Merre halad a magyar idegtudomány: Mire lehetnek büszkék a magyar idegtudósok?

A Barcelonai FENS-en 92 munkát mutattak be Budapest, Debrecen,  Martonvásár, Pécs, Szeged és Tihany kutatócsoportjai. Ebből 89 volt poszter és 3 előadás. A magyar kutatók által bemutatott munkák alapján több jól körülhatárolható erősség rajzolódik ki. Ezek nagyrészt egybeesnek azokkal a területekkel, amelyekben Magyarország az elmúlt két évtizedben nemzetközileg is versenyképes volt (erről hamarosan részletesen írunk).

Az egyik legerősebb irány továbbra is a sejt- és szinaptikus neurobiológia, az idegsejtek működésének és hálózatok finomszerkezetének kutatása. Számos budapesti kutatócsoport (HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI), Semmelweis Egyetem), valamint szegedi csoportok mutatták be a neuronok működésének molekuláris és sejtszintű mechanizmusait. A hangsúly a gátlóidegsejteken, a szinaptikus átvitel szabályozásán, az ioncsatornák működésén, valamint a különböző neuromodulátorok ideghálózat alakító szerepén volt. Ez a terület hagyományosan a magyar idegtudomány egyik legerősebb ága és alaposan írtunk róla az #agyséta I. és II. évfolyamában.

A második markáns témacsoport a neurodegeneratív betegségek, különösen az Alzheimer-kór kutatása volt. Több budapesti és pécsi csoport foglalkozott az ezen betegségben szerepet játszó amiloid- és tau-fehérjék patológiájával, a neuroinflammációval, illetve az előjelzésüket lehetővé tévő korai biomarkerek keresésével. Jól látszik, hogy a nemzetközi trendekhez hasonlóan a hangsúly már nem kizárólag a kórszövettani elváltozások leírásán, hanem azok sejttípus-specifikus és hálózati következményein van.

Szintén erős volt a regeneráció és neuroimmunológia témaköre. Több előadás foglalkozott idegsérülések utáni regenerációval, gliasejtek szerepével, valamint az immunrendszer és az idegrendszer kölcsönhatásával. Az utóbbi években ez a terület világszerte gyors fejlődésen megy keresztül, és a magyar kutatók is jól láthatóan követik ezt az irányt.

A fájdalomkutatás továbbra is kiemelkedő magyar erősségnek számít. Különösen a szegedi kutatócsoportok mutattak be számos munkát a krónikus fájdalom mechanizmusairól, a perifériás és centrális szenzitizációról, valamint új terápiás célpontokról. Ez jól illeszkedik a Szegeden évtizedek óta működő, nemzetközileg ismert fájdalomkutató iskola profiljához (részetek hamarosan).

Sok absztrakt kapcsolódott a viselkedési és kognitív idegtudományhoz. Ezek között szerepeltek tanulással, memóriával, szorongással, stresszel és döntéshozatallal foglalkozó vizsgálatok, gyakran korszerű in vivo elektrofiziológiai vagy képalkotó módszerekkel kombinálva. Ez azt mutatja, hogy a magyar kutatásban is egyre inkább összekapcsolódik a sejtszintű és a rendszerszintű megközelítés.

Érdekes módon viszonylag kevés magyar absztrakt foglalkozott azokkal a témákkal, amelyek a konferencia egészében rendkívül divatosak voltak: például a nagy nyelvi modellek alkalmazásával, a nagyléptékű konnektomikával, az agyi organoidokkal vagy a digitális agymodellekkel. Ez nem a magyar kutatók tudományos érdeklődésének hiányát tükrözi, hanem inkább azt, hogy ezek a kutatások rendkívül költséges infrastruktúrát igényelnek. Ezek Európában jelenleg néhány nagy központban koncentrálódnak. De legfrissebb hírek szerint, Horváth Péter tudománypolitikai és innovációs államtitkár új tudományos és innovációs stratégiájában Magyarországon is kiemelt programként jelenik meg ezek fejlesztése.

Összességében a magyar részvétel alapján az a kép rajzolódik ki, hogy a hazai idegtudomány továbbra is elsősorban a működés részleteit feltáró, kísérletes neurobiológiában erős. A hangsúly a sejtek, szinapszisok és lokális hálózatok működésének felderítése, valamint ezek szerepén van a fájdalomban, a neurodegenerációban, a regenerációban és a kognitív funkciókban. Ugyanakkor egyre több munka kapcsolja össze ezeket a klasszikus megközelítéseket korszerű képalkotó, genetikai és hálózati módszerekkel. A magyar kutatócsoportok tehát jól követik az idegtudomány nemzetközi fejlődését, miközben továbbra is azokon a területeken a legerősebbek, ahol évtizedes szakmai hagyományokkal rendelkeznek.

A magyar agykutatás gyökereiről a következő bejegyzésben írunk, melyből megérthető, hogy miért a fenti témák a magyar kutatás erősségei.

Szerző: Gulyás Attila