméretükhöz arányosítva vetekedik az emlősökkel. Náluk nem az előagy nőtt meg, hanem a kisagy, mely az elektromos jelek feldolgozásának processzorává vált. De hát ők is csak azt tudják megmondani, hogy hol és mi mászik a jó vezetőképességű homokban, feltéve ha megmozdul és ezáltal elektromos jeleket bocsájt ki. Mindehhez még hosszú ormányt is faragott nekik az evolúció, hogy legalább centiméterekre megközelítsék a célt.
Az elefánthal esete szerintem elég jelentős bemutató a telepátia működése ellen. Ő a kifinomult érzékszervével, az elektromos jeleket jól vezető vízben centiméterekről tud érzékelni, pedig 30 millió év evolúció áll mögötte. És ugye még így is az izommozgást érzékeli.
Képzeljük el, hogy az elektromos jeleket nem vezető levegő, illetve a megfigyelni kívánt alany izommozgásábó eredő, az agyénál több nagyságrenddel hangosabb zaj mit engedne meg!
És akkor most vegyük a kísérleti eredményeket, pontosabban hiányukat:
Ebben nem vagyok járatos, de amennyire tudom számos állam hadserege alaposan kísérletezett a telepátiával, a "hátha működik" jelige keretében. Tudomásom szerint több évtized alatt sem született meggyőző bizonyíték, pedig elég őrült dolgokat is megvizsgáltak. (Kérem az összeseküvés elméletesek: "mert tikolják" hozzászólását mellőzni. Amennyiben bármennyire működne nem költetnének milliárdokat drónokra, műholdakra, kiber biztonságra és telefon lehallgatásra. Illetve valami startup már reklmozná). Nem beszélve arról, hogy a telepátia hihetetlen szelekciós előnyt biztosított volna annak az ősünknek a számára, akinél ez megjelent. Ergo nagyon sok gyereke lett volna. Ergo a legtöbb ember az Ő leszármazottja lenne. Mivel nem rendelkezem telepatikus képességekkel (ezt bizton állíthatom, hogy más nem azt nem) feltételezem, hogy nincsenek telepatikus képességű emberek.
Egy telepátia ellenes komolytalan bizonyítékot azért elmesélek. A 90es évek elején kultusza volt a MicroSoft gyalázásának. Ennek oka a Windows operációs rendszer kezdeti verzióinak teljesen labilis, kék halált produkáló verziói voltak. Ez emberek millióink életét keserítette meg. Az akkor bimbódzó szocmédiában gyűlölet klubbok, woodoo oldalak és egyebek létesültek, hogy a cég főemberét (az azóta az emberiségért sokat tett, volt is miért vezekelnie) Bill Gates-t gyalázzák.
No mármost, ha az átok (vélem a telepátia egyik formája) minimális mértékben is használna, Bill Gates már évtizedek óta halott lenne, hiszen tíz-száz milliók kívánták pusztulását (hetente 2-3 alkalommal). Nem az. Jó egészségnek örvendő nyugdíjas.
Szóval használható, meggyőző eredmények velem még nem jöttek szembe.
Azaz a telepátia működése nagyon-nagyon-nagyon valószínűtlen.
Uff, Én beszéltem.
Szerző: Gulyás Attila