Dadusok és bestiák: A vér-agy gát és az agyi immunrendszer.
Ez az a pont, ahol az agy és az immunrendszer bonyolult kapcsolatát be kell mutatni. A két rendszer a test két legösszetettebb hálózatát alkotja. Az emlősök evolúciója során az idegrendszer és az immunrendszer felépítésében szerepet játszó gének száma nőtt meg a legjobban. Rengeteg sejtfelszíni fehérje jelent meg, mely a sejtek azonosításában, egymásra találásában, összekapcsolódásában és jelátadásában játszanak szerepet.
Mind az immunrendszer mind az idegrendszer sejtjei bonyolult kölcsönhatási hálózatot építenek ki egymás között, de mint alant majd látjuk a két rendszer is beszélget egymással. A különbség az, hogy az idegrendszerben viszonylag kevés típusú sejt van, az információt a közöttük levő kapcsolatok mintázata tárolja. Ha két idegsejt megtalálta egymást és kapcsolatot alakított ki akkor az a kapcsolat megmarad. Ezzel szemben az immunrendszer sejtjei állandó áramlásban vannak, hiszen a sejteknek a test minden zugában járőrözniük kell, hogy a kórokozókat és a daganatsejteket leküzdjék. Az információ abban tárolódik, hogy amikor két meghatározott típusú immunsejt találkozik akkor befolyásolják egymás működését, ami tartósan megváltozik, a sejtek egyedi tulajdonságokat vesznek fel. Vannak sejtek, akik felderítik a kórokozókat, vannak akik emlékeznek rájuk, vannak akik ellenanyagokat termelnek, vannak akik megtámadják a kórokozókat, vannak akik megölik a beteg sejteket és van sok olyan sejttípus ami a többi sejt kölcsönhatását és viselkedését irányítja. Az immunrendszer sejtjei tehát mindenhol ott vannak, mindenbe beleütik az orrukat és ha kell vágnak, szúrnak, rombolnak, ez a dolguk. Az idegrendszernek ezzel szemben állandóságra, nyugalomra van szüksége.
Ennek feloldására az agyi erek fala egyedi módon megvastagodott, egy plusz réteg jól záró sejt az úgynevezett vér-agy gátat alkotja, mely megakadályozza, hogy kórokozók és káros anyagok jussanak be a vérkeringésből az agyba, illetve megvédi az agyat az immunrendszer randalírozásától. De cserébe számos problémát is okoz. Először is nehezebben jut át az oxigén és a tápanyagok a vérből az agyszövetbe. Ez sajnos a gyógyszereket is érinti. Számos hatékonynak ígérkező gyógyszer ott bukott el, hogy nem jutott át a vér-agy gáton. A második gond, hogy az erős fal miatt az agynak gyengécske az immunrendszere. Nem csoda, hogy sajnos a legtöbb áttételt képző daganatos megbetegedés végső fázisa, hogy az immunrendszer elől menekülő daganatos sejtek az agyban telepednek meg és a beteg életét kioltó agydaganatként jelentkeznek. Az agyi immunrendszert a fejlődés alatt betelepedett mikroglia sejtek képviselik, de ők egyrészt óvatos duhajok, másrészt nem kapják meg a híreket az immunrendszer felkészült sejtjeitől, hogy kit és hogyan kell megtámadni.
Két féle védőoltás létezik. Az aktív és a passzív. Az aktívnál a kórokozó elleni ellenanyagot juttatják be, ez nem is igazán oltás, mert nem az immunrendszert tanítja meg felismerni a kürokozót, hanem egyből "fegyvert szállít neki". Ez nem is okoz tartós immunitást, csak egy adott esetben lehet használni.
A passzívnál a legyengített kórokozót, vagy a biotechnológia korában, manapság, annak egyik alkotó fehérjéjét vagy akár a fehérjét előállító RNSt jutatják a szervezetbe. Amiről aztán helyben alakul ki a kürokozó egyetlen (fertőzésre alkalmatlan, de az immunrendszert aktiváló fehérjéje).
A véragygát azért alakult ki, hogy többk között az immunrendszert kizárja az agyból, mert nagyon kell annak finom kapcsoltair vigyázni, hogy memóriánk megmaradjon. Nem lenne jó ha makrofágok és killer sejtek garázdálkodnának odabent. Az agy saját immunsejtjeire a mikroglia sejtekre van bízva ez a kényes feladat. Sajnos emiatt az agy roszzindulatú daganatai ellen neigen védek meg immunsejtjeink és a chemoterápia (citosztatikum) hatóanyagai se jutnak be.
A passzív esetben nem is kell, és a véragygát szerepét ismerve nem is jut át az oltóanyag, hanem az immunrendszer kezd el antitesteket készíteni.
Elméletileg egészséges esetben az antitestek nem jutnak át a véragygáton. Nem is lenne szabad, mert (lásd fent) bajt okozhatnak, ha az agyszövetbe kerülnek, ezért van a véraygát. Azaz se az aktív oltás antiteste, se a passzívra termelt antitest nem jut be alapesetben. Persze az agy fizikai sérülése vag yaz agyi kapillárisok gyulladása után bejuthat, de ez inkább rossz mint jó.
Azaz az oltások elméletileg nem kellene hogy átjussanak a véragygáton. És alapesetben nem is jutnak át.