Kérdezz bármit III: Az érzelmekről és a szerelemről
Elővettem a tavaszról maradt kérdéseket, hogy ne akadjon el ez a szál se. Rögtön egy visszatérő kérdéspárral kezdeném:
Van-e tudományos magyarázat a szerelemre? Hol keletkeznek az érzelmek?
Induljunk az érzelmekkel, aztán szűkítünk a szerelemre. A keretek a szokásosak, agy anatómia és evolúcióbiológia (ami az előbbit meghatározza).
Az agy darabolása: az agykéreg és a kéreg alatti területek funkciója bejegyzésben az agyat két részre osztottuk. Egy evolúciósan ősibb részre, a kéreg alatti területre, melynek részei egyszerű és szorgalmas gépekként a szervezet alapműködésének tudattalan, automatikus biztosításában játszanak szerepet, elsősorban a testből, annak állapotáról érkező jelek alapján. Illetve egy evolúciósan fiatalabb, de jóval összetetteb részre, az agykéregre, mely a környezetből származó ingereket dolgozza fel magas szinten, hogy gazdájának túlélését növelje. Az agykéreg felettébb fennkölt dolgokra képes, de a túlélés szempontjából nem lenne hatékony, ha figyelmen kívül hagyná a szervezet igényeirt vagy az életveszélyes környezeti eseményeket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Shakespeare szonetteket olvasgassunk, miközben a fejünk feletti építkezés állványzata hatalmas robajjal ránk omlik, ugrani kell. Éppen ezért, amikor az agykéreg kialakult, a kéreg alatti területek speciális feladatokra szakosodott területei (agyi magvak: raphe magvak, bazális előagy, subtancia nigra, stb.) pályarendszereket növesztettek az agykéregbe, hogy annak működését a szervezet szükségleteinek megfelelő állapotba tudják hangolni. Információt szállítanak a szervezet állapotáról, éhségről, szomjúságról, testhőmérsékletről, fáradtságról, fájdalomról vagy ezek hiányáról, örömről, sikerekről.
Ezek a sokat emlegetett moduláló ingerületátvivő anyagokat (transzmitterek) felszabadító pályák, melyek az agykéreg serkentő és gátló sejtjein végződnek.
Hogy a „Miben tér el az agykéreg a kéreg alatti területektől?” bejegyzésből idézzek:
„Az egyes transzmitter rendszerek a szervezet működésének eltérő aspektusainak szabályozásáért felelősek…. Az acetil-kolin tartalmú magrendszer az ébrenlét biztosításában, valamint a tanulás és memória szabályozásában fontos… A szerotonin rendszer az alvás-ébrenlét napi ciklusának szabályozásán keresztül a hangulat, emóciók, étvágy és szexuális hajtóerő szabályozásában játszik szerepet…. Az adrenalin és noradrenalin az éberség és figyelem szabályozásában, valamint a készenléti állapot létrehozásában fontos…. A hisztamin szintén fontos az ébrenléthez és a készenléthez…. A dopamin szerepet játszik a motivációban, mozgásszabályozásban és a tanulás szabályozásában, ő a boldogsághormon…. Egy viszonylag későn felfedezett rendszer egy orexin nevezetű átvivőanyagot használ és összehangolja az éberséget, ébrenlétet és a szervezet energiaháztartását. Az endorfinok fájdalomcsillapítók, felszabadulásuk eufóriát okoz...”
Ezek a testből érkező jelek értelmezhetők érzelem-csíráknak. Ahogy az agykéreg fejlődött, a túlélés szempontjából hasznosnak találta az evolúció, hogy az agykéreg is adjon információt ezek felé a kéreg alatti agyterületek felé, hiszen a fontos információk közé bekerültek olyanok ingerek is, amiket már csak az agykéreg tudott megfejteni. Ha az ember levelet kap az adóhivataltól, hogy jelentős tartozása van akkor ugyanúgy kiveri a víz, mintha mondjuk oroszlán üvöltést hallana vagy kígyó marta volna meg a lábát. Míg az utóbbi reakciók kiváltásához a kéreg alatti területek feldolgozó kapacitása is elég, az APEH-es levél értelmezéséhez magasfokú látás feldolgozás szükséges. Vissza kell csordogálnia tehát az információnak az agykéregből a megfelelő kéreg alatti területekre.
Az test-kéreg alatti területek-agykéreg-érzelmek kapcsolatrendszerben fura, váratlan visszacsatolásokat is feltártak a pszichlógusok. Egy kísérletben arra kérték az alanyokat, hogy miközben kitöltenek egy hangulat kiértékelő tesztet tartsanak egy ceruzát a szájukba. Azok akiket arra kértek hogy fogaik közt vÍzszintesen keresztbe tartsák a ceruzát és ezért egy mosolyt varázsoljanak arcukra jelentősen vidámabbnak látták a világot, mint azok akiket arra kértek csücsörítve tartsanak egy ceruzát, összehúzott, morcos szájjal. Szóval a testtartásuk is kihathat az érzelmeinkre ben csak fordítva.
Az alaposan összekötött agykéregben kialakult három terület, mely minden érzékszerv felől kap magasan feldolgozott információt és vizsgálódásainak eredményét leküldi a megfelelő kéreg alatti területnek. A három terület kicsit másra használja a kapott információt. Az ősi amigdala minden ingert megvizsgál és eldönti, egy inger jelent-e veszélyt, ha igen riadót fúj a kéreg alatti területek ingerlésével (akik aztán a megfelelő módon áthangolják az agykéreg működését). A szintén ősi hippokampusz memórianyomokat és életeseményeket szerel össze az információkból, majd megnézi, hogy hasonló memórianyommal vagy eseménnyel találkozott-e már, ha igen és az fontos volt szintén megy a riadó. Végezetül agykérgünk legmodernebb részébe, a homloklebenybe is eljut minden információ, itt összevetődik korábban megszerzett tudásunkkal, mérlegelődik, kétségbe vonódik, megfelel-e szándékainknak, terveinknek? Ha intézkedésre van szükség megint megy hír a kéreg alatti területekre.
Az érzelmekben és azok zabolán tartásában fontos szerepe van az amigdala és a homloklebeny közötti birkózásnak. Az amigdala az ősibb, ezért az egyedfejlúdés során is hamarabb érik, kapcsol be. Míg születésünktől dolgozik a homloklebeny hatása csak csak évekkel később lesz igazán tényező, és 25 éves korunkra érik meg. A gyereknevelés és a szocializáció arról szól hogy a vad és gyanakvó, rögtön ütük amigdala reakciókat a fejlődő gyermek homloklebyenye képes legyen kordában tartani.
Tehát az érzelmek: Egy egyszerű idegrendszerű, kéreg nélküli állatban is jeleznek testi állapotokat a kéreg alatti területek. De, mint ahogy egy apró idegrendszer nem képes a külvilágot kifinomultan reprezentálni, érzékelni és ezért átérezni, úgy valószínűleg érzelmei sem bonyolultabbak. Ki tudja mennyire éli át őket. Az agykéreg megjelenésével és fejlődésével ezek az alulról jövő, testi jelzések az agykéreg működését is elkezdték befolyásolni. Ezzel párhuzamosan az agykéregben ezeknek az állapotoknak a feldolgozására, színesítésére kialakultak területek és kapcsolatok (elsősorban az amigdala).
És itt jön az evolúcióbiológia és a csoportszelekció. Egy olyan élőlény, akinek tudatállapotát hatékonyan befolyásolja testi állapota, motivációja, hatékonyabban képes az adott helyzetekben feladatot megoldani, és ezért túlélni. Azaz több utódja lesz, ez az elrendezés genetikailag rögzül. De az ember és a többi élőlény esetében az a tény, hogy csoportokban él, még rátesz egy lapáttal.
Csapatban élni együttműködést, és ezzel együtt gyakran áldozatokat, lemondást, önmérsékletet igényel, bonyolult az adok-kapok viszonyrendszer. Azok, akik csak kapni szeretnek mindaddig jól járnak míg sikerül elhitetniük a társaikkal, hogy ők jó fejek, pl. azáltal, hogy jó fejnek tettetik magukat, vagy hazudnak. Társas agyunkban épen ezért kialakult két új rész, az egyik megjegyzi az egyes egyedeket és értéket rendel hozzájuk (bízom benne / nem bízom benne), a mási rész pedig nagyon érzékeny lesz arra, hogy megérezze a másik igazat mond-e vagy nem. Így elindult egy evolúciós versengés a hazugságok gyártására és ezek észrevételére. Az egyik elmélet szerint erős érzelmeink a ránk kényszerített őszinteség megnyilvánulásai. Haragunk, félelmünk, zavarunk, örömünk mind megnyilvánul automatikus testi reakciókban és belső érzelmekben, mert ezzel is mutatjuk, hogy nem színlelünk. Az egyik kedvenc mondásomat (amit egy Isztambuli turistaszállóban láttam) idézném itt: „Mindig mondd az igazat! Arra könnyebb emlékezni”. Ősi testállapot jelzéseink így alakultak tehát színes, megrázó érzelmekké agyunk fejlődése és szociális interakcióink során.
És akkor a szerelem: Ugye az is egy érzelem. Meglehetősen erős és tartós. De miért alakult agyunk úgy, hogy a megfelelő személy kiváltson bennünk egy meglehetősen rázós reakciót. Miért vesztjük el józan eszünket? Miért epekedünk? Miért leszünk hihetetlenül kreatívok, ha működik? És miért mélakórosak, levertek, ha nem működik a kapcsolat?
Egy utód felnevelése meglehetősen kemény, erőt és erőforrást igénylő feladat. Egy élőlény életének beteljesedése. Az embergyereké még keményebb. Erre az emberhordák azt a megoldást találták, hogy nem csak az anya, hanem az apa is részt vesz a feladatban. A dolog ráadásul sokáig tart 12-20 év egyede és korszaka válogatja 😊. Azaz a párnak hosszú időre el kell köteleződnie egymás mellett. Amikor az ember párt keres, nem mindegy, hogy ki mellett köteleződik el és mennyire. Egy hűséges megbízható párt kell találnunk és ha ezt megtalálni véltük, bizony sok mindenről le kell mondanunk, félre kell tennünk számos dolgot. Az evolúciónak az a fontos, hogy a gyerekeinket fel is neveljük, együtt valakivel. Ezért, ha agyunk egyes részei elköteleződnek egy kapcsolatban más részeit arra kell kényszeríteniük, hogy ezt az elköteleződést megtartsuk. A fellobbanó szerelemben beindulnak a kötődés mechanizmusai. Ezek félredobnak bizonyos, más agyrészek által kifejezett kételyeket. A szerelem azért vak és dübörgő, mert ezek a mechanizmusok arra kell késztessenek minket, hogy feltétel nélkül kötődjünk és energiákat tudjunk mozgósítani, hogy megmaradjunk egy párkapcsolatban, különben nem tudunk felnevelni egy vagy több gyermeket.
Azt mos nem tudom mi a jobb, ha valaki miközben szerelmes akkor gondol ezekra vagy nem. Bár segíhet neki megérteni a saját és választottja furcsa dolgait.
Szerző: Gulyás Attila