Hippokampusz - Az élmény: hogyan éljük át a pillanatot és mit tanuljunk meg II
Ott tartottunk, hogy a hippokampusz jeleket kap arról mi a fontos, mi kerüljön a memóriába.
A hippokampusz történetesen a mediális szeptum nevezetű agyterülettől kap híreket arról, hogy most történt valami fontos, most kell tanulni. Erről a területről egy összetett pályarendszer érkezik a hippokampuszba. A rostok egy része GABA, a gátló transzmitter segítségével gátlás alá helyezi a hippokampusz gátlósejtjeit. Ezáltal, a gátlás gátlásával megnöveli a serkentő sejtek aktivitását, akik időben sűrítve, többször is visszajátsszák a közelmúlt fontos történéseit, hogy azok mintázatai (középtávú) memóriaként rögzüljenek az agy különböző területein (lásd előző bejegyzés).
A felvétel és a visszajátszás a két fázisa a memória kialakulásának. A visszajátszás nem csak azonnal az esemény után történik meg, hanem többször az azt követő alvás alatt, ezeket a visszajátszásokat éljük meg álmokként. Ha nem alszunk nem rögzülnek, amiket tapasztaltunk a nap során. Azaz nem sokra megy az ember egy vizsga előtt áttanult éjszakával.
Ami nagyon fontos, ismételnünk kell, hogy nem a hippokampusz tárolja az emléknyomok egyes részleteit, azok a megfelelő modalitású területeken tárolódnak (ezzel is hozzájárulva feldolgozás kifinomultságához, ráadásul csak a fontos különbségtételek rögzülnek). A hippokampusz az emléknyomok tárolásának irányításában és megfelelő kontextusban való előhívásában fontos. Maguk a memóriák szerteszét tárolódnak az agyban a megfelelő modalitású agyterületeken.
Ezt a tényt a híres beteg H.M. esete mutatta be. H.M. mindkét oldali hippokampuszát el kellett távolítani huszonéves korában, gyógyszeresen kezelhetetlen erős epilepsziája miatt. Az orvosok azt vették észre, hogy H.M. megrekedt abban az életkorban amikor a műtét történt. Évtizedekkel később is, a régi dolgokra tudott emlékezni, de nem tudott újat tanulni. Úgynevezett anterográd (előre haladó) amnézia (emlékezetkiesés) alakult ki nála. Minden nap el kellett neki magyarázni mi történt, és hogy már nem huszonéves. Tudta ki volt az elnök a műtét előtt és amit az iskolában tanult. De a mindennapok eseményeit és tényeit képtelen volt megtanulni. Egy jó természetű, együttműködő páciens volt, a tudomány nagyon sokat köszönhet neki. Nemrég halt meg, sok helyen megemlékeztek róla a kuatók. Bár neki minden vicc új volt, nem lehetett könnyű élete. Azóta nem is távolítják el az epilepsziások mindkét oldali hippokampuszát. Egy idő után kiderült azonban, hogy a tanulás nem minden formáját vesztette el. Érzelmi tanulásra például képes volt, ugyan az Őt nap mint nap meglátogató orvosról nem tudta kicsoda és miért jött, ennek ellenére néhány hónap után már melegen, szívélyesen fogadta. Ennek oka az volt hogy bár hippkampusza és ezzel az élet-események és tények tanulása elpusztult, amigdalája, mely az érzelmi tanulásban játszik szerepet, megmaradt és képes volt felismerni és viszonyulni az orvoshoz.
Kicsit lógva hagytuk, hogy a hippokampusznak jeleket küldő mediális szeptum honnan tudja, hogy mikor kell szólnia, itt az ideje, hogy tanuljunk. Ugye ezek az ingerek lehetnek viszonylag egyszerűek (fájdalom, ijedtség, jóérzés, éhség, jóllakottság, stressz), de lehetnek összetettek is (humor, siker, kudarc). Mindennek megfelelően a mediális szeptum (és a bazális (alapi) előagy, melynek része a szeptum) több alacsonyabb és magasabb agyterület felől kap információt. A kéreg alatti területek közül a noradrenalin tartalmú locus coeruleus az éberségi szintről; a ventrális tegmentális terület a helyzet újdonságáról és az állat stressz szintjéről; az utó és középagyi szerotonin tartalmú Raphe-magvak jutalom jelenlétéről, a motiváció erősségéről; a hipotalamusz pedig az állat hangulatáról és belső állapotáról (éhség, cirkadián ritmus, stressz) szállít információt a septum számára arról mi a fontos. De számos agykérgi terület is küld információt a mediális szeptumba. 
A szenzoros kérgek a környezeti változásokról, újdonságokról, az amigdala a dolgok érzelmi jelentőségéről, fontosságáról (lásd következő fejezet), a homloklebeny pedig az elérendő célok megvalósulásáról, a dolgok kifinomultabb szempontból vett fontosságáról tájékoztatja közvetve (a mediális szeptumon keresztül) a hippokampuszt. Mindezek tehát befolyásolják mit tanuljunk meg, minek maradjon minden érzékszervi csatorna adatait tartalmazó emléknyom agyunkban.
A hippokampusz, mint egy jó könyvtáros eltesz minden fontos emléket, jót, rosszat, nem minősíti, az az amigdala dolga. Ha kell agyunk a hippokampuszhoz fordul, hogy milyen emléket hol talál meg.