Jobb és bal félteke: miben mások

A könyv azt járta körbe, hogy a különböző élőlényeknek mennyire mások az érzékszervei, mint nekünk, főemlős embereknek. Az érzékeny orrokról, a testük egészét borító szemeket hordozó tengeri csillagokról, az elektromosságot érzékelő halakról, az ultrahanggal látó cetekről és denevérekről ír. A mi világunkat elsősorban látásunk, és ezen belül is előre néző, 3Dben látó szemeink határozzák meg. Nem is tudjuk elképzelni hogyan érzik a világot teljesen más érzékszervekkel rendelkező állatok.
A látásról szóló fejezetben azt írta, hogy a madarak nagy része (kivéve a baglyokat), akiknek a fejük két oldalál vannak a szemei, teljesen körbe látnak, 360 fokos a látómezőjük. Viszont mivel a két látótér nem fed át, ezért nem látnak 3Dben, nem érzik a dolgok távolságát. Ráadásul a két szemük precíz látásért felelős területei (az embernél a fovea, sárga folt) ellentétes irányba néz. Tehát, ha valamit pontosabban meg akarnak nézni, akkor egyik szemükkel oda kell fordulniuk, hogy a vizsgált tárgy képe a szemük közepén elhelyezkedő éleslátás területre essen. Ismerős ugye, ahogy a galamb és a csirke fél szemmel nézi meg mit csipked fel. A kutatók azt találták, hogy a csirkék általában a jobb szemükkel és emiatt a bal agyukkal nézik meg azt, amit precízen meg akarnak szemlélni. Mindeközben, szükségszerűen, a bal szemük és a jobb agyuk a másik irányba néz, a külvilágba, és észreveszi, ha ragadozó közeleg. Azaz, a két agyféltekében van egy munkamegosztás abban, hogy mit dolgozzanak fel. A bal fókuszál, tervez, a jobb átlát, védekezik. Mivel épp a bal és jobb homloklebeny munkamegosztásáról írtam, összeállt a kép (ötlet, nyilván ez még nem tudomány, ennek utána kell járni). Lehet, hogy a mi féltekei különbségeink is innen erednek! Hiszen nálunk is a bal félteke az analitikus, a mérnöki gondolkodó, a jobb pedig a szintetikus, a térbeli a világot befogadó. Elképzelhető, hogy ez a közös ősünkben, valami gyíkfélében kezdett el kialakulni. Igaz azóta nálunk a szemek a térbeli látást igénylő fán ugrálás miatt fejünk elejére kerültek és a két látótér jelentősen átfed, de agyunk megőriztük ezt a funkcionális szétválást. Ugye jobb, ha rendszereink szakosodnak egy-egy feladat tökéletes ellátására, ahelyett, hogy mindkettőt kb. jól megcsinálnák. Szóval lehet ez a bal-jobb féltekei eltérés eredete. Az persze valószínűleg teljesen esetleges, hogy a bal vagy a jobb félteke lett az analitikus vagy szintetikus, de hogy elváljon az kb. törvényszerű volt a fentiek alapján.
Mi ebből az életre szóló tanulság? Ha az ember madarat, ebédre való csirkét akar fogni, akkor érdemes azt jobb oldala felől becserkészni, mert ezen az oldalon valószínűleg rosszabb a reakcióideje 😊

Komolyra fordítva a szót. Az evolúcióbiológiai felvezetés után vegyük át, mire szakosodott a jobb és a bal agyfelünk.

Roger Sperry és Michael Gazzaniga az 1960as években olyan betegeket vizsgált, akikben elvágták a két agyféltekét összekötő tekintélyes rosthálózatot a corpus callosumot (kérges test), hogy megakadályozzák epilepsziás rohamaik terjedését. Ennek eredményeként a két agyfélteke kölcsönhatása jelentősen csökken (akadnak még kereszteződő rostok máshol is). Emlékeztek ugye szegény HM-re, akinek mindkét oldali hippokampuszát vették ki hasonló céllal, amitől élete hátra levő részére nem tudott új emlékeket szerezni és tényeket tanulni. No a hasított agyú (split brain) betegek kicsit jobban jártak, de érdekes dolgokat lehetet náluk megfigyelni.

A vizsgálatokban azt a tényt használták ki, hogy az agyba belépő érzőidegek (kivéve a szaglást) kereszteződnek. Így pl. a jobb látótérbe eső dolgok képe a bal agyféltekében dolgozódik fel, és fordítva. Hasított agyú betegekben tehát elérhető, hogy csak az egyik vagy a másik agyfélteke feldolgozását vizsgáljuk azzal, hogy hova helyezünk egy tárgyat. Mivel a két félteke nem tudott kommunikálni egymással, a válaszokból következtetni lehetett, melyik félteke milyen feladatokban vesz részt.

A következőket figyelték meg:
Ha egy tárgyat a bal látómezőbe vetítettek (tehát a jobb agyféltekébe jutott), a beteg nem tudta megnevezni, hogy mit látott. De ha a kezével (bal kéz – jobb félteke) kellett kiválasztani a tárgyat, akkor pontosan rámutatott. Ez azt igazolta, hogy a nyelvi központok főként a bal agyféltekében helyezkednek el, de a térbeli azonosítást a jobb félteke tudta elvégezni. A jobb agyfélteke képes volt felismerni tárgyakat és azok funkcióját, de nem tudta „elmondani” – csak „megmutatni”. Azaz: Nyelv és beszéd-bal agyfélteke; Tárgyfelismerés -jobb agyfélteke

Kézhasználat és motoros kontroll: A bal kéz (jobb agyfélteke irányítása alatt) képes volt kirakni egyszerű formákat vagy kirakósokat, míg a jobb kéz (bal agyfélteke) nehezebben teljesítette azokat.
Érzelmek és vizuális felismerés: Ha egy arcot csak a jobb agyfélteke látott, a beteg érzelmileg reagált (pl. mosolygott), de nem tudta megmagyarázni, hogy miért.

Évtizedek alatt a következő feladatmegosztást rendelték az egyes féltekékhez:

Bal agyfélteke (Racionális, logikus), A Mérnök
Nyelvi feldolgozás: Beszéd, írás, olvasás, nyelvtani szabályok.
Logika és analízis: Problémamegoldás, matematikai számítások.
Számok és sorrendiség: Időérzék, adatok rendszerezése.
Részletekre való fókusz: Pontosság, strukturált gondolkodás.
Analitikus gondolkodás: Ok-okozati kapcsolatok felismerése.

Jobb agyfélteke (Kreatív, intuitív), A Művész
Vizuális és térbeli feldolgozás: Arcok, formák, minták felismerése.
Kreativitás és művészet: Zene, rajzolás, festészet.
Intuíció és érzelmek: Hangulatok felismerése, empátia.
Egészleges gondolkodás: Az összkép, a „nagy kép” látása.
Nem verbális jelek értelmezése: Testbeszéd, hanghordozás.

Tovább is van. Legközelebb...

Szerző: Gulyás Attila