Idegrendszeri betegségek a biológus szemével: A hangulat betegségei

A két betegség között a legfőbb különbség az, hogy míg a depresszió főként tartósan negatív hangulattal jár, addig a bipoláris zavar szélsőséges hangulatingadozásokat (mánia és depresszió) foglal magában.

A Depresszió jellemzője hosszan tartó levertség, örömtelenség és energiahiány. Legalább 2 hétig tartó tünetei: tartós szomorúság vagy ürességérzés, érdeklődés elvesztése olyan tevékenységek iránt, amelyek korábban örömet okoztak, fáradtság, energiahiány, alvászavarok (túl sok vagy túl kevés alvás), étvágyváltozás (súlygyarapodás vagy -csökkenés), önértékelési problémák, bűntudat, koncentrációs nehézségek, döntésképtelenség, öngyilkossági gondolatok vagy halálvágy. Lehet önálló betegség vagy a bipoláris zavar egyik szakasza.
A Bipoláris zavar jellemzője a depressziós epizódok mellett mánia vagy hipománia időszakok megjelenése. A Mánia tünetei (legalább 1 hétig): emelkedett hangulat, túlzott jókedv vagy ingerlékenység, felgyorsult gondolkodás, csapongó beszéd, energikusság, alvásigény csökkenése, túlzott önbizalom, grandiózus gondolatok, impulzív viselkedés, kockázatkeresés (pl. túlzott költekezés, felelőtlen szexuális magatartás), koncentrációhiány, figyelemzavar. A Hipománia tünetei (enyhébb, legalább 4 napig): a mánia enyhébb formája, de még mindig fokozott energia és produktivitás jellemzi, nincs pszichózis, és általában nem okoz kórházi kezelést igénylő problémát

A két betegségnek eltérő a kezelése. A Depressziót antidepresszánsokkal, pszichoterápiával (pl. kognitív viselkedésterápia, CBT), a Bipoláris zavart hangulatstabilizátorokkal (pl. lítium, valproát), antipszichotikumokkal (lásd Skizofrénia) és pszichoterápiával kezelik. Fontos, hogy a bipoláris zavart nem szabad kizárólag antidepresszánsokkal kezelni, mert azok mánia kialakulását idézhetik elő.
A depresszióban és bipoláris zavarban változás következik be az agyi ingerületétvivő anyagok szintjében és agyi elváltozások is megfigyelhetők. Csökkent aktivitás figyelhető meg a serotonin, noradrenalin és dopamin rendszerekben, mely felelős lehet a hangulati csökkenésért, motivációs zavarokért és szorongásért. A dopamin alacsony aktivitása hozzájárulhat az anhedóniához (a korábban örömet okozó tevékenységek elvesztett élvezete), amely jellemző a depresszióra. A bipoláris zavarban a neurotranszmitterek rendszere szintén szerepet játszik, a betegség kifejezett hangulati ingadozásaiban van szerepe. A mániás fázisban magas dopamin- és noradrenalin-szint figyelhető meg, ami a hiperaktivitás, agresszió, grandiózus gondolatok és impulzivitás hátterében áll. A depressziós fázisban viszont csökkent serotonin és dopamin szint jellemzi a beteg állapotát.
A depresszióval élő személyek agyában gyakran csökkent szürkeállomány-aktiválódás figyelhető meg a homloklebenyben, amely a döntéshozatalt, gondolkodást és érzelemszabályozást irányítja. A hipokampusz (a memória és érzelemszabályozás központja) zsugorodhat, különösen a krónikus vagy súlyos depresszióban. Ez hozzájárulhat a kognitív funkciók csökkenéséhez. A limbikus rendszer (különösen az amigdala) aktívabbá válik, ami az érzelmi reakciók fokozódásához vezethet, és hozzájárulhat a szorongás és szomorúság érzéséhez. Bipoláris zavarban szenvedőkben szintén észlelhetőek eltérő agyszerkezeti elváltozások a betegség különböző fázisaiban. A prefrontális kéreg aktivitásának csökkenése a depressziós fázisban és fokozódása a mániás fázisban figyelhető meg. A hipokampusz szürkeállományának csökkenése és a szimmetrikus agyi struktúrák változásai, különösen a limbikus rendszerben és az amigdala területén, hozzájárulhatnak az érzelmi és kognitív diszfunkciókhoz. A hipotalamusz és a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása is szerepet játszhat az érzelmi zűrzavarokban és a szimpatikus reakciókban (például az impulzivitás és a hiperaktivitás).
A genetikai tényezők szerepe a depresszió esetében jelentős, mivel a betegség gyakran családi halmozódást mutat. De tartós stressz vagy kudarc (például trauma, családi problémák, munkahelyi stressz) is vezethet a betegség kialakulásához. A depresszió állatkísérletes modellje a „tanult tehetetlenség”. Ennek kiváltására az állatot bármit is csinál, gyenge áramütéssel büntetik, melynek hatására tartósan egy „inkább nem csinálok semmit, akkor nem bántanak” állapotba kerül. Az elszigeteltség, szociális kapcsolatok hiánya és a negatív életesemények is mind hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához. Bizonyos gének, például azok, amelyek a szerotonin transzportert (a szerotonint a sejthártyákon átmozgató enzim) kódolják, kockázati tényezők lehetnek. A genetikai hajlam a bipoláris zavar esetében is nagyon fontos szerepet játszik, és a betegséget különösen a szorosabb családi környezetben élő egyének esetében figyelték meg. A mellékvese- és dopamin-rendszerek is szerepet játszanak. A bipoláris zavar erősebb genetikai alapú, és a betegség gyakran előfordul más családtagoknál is, különösen az elsőfokú rokonok esetében. De a stressz és traumatikus események provokálhatják a bipoláris zavar mániás vagy depressziós epizódjait. Az alvásritmus megváltozása (például alváshiány vagy alvászavarok) különösen a mániás fázis kialakulásában kulcsszerepet játszhat.

A szorongásos és stresszhez kapcsolódó mentális zavarokkal folytatjuk.

Szerző: Gulyás Attila