Miért szaladgál a hideg a hátunkon egy jó zenétől?
A mai kérdés: „A zene és az agy. … Rengeteget szoktam zenét hallgatni, és ilyenkor bizony van, hogy sok mindent érzek. Pl.: Hidegrázás, ami a fejem búbjából indul, és végigfut a testemen, meg pihentebb leszek, valamint több önbizalom, és a többi. Ez miért van? Meg miért, mi, hogyan épül ki egy sok zenét hallgató agyában, és mi az, ami miatt gyönyört okoz, és elégedettebbé tesz?”
A választ megint azzal kezdeném, hogy nem vagyok járatos a témában. Ugye csak egy neurobiológus vagyok, aki az idegsejtekkel foglalkozott, nem zenepszichológus (a jó kutató jellemzője, hogy elismeri mi mindent nem tud és folyton kételkedik). De azért biológus lévén erős evolúciós szemléletmódot, etológiát, embertant és egyebeket szívtam magamba. Ha elkezdenénk az irodalomban kutakodni biztos találnánk cikkeket arról, hogy mit lát az fMRI agyban, amikor valaki zenét hallgat, hangszeren játszik (kicsit nehéz lehet egy MRben), sőt mi történik akkor, ha improvizál.
Tippem az, hogy a csoport és a szexuális szelekció lehetett itt is a ludas. Az évmilliók és évszázezredek alatt komoly előnyt jelenthetett, ha az ember muzikális volt. Akinek jobban ment a zenélés és a zene átélése könnyebben vált részesévé a hordának, magasabb státusza lett, megkapta a legjobb nőstényeket / nőket, azaz több utódja lett, azaz azokban, akikben a zenével kapcsolatos agyi területek kialakultak annak több utódja lett. Azaz, komoly szelekciós előnyt jelentett a zenével kapcsolatos agyterületek kialakulása.
De miért?
A zene és tánc lényege a ritmus, az összhang, a ráhangolódás, az empátia. Az a hordatag, aki ráérzett arra hogyan kell a többiekhez kapcsolódni, bebizonyította, hogy képes az együttműködésre, ami egy csapatban nagyon fontos mérce. A zene ráadásul egy gyors dolog, azonnali és jó mozgáskoordinációt igényel, villámgyors visszacsatolást a reakciókban. A gyors és pontos reakciók jó motoros és kognitív (gondolkodási) képességeket jeleznek. Az ilyen egyed hasznos tagja lesz egy együttműködést igénylő hordának, vadászcsapatnak, és emiatt kívánatos pár utódok létrehozásához. Nem véletlen, hogy az emberi párválasztásban is egy fontos szempont jól tud-e valaki táncolni.
No de miért szaladgál a hideg a hátunkon és indul meg a lábunk a zenétől?
A minapi #agykérdések cikkben az Érzelmekről és a szerelemről, szó volt arról, hogy az emberek nagyon érzékenyek a csalók, a színlelők kiszúrására. A „legegyszerűbb az igazság” jegyében agyunk úgy formálódott, hogy amikor csinálunk valamit, azt át is éljük, érezzük, érzelmeink, tesi állapotaink is hozzá igazodnak, így ugyanis minden porcikánkkal jelezzük, hogy tényleg azt tesszük amit gondolunk. Valószínűleg emiatt alakultak ki azok az agyi kapcsolatok, amik a zene élményével átitatják testünket. Ne feledjük, évszászezredek alatt, generációk ezrei ültek a tűz körül és zenéltek együtt (no meg bújtak utána a bozótosba). Mindebben benne van a horda biztonsága, a békesség és az, hogy éppen jól érezzük magunkat. Őseink emlékei bújnak elő egy jó zenétől.
És van itt még egy dolog, a dopamin, a jutalmazáshormon. Ez segít abban, hogy mikor tanuljunk. A dolgok menetéről a maga idejében majd írok bővebben, most röviden. A környezetünkben számos dolog történik, ezek nagy részét nem érdemes megtanulni, mert csak feleslegesen telne meg vele a fejünk. Ki akarna emlékezni az össze autó rendszámára, ami elment mellette (van ilyen ember, de az élet más területein komoly gondjai akadnak). 
No de hogy jön ide a zene?
Vizsgáljátok meg hogyan hallgattok zenét! Más gondolati folyamatairól nem tudok nyilatkozni, de amikor én zenét hallgatok, akkor agyam mindig előre ugrik és megpróbálja kitalálni hogyan folytatódhat a zene.
Szerző: Gulyás Attila